Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-06-01 / 6. szám
16 TESTVÉRISÉG minősíthetetlen igazságtalanság sújtja; 2) az Egyesült Államok kormánya és népképviselete ezeket a méltánytalan fonákságokat nemhogy nem nézi jó szemmel, hanem óvakodik bármi olyat cselekedni, avagy olyan szerződést kötni, ami ezen igazságtalanságok fennmaradását a legcsekélyebb módon is elősegítené, tartamát meghosszabbítaná; 3) ugyancsak leszögezi az Egyesült Államok törvényhozása mindeme országoknak és népeiknek elvitatlan jogát szabadságukhoz, önálló állami életükhöz, nemzeti függetlenségükhöz, nemkülönben a határaikon túl, idegen közigazgatás alá kényszeritett testvéreikkel való egyesülésükhöz; 4) az orosz és kínai kommunizmus által megszálott területek sok-sok millió lakója valósággal rabszolga-sorsra van kárhoztatva és teljesen ki van szolgáltatva a szovjetrendszer kényuralmának; 5) az említett körülményekből kifolyóan az emberiséget állandóan egy újabb világháború fenyegeti, jóllehet az Egyesült Államok kormánya és népe minden tőle telhetőt elkövet a világbéke megmentésére; 6) minek következtében az Egyesült Államok kormányának elsőrendű kötelessége alláandóan a szabad világ lelkiismeretét ébren tartani a fenyegető veszedelmekkel szemben; 7) miért is az amerikai kormányzatot erkölcsi kényszer sarkalja, hogy ne nyugodjék mindaddig, amig az igazság és a maradandó béke érdekében a szóbanforgó igazságtalanságok orvoslását elérve, a rabnépek felszabadulhatnak a jelen elnyomatás járma alól. Egyetlen ellenvetés nélkül határozta ezekután a washingtoni képviselőház, hogy a kormány minden olyan irányú ténykedését hatékonyan támogatni fogja, amely a rabnemzetek felszabadítását és alkotmányos önkormányzatát eredményezheti. CSÖKKEN AZ IDEGENEK SZÁMA A Statisztikai Hivatal jelentése szerint, az első és második generációsok száma csökken az Egyesült Államokban, mialatt az amerikai születésűek száma nő. Az 1900.-ik népszámlálás alkalmával az első és második generációhoz tartozók száma 33.8 millióra rúgott, ami az 1930.-Í 40 millióval szemben 15.2%-os visszaesést jelent és azok, akiknek mindkét szülője Amerikában született, 43.6 %-al szaporodtak. A bevándorlási hullámot az 1920-as években a törvényhozás, az 1930-as években a nehezebb megélhetés és 1940 körül a második világháború szorították vissza. A háború befejezése óta a bevándorlás ugyan nagyobb lendületre kapott, de még mindig sokkal kisebb, mint a jelen század első évtizedében volt. A második világháború óta évenként 200,000-nél kevesebb uj bevándorló érkezett partjainkra, mig 1903 és 1914 között az évi átlag 750,000-nél is többre rúgott. Minthogy a bevándorlók a tapasztalat szerint arra törekednek, hogy az országba való érkezésük helyéhez közel telepedjenek le, legnagyobbrészük az ország északkeleti részén él. Negyven százalékuk négy államban: New Yorkban, New Jerseyben, Massachusettsben és Pennsylvaniában lakik, mig a bennszülötteknek csak 21%-a él ez államokban. A bevándorlók leginkább városlakók és arányszámuk ebben is felülmúlja a régi amerikai családokat. Érdekes összehasonlítani az idegenszületésüek átlagos jövedelmét az ősamerikaiakéval. Az előbbiek átlagos évi jövedelme 2,181 dollár, a bennszülötteké csak 1938 dollár, de legtöbbet a második generációsok keresnek (akiknek legalább egyik szülője Amerikában született): 2314 dollárt (C. C.)
