Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 15 remtettünk és teremtünk általa a minket követő nemzedék számára. Mens sana in corpore sano! Épp testben ép lélek! Minden társadalom olyan erős és olyan értékes, mint amilyen ifjúságot tud felnevelni. A Mayflower magyar református magával hozta a tiszta magyar református élet minden szépségét, értékét és puritánságát. Ezt az örökséget nemcsak megőrizte, de nemzedékein keresztül megtartani is igyekszik annak dacára, hogy az amerikai életforma, a szülő és gyermek közötti viszony a modern élet rohanó forgatagában átalakult, és a szabadság fogalma sokszor szabadossággá romlott. A nyitott biblia nem hiányzik a családi asztalról ma sem, a Szentirás, amelyből az igazi keresztyén élet a protestáns világszemlélet életet formáló ereje árad. Éppenugy igyekszik fenntartani a magyarsághoz való tartozandóságunk tudatát, a magyar szót is, mert nyelvében él a nemzet. Az átalakulás, a kétnyelviség korszakában is görcsösen ragaszkodik a magyar nyelvű Istentiszteletekhez, a magyar egyesületeihez, intézményeihez, a nyári magyar iskolákhoz. Hűen sáfárkodik az ősi örökséggel. Hányszor tétetett kísérlet, hogy a megszűnt állandó magyar iskolák ujraélesztessenek, dehogy ez nem sikerült, nem az ő hibája. A történelem kerekét lassítani lehet, de megfordítani nem és úgy ezt a kérdést, mint a kétnyelvű korszakunk más kérdéseit is a józan megfontolás, a történelmi realizmus jegyében kell megoldanunk. Amerikai magyar református egyházaink tehát önfenntartóak. Anyagi szükségleteiknek előteremtésében csak önmagukra vannak utalva. Az egyházi tagsági dij, amelyet talán helyesebb volna nem az egyesület tagsági dijra emlékeztető elnevezéssel használni a köztudatban, hanem egyháztagsági hozzájárulás elnevezéssel, természetesen nem fedezi az egyház fenntartási kiadásokat önmagában és igy nem kifogásolható, ha bazárok, mulatságok, bankettek jövedelmeiből kivánja fedezni a hiányokat és stabillá tenni egyházi költségvetését. Az odaátról jött embernek ez szokatlan, de ha tekintetbe veszi azt a körülményt, hogy az amerikai református egyházak önfentartóak, tagjaik nem rendelkeznek óriási vagyonokkal, akkor értékelnie kell azt a lelkes, hűséges, egyházszerető munkát, amellyel a gyülekezetek tagjai, a lelkes nők és férfiak, sőt a gyermekek is a templomot, az ősi örökséget fenntartani és megtartani igyekeznek. Bizonyára elkövetkezik majd az az idő is, hogy az adakozás, a hagyományozás vágya és szelleme még erősebben hatja át a gyülekezeteket és adott anyagi lehetőségek mellett kiküszöbölhető lesz a bazárok, bankettek tartása is. Az egyház- szeretet csodákat mivelhet.
