Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-06-01 / 6. szám
26 TESTVÉRISÉG Ősz Khasublah égi búja Dől a gímcsont citerának, Ezüst fürtje meglobogva Súlyt ad síró érc-szavának: “Északfénynek, hajnalégnek Nincs oly bájos, üde pírja, Mint ahogy a fagyos szívet Tonawanda szeme szítja.” Nép a hangot dalra kapja: “Szemed csillag Tonawanda.” Thókhélan az erdő zöldjén Hordja végig szeme lángját, Szíve dalmadárrá szépül, Míg ríkatja szent gitárját: “Nincs az ingó ágon ringó Gili lelke olyan édes, Mint a csergő csermelyhangú Tonawanda, ha beszédes.” Rácsendűl a törzsek ajka: “Csengő hangú Tonawanda.” Chibiébos szava céloz, Káröröm szúr szemszögében, Dala, szája, nótafája Sebez, hogy a szívig érjen: “Zümmögő méh nem hord össze Olyan mézet tél-szakára, Mint amilyen csókra csitten Tonawanda édes szája.” Nép sunyit s kacagja dalba: “Méz az ajkad Tonawanda.” Hallja Zúna, szíve szúrva, Sáppad, vijjog, mint a kánya, Forr dühödten s talpra szökken, Hangszerét a tűzbe hányja. Kése csillan, szeme villan, Támad, mint a sűrű vadja, De sikoltva sírva kéri S átkarolja Tonawanda. (Folytatjuk)
