Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-05-01 / 5. szám
TESTVÉRISÉG 15 FÉSZEKRAKÁS Egy verőfényes tavaszi reggelen arra ébredtem, hogy a hajnal csendjét, mint honfoglalók hada — a fecskék, se szó, se beszéd, jól felverték! Kislányom csillogó szemekkel nézte a sürgést-forgást, mig készült a fészek, örök példája hitnek, reménynek — s mindig-mindig újra-kezdének. Én arra gondoltam: lám, a fecskék jobban megértik: mit jelent az élet, s tavalyi, szétrombolt fészek helyett szó nélkül újat épitenek. Csak mi, emberek, lázadozunk, ha az élet vihara ellenünk támad — pedig néha jó volna hinni a fészek rakó apró madárnak .. . Kucserik Mária A KITÜNTETETT SZEGFŰ Irta: Szabóné Lévay Margit Mikor megszületett a gondolat Anna M. Jarvis gyermeki szívében, hogy a világot “Mother’s Day”-vel, Anyák napjával ajándékozza meg, nagyot dobbant bele a szíve. Dobbanására felfigyelt a Szeretet. Mint parányi rügy tolta magát fel a szívből, élettel telten, a gondolat, hogy bimbóba szökve kinyílhasson. A Szeretet hallgatagon figyelt... Aztán mosolygott: S a gondolatból élet lett. A rügyből virág fakad, hogy ráborúlhas- son az édesanyák kebelére. Virág nyílik a gondolatból. De milyen virág nyíljék ki belőle? Melyik virág fejezhetné ki leghűbben a gyermeki szívek alázatos háláját? És melyik virág legméltóbb arra, hogy az édesanyák áldott kebelére simúlhasson? A gondolat édesen szendergett a Jarvis Anna szívében, mint újszülött a bölcsőben. Érezte, hogy akinek szívében megszületett, nem nyugszik, míg szárnyra nem bocsátja és virágképében el nem repül minden országba, minden hálás gyermek szívébe, hogy az édesanyák kebelén hirdethesse a gyermeki szeretetet — Anyák napján. Szendergett... és várta, hogy kinyíljon. .. A Szeretet belépett az Úr kertjébe, hogy a sok-sok virágfajta közül kiválassza azt, amelyik méltó arra, hogy “Mother’s Day”-t, Anyák napját jelképezze. A Jóság, mint minden szépnek az őrzője, a virágok között pepecselt, boldogan sietett a kertbe lépett Szeretethez. Ahogy mentek, nesztelen léptekkel, az Úr szeme volt rajtok. S az Úr szemeinek fényzáporában felséges szépségben tárúlt elébük a Föld minden fajtájú és színű virága. És mint szépségkirálynő választáson függ a bírálók arcán a versenyző leányok szeme, míg kecses mozdulatokkal kelletik magukat, úgy kelleték magukat illatos szépségükben, ragyogó színeikben a virágok is. A liliomokhoz értek. — Az Úr virága! nem szőnek, nem varrnak és Salamon minden dicsőségében nem öltözött úgy, mint a liliomok. Fehérségében a Lélek fehérsége tündököl, aranybibéiben a Nap sugarai aránylanak. Átitatva az Úr virágának mennyei szépségével, tovább haladtak a kert csillogó útján. Pipacsok! A Szeretet mosolyogva vette észre, amint közeledtére megkettőzték pirosságu- kat, hogy mégjobban kitűnjenek virágtestvéreik közűi. — Te a hősök virága vagy, — szólt szelíden — és mint ilyen, régen az édesanyák szívében élsz. Mert háborúk mindig voltak és mindig lesznek. És a háború nemcsak szüli, de temeti is a hősöket és a vérükből, fájdalom, nem “világ-szabadság”, hanem mindig csak pipacsok sarjadnak. Őszirózsák! Bodrosfejű szépségek! A hófehéreket körbe fogták, mint szivárvány koszorú, a színesek. Gyönyörködve álltak meg. A Szeretet lehellete végig simúlt a göndörszírmú őszirózsákon s azok kecses alázattal hajtották meg bodros-göndör fejüket. — Mindenszentek napjának ékességei. Mikor virágtestvéreik már mind elvirítottak, ők koszorúba fonva díszítik a sírokat. Életet hirdetnek a haldokló természetben. Színpompás vírúlást a halálban. A rózsák elé értek. A kert királynői! A sokféle rózsa öntötte kelyhéből az illatot. Megtelt a lég különféle, édeskés, bóditó, nehéz rózsaillattal. Fejedelmi szépségük mellett illatukkal is igyekeztek magukra vonni a Szeretet figyelmét. De csak elismerő mosolyt kaptak. — Fenségesen szépek. Illatukkal is levernek minden más virágillatot. De tele vannak tövissel, — suttogta lágyan a Szeretet. Megsebeznék az édesanyák munkában kifáradt kezét; megszúrnák, ruhájukon át is, áldott keblüket. Maradjatok továbbra is a szerelmesek virágai. A szerelem boldogságában nem érzik meg tövisetek szúrásait. Búzavirágok! A kalászok hűséges kedvesei. Magyar búzatáblák ékes díszei... Elhaladva melletök a Szegfűkhöz értek. Megálltak. Úgy álltak
