Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-09-01 / 9. szám
4 TESTVÉRISÉG jelentőséget adtak ez elvhüségünknek: szemmel láthatóvá lett, hogy mekkora előny és érték az, amit akkor néhányan hátránynak és kólóncnak hittek, amitől szabadulni kell. Ha már most a kovenció végzett munkája fölött tekintünk át, habozás nélkül meg lehet állapitanunk, hogy a demokratikus kormányzási mód drága dolog és sok pénzbe kerül, de még sem tudunk helyébe jobbat ajánlani, különben is törvények teszik kötelezővé a testvérsegitő biztositó társulatok konvencióit. Mert bár a látszat szerint a hivatalok fölülvizsgálása egészen szükségtelen dolog amiatt, mert azt az állami hatóságok amúgy is és sokkal alaposabban elvégzik — és bár a konvenció elébe hozott ügyek legnagyobb részét más módon is el lehetne intézni: a választott delegátusoknak mégis jobban esik, ha személyes döntésüknek tekinthetik azt, amit tulajdonképpen már készen tett eléjük a vezértestület. Ez utóbbi állitásunkat igazolja az a tény is, hogy az egész konvenció alatt nem volt egyetlenegy vita sem. A konvenció előkészítésével alapszabályok szerint megbízott tisztviselők gondosan kidolgozták a konvenciói döntést szükségelő ügyeket és szép csomagolásban tették a delegátusok elé. Ezért ment mindennek az elfogadása olyan simán, gyorsan, fölösleges vitatkozások nélkül. Ez történt a választásokkal is, amiket csakugyan nem lehet konvenció nélkül végrehajtani. Ezek is csak azokat lepték meg, akik nem ismerték a megelőző vezértestületi gyűlésen történt bejelentéseket. A jogosultnak elismert 87 szavazat átlag 50-36 arányban oszlott két csoportra. Meglepetést pedig keltett a választás, főképpen egyházi köreinkben, melyek eddig azt az elvet próbálták érvényben tartani, hogy Egyesületünk kormányzását lehetőleg közösen gyakorolják a különböző egyházi csoportok. Ezt az elvet igyekeznek betartani a közös Lelkészegyesületben is. A konvenció mostani választása ettől a gyakorlattól egészen eltért és eredményeképpen a Független Egyház vezető egyéniségei — két főesperese, két esperese és több más tagja — fogják betölteni az elnöki, két alelnöki, számvevői és egyéb tisztségeket az uj vezértestületben. Nincsen semmi kétség afelől, hogy képzettségüknél fogva mindnyájan megfelelnek a nekik adott állásoknak, sőt abban is reménykedünk, hogy meg fogják tudni nyugtatni a most természetszerűleg felzavart közvéleményt arra nézve, hogy vezetésük alatt Egyesületünk továbbra is pártatlan szolgája marad minden magyar református egyházközségünk “magyar és református” érdekeinek. Egyházi szempontból még örülni is van okunk e választás kimenetele fölött: a bennünket rohamosan fenyegető lelkészhiányban két nagyon kiváló lelkészünket
