Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-05-01 / 5. szám
4 TBSTVÉBISÉG MAGYARUL ----- ANGOLUL!? Amerika magyar életünk nagy átalakuláson ment keresztül az utóbbi 15 év alatt. Életünk külső kerete megszépült. Gyülekezeteink szép templomokat, nagy testvérsegitő egyesületeink impozáns központi irodákat épitettek, az amerikai magyarok szebb otthonokat szereztek. Életünk belső berendezkedése is magasabb színvonalúvá lett. A nyelv tekintetében is nagy átalakulás van folyamatban. Mind kevesebben vannak a régi amerikás magyarok. A felfrissülés elenyészően kicsi. Mind többen vannak azok, akik harmadik, negyedik generációsok és már nem beszélnek, nem olvasnak magyarul. A régi nyári magyar iskola, melyben nyolc héten át, egész napi tanítással, tanítottunk magyarul, kihalóban van. Az egyházi életben úgy oldották meg a kérdést, hogy előbb két nyelvű istentiszteletet tartottak. Azután bevezették a külön magyar és külön angol nyelvű istentiszteleteket. Ma már sok egyháznál az a helyzet, hogy többen vannak az angol nyelvű istentiszteleten, mint a magyar nyelvűn. A probléma meg van az egyesületi életben is. Évről évre szaporodik azok száma, akik már nem beszélnek, nem olvasnak magyarul. Nem is magyar származásúak. Milyen nyelven adjunk havi lapot? magyarul? angolul? Eddig azt tettük, amit az egyházak a két nyelvű istentisztelet bevezetésével tettek: két nyelvű lapot adunk. Az alapítók, még életben levő építők, fenntartók iránti megbecsülő szerétéiből, a Testvériségben, nagyobb a magyar rész, mint az angol. Legutóbbi vezértestületi gyűlésen felmerült az a gondolat, hogy a Testvériség egy száma magyar, a másik angol nyelven jelenjen meg. Mikor kezdjük meg ezt az újabb rendszert? — még nem tudjuk. Egyelőre két nyelven adjuk a Testvériséget. De a megoldandó probléma itt van. Szembe kell néznünk vele. Megoldást kell találnunk. Fáj, hogy elnémulóban van a magyar nyelv. Fáj látni azt, hogy az amerikai tenger a benne úszó magyar szigetet mind jobban elmossa. Fáj. De mit tegyünk? mit kíván az élet mindennapi valósága? a haladás? Szeretettel kérjük Egyesületünk tagjait: szóljanak hozzá a nagy kérdéshez. Egyik hetilap lelki szomorúsággal irta meg, hogy már a Református Egyesület is angol nyelvű lapot akar adni. Az egyházkerületi gyűlésen is szemrehányóan emlegették. Szóljunk hozzá a kérdéshez! Dr. Újlaki Ferenc elnök ÜGYKEZELŐINK ÉS TAGSZERZŐINK .. FIGYELMÉBE! Utóbbi időben előfordult, hogy tag- szerőink a gyermekek havi 25 centes (Plan 1.) okmányainak 50 centes, azaz $1,000.00 biztosítási értékű okmányra való átcserélését úgy kérték, hogy igényelték a 25 centes okmányok megelőző évi 75 centes kedvezményeinek (return benefit or credit) az uj okmány javára történendő átírását. Figyelmeztetnem kell munkatársainkat, hogy ez a “credit” csak akkor adható meg, ha a gyermek számára magasabb értékű (higher plan!) okmányt kérnek, azaz olyat, amely készpénz, kölcsön és meghosszabitott (cash, loan, extended, paid up) kedvezményeket tartalmaz. Rátakönyvünk-J4- oldalán erre vonatkozólag a következő angol szöveg ad utasítást: “If the condition of the juvenile fund remains good the Federation hopes to provide a return benefit on the certificate anniversary nearest age 18 to juvenile members of 75 cents for each full year of membership on the $500 certificates and $1.50 for each year of membership on the $1,000 certificates. This return benefit can be obtained at any time provided the membership certificate is changed for a HIGHER PLAN. Ismétlen tehát, hogy a 25 centes okmányok után ígért évi 75 centes kedvezmény (return benefit or credit) csak akkor igényelhető, ha az okmányt magasabb értékű (higher plan) biztosításra kívánják átváltoztatni. BORSHY K. GYÖRGY, titkár. A visitor was being shown around a manufacturing plant and as he walked through the machine shop, he was struck by the familiar appearance of one of the laborers. Turning to his guide, he said: “Who’s that fellow over there? I know I’ve seen his face somewhere before.” “That’s the boss’s son,” was the laconic answer. “That’s very commendable,” said the visitor. “Starting at the bottom and working up, eh?” “Nope,” replied the guide, “Started at the top and got shoved down.” ★ ★ ★ “How come you in jail, Sam?” a prisoner asked his cellmate. “Jes for throwin’ rocks outa de neighborhood’s yard into mine,” replied Sam. “What’s wrong wid dat?” “Dese,” said Sam, “were Plymouth Rocks.”
