Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-08-01 / 8. szám
TESTVÉRISÉG g kozásaikban és áldozatvállalásukban oly nagyokról, mint Bocs- kay István, Bethlen Gábor, Rákóczy György avagy Barcsay Ágnes, a Vay-akról, Teleky-ekről, a Tiszákról, a gályarabokról, akiknek egyetlen fegyvere, amint az a 46-ik zsoltárban irva vagyon “Isten a mi reménységünk!” — a prédikátorokról, Dévai Biró Mátyásról, Szenczy Molnár Albertról, idb. és ifj. Révész Kálmánról, Méliusz Juhász Péterről, a magyar Kálvin Jánosról, református egyházunk Mindszenthy-jéről: Baltazár Dezsőről, Ravasz Lászlóról, Degenfeld Imréről ... a névtelen magyar kálvinista hősök beláthatatlan seregéről, Bőd Péterről, az egykori olthévizi református papról, akinek ősanyám, árva Bethlen Kata feletti halotti tanitásából a sirkövére rótt eme sorok: “Teste a kő alatt Gróf Bethlen Katának, Lelke szent kezében vagyon Jézusának, Kiben hitt s kit tartott Megváltó Urának” — adják leghivebb portréját magyar kálvinista hitünk nagyjainak. A magyar kálvinista hősök emléke, tanubizonyságtételei hitük mellett, az eredmények, drága örökségünk ma és egyben örökkön-örökké égő fáklya, mely utat mutat, miként kell Istent, hitünket, Isten országának épitését, anyaszentegyházunkat igazán szolgálni. Magyar református anyaszentegyházunk négyszázéves, küzdelmes múltja, arról is tanúskodik, hogy a legszigorúbb törvényesség elvét jogos igényeinek kivívásánál mindenkoron szemelőtt tartotta. “Add meg Istennek ami Istené és a császárnak, ami a császáré.” Sohasem lépett az erőszakosság útjára, s ha olykor mégis kénytelen volt kálvinista magyar hite mellett s annak megőrzése jogaiért fegyverrel a kezében sikra szállni, az mindig önvédelmi harca volt, de egyben mindig magyar ügy, küzdelem a nemzet jogaiért, a fennmaradásért, a magyarság jövőjéért! A bécsi udvar politikai vonalon vette fel a magyar protestantizmusból áradó demokratikus szellemmel a küzdelmet, a római katolikus egyház lelki sikon, sőt a nyers erőszak hatalmi tultengésével. A római katolikus egyház tisztában volt a protestáns világszemlélet egyházpolitikailag is átütő, világot átformáló és uj világot teremtő és építő erejével. Tette ezt pedig annál is inkább, mert a magyar református egyház kihangsulyozottan nemzeti és magyar jellegénél fogva eminens veszélyt jelentett a római katolikus egyházpolitika, közelebbről a pápaság mindenekfelett álló, internacionális világuralmi törekvéseire. A lélek erősségével azonban nem birt a fegyverek ereje. Egyházunk hősi küzdelmei, harcainak nagy jelentőségű győzelmei voltak a bécsi és a linzi béke és az azt követő jogainkat biztositó szerződések, amelyek — és ezzel tartozunk az igazságnak — nemcsak a saját erőnkből kivívott győzelmek voltak, de a nemzet szabadságvágyának és a szerencsésen minket támogató
