Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-06-01 / 6. szám
8 TESTVÉRISÉG maga kévéséből, részint házról-házra, faluról-falura járva cserélte el utolsó családi értékeiket s felesége és kicsi gyermekeiről szinte az utolsó ruhadarabokat vetőmagért. A beszolgáltatandó gabona meg is lett, de a falu is beleszegényedett az első évbe s a pap is belátta, hogy onnan újabb és újabb hasonló fogással kiüldözik, hát más nagyobb faluba ment át. Nem egyedülálló eset volt ez a mi lelkészünkkel s igen sok más szolgatársa bizony nem tudta elkerülni az elhurcolást. A mi falunk igy pap nélkül maradt s mellette még igen sok más község. Messzi vidékről járnak a lelkészek beszolgálni az üresen maradt egyházakat s jönnek temetni, esketni, úrvacsorát kiszolgáltatni, hogy megtartsák az embereket az Isten hitében s ne legyenek elföldelve csakúgy, mint az állatok egy utolsó áldás vagy ima nélkül. Missziós munka ez, még pedig a legnehezebb és legáldozatosabb fajtájú. A szűkös kenyér még csak kikerül a hívektől, de ruhára már egyiknek sem jut. Gyakran látni esőben, sárban vagy csikorgó hidegben lelkipásztorainkat, amint rendületlen kitartással végzik hatalmas körzeteikben az első keresztyének rendületlen hitével és kitartásával lélekmentő munkájukat. S emelett csaknem kivétel nélkül kétkezi munkát is végeznek a kolchozokban. Tudom sokan vannak itt jó sorban a Kárpátaljáról: Ungból, Beregből, Ugocsából. Ha úgy érzik, hogy támogatni akarják volt falujok református híveit küldjenek néhány ruhadarabot falujok lelkészének. Higyjék el, minden elküldött darabbal Isten országa megtartásában segédkeznek. Cimet kérésre szivesen adok bárkinek.” Komáromy Endre 4136 Washington Boulevard Chicago 24, Illinois
