Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-06-01 / 6. szám
TESTVÉRISÉG 9 — Borshy Kerekes György rovaia — AZ IGAZI MAGYAR IGE Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek És áhitattal ejtsétek a szót, A nyelv ma néktek végső menedéktek, A nyelv ma tündérvár, katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! E drága nyelvet porrá ne törjétek, Ne nyúljon hozzá avatatlanul Senki; ne szaggassátok szirmait A rózsafának, mely hóban virul. Úgy beszéljen ma kiki magyarul, Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna! És aki költő, az legyen király, És pap, és próféta és soha más, Nem illik daróc főpapi talárhoz, S királyi nyelvhez koldus dadogás. Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, Vigyázzatok a nyelv ma szent kehely, Ki borát issza: Élet borát issza. Előre néz s csak néha-néha vissza, — S a kelyhet többé nem engedi el! Reményik Sándor EGYHÁZI LAPJAINK Amerikai magyar református egyházi életünket az Írott szón keresztül számos gyülekezeti kiadvány szolgálja. Ezek, természetesen, helyi jellegűek s olvasó körüket az illető gyülekezet tagjai alkotják. Van azonban két tekintélyes orgánum, mely országos elterje- dettségü s széleskörű olvasó tábort mondhat magáénak. Az egyik a “Reformátusok Lapja”, mely jelenleg már az ötvenötödik évfolyamot viseli cimlapján, mint az Evangelical and Reformed Church-höz tartozó magyar alapítású gyülekezetek félhavonkint megjelenő magyar nyelvű hivatalos kiadványa. Szerkesztője Dr. Tóth Sándor, aki a lapban világ- viszonylatban is foglalkozik a hitélet ügyeivel. A másik országos jellegű lap a “Magyar Egyház”. Ez a Független Amerikai Magyar Református Egyház hivatalos folyóirata. Jelenlegi szerkesztője Ábrahám Dezső. A lap magyar és angolnyelvü cikkeket közöl széles témakörben. Külön hirdetésben is közöljük időnkint a két lap címét s a velük kapcsolatos tudnivalókat, hogy olvasóink figyelmét ráirányítsuk e két kitünően szerkesztett vallásos folyóiratra. RÁDIÓ HÍREK ODAÁTRÓL “Behind the Iron Curtain” címen az egész országot behálózó Mutual Broadcasting System minden csütörtökön este 7 óra 15 perckor adja a legújabb híreket a Vas Függöny mögött szenvedő országokban folyó életről. A hírek azokon az információkon alapulnak, amik a menekülőktől származnak, továbbá azokból a rádió leadásokból és sajtó jelentésekből, melyek gondos kiértékelés után általános érdeklődésre tarthatnak számot. Az anyagot John H. Tobin, ismert rádió kommentátor, utazó és hirlapiró közvetíti. A hallgatóknak a programra vonatkozó megjegyzéseit vagy kívánságait készséggel fogadja levélileg W. C. Driscoll, News Director, 346 East 46th Street, New York 17, N. Y. cimen vagy telefon Oxford 7-3939 szám alatt. Úgy hiszük, hogy a “Crusade for Freedom” szervezet igen jó szolgálatot tesz ezzel a rádiószolgálattal, nem csak közép-európai származású s köztük a magyar amerikaiaknak, de nagy általánosságban az egész amerikai közönségnek, akik igy még vüágosabb helyzet képet nyerhetnek a vörösök által megszállva tartott országokban uralkodó nyomorúságokról. KOVÁTS ÓBESTER EMLÉKE Pünkösd hetének péntekén feledhetetlen katonai parádé szemtanúja volt az a maroknyi magyar küldöttség, amely az ország messze vidékeiről sietett a S. Carolina állambeli Charlestonba, hogy jelen lehessen a Kováts Mihály egykori magyar huszárezredes tiszteletére rendezett amerikai ünnepségen. Ekkor történt meg ugyanis a 176 évvel ezelőtt csatában elesett óbester bronz emléktáblájának átadása South Carolina hires tisztképző főiskolájának hatalmas gyakorlóterén. Charleston katonaiskolája ünnepi díszben fogadta a magyar küldöttséget. Pontosan délután fél 5-kor ágyu- lövés jelezte a felvonulás kezdetét. Utána a Citadel 1,200 növendéke Washingtoni korabeli egyenruhában vonult fel a négyszögben épült főiskola gyakorlóterére a saját 110 tagú rezesbandájuknak pattogó muzsikájára. Az ünnepség első számaként Suta Péter, az Amerikai Magyar Szövetség igazgatóságának ezidei elnöke tartalmas beszéd keretében nyújtotta át Mark W. Clark tábornoknak Finta Sándor bronz emléktábláját. A Szövetség emléktábláját Clark tábornok köszönte meg. Beszédéből idézzük a következőket: “A Citadel nevében kegyelettel veszem át Kováts Mihálynak ezt a gyönyörű bronz emlékét. Azét a huszáróbesterét, aki a legelsőnek áldozta életét a magyarok közül az Egyesült Államok szabadságáért. Kováts ezredes méltó jelképe azoknak a régi hagyományoknak és tulajdonságoknak, melyek azokat a nagy történelmi hadvezéreket jellemzik, akik az emberi jogokért oly bátran sikraszállottak. Kováts kiváló katonaember volt, a bátorság, rátermettség, fegyelem és hadvezetés mintaképe. Bevándorló volt, aki szabad nép szülötteként Amerikába is azért jött, hogy ez uj földnek a szabadságáért küzdhessen. Kováts azt vallotta, hogy inkább érdemes csatában hősi halált hallni a szabadságért, mint szolgaságban sínylődni. Saját szavai szerint ‘hűséges volt mindhalálig’... Mi itt Charlestonban, különösen pedig a Citadel lakói, úgy érezzük, hogy Kováts ezredeshez meleg rokoni szálak fűznek. E katonai főiskolától mindössze pár lépésnyire esett el 1779-ben ez a derék magyar katona, halálos sebből vérezve, miközben Charleston várát védelmezte az azt bekerítő ellenséggel szemben. De még a rokonszenvünknél is szorosabban fűz Ko-
