Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1. szám

TESTVÉRISÉG

5

hanem nehéz harcos élete mellett magyar prédikátorokat neveltet Zürichben saját költségén. A svájci Simler Józsiás, zürichi professzor dicséri — a magyar diákok elbeszélése alapján — Balassa Jánost, a neveltetés terén hozott áldozataiért.

Kevesek által ismert tény azonban az is, hogy a tudós professzor, aki Svájcban a reformáció egyik bevezetője volt, Balassa János érdemei mellett, Magyarország hősi szerepét is kihangsúlyozza. Egyik művében (1575-ben irt) — Antonius Augustus római iró Itinerariumá- ban — az előszót Balassa Jánosnak szenteli, kiemelve azt a tényt is, hogy Magyarország védőfala Németországnak, mivel feltartóztatja a törököt. Ebben a véres harcban esett el Balassa Ferenc Mohácsnál.

Bálint még alig volt nyolc éves, amikor látta atyját véresen hazatérni a szécsényi csatából. Anyja, Sulyok leány, ugyancsak kiveszi részét a vallásos nevelésből.

Ily szülők megismerése után megértjük, hogy miért lett Balassa Bálint a fiú azzá, amivé vált: müveit, vallásos keresztény lélekké és kardforgató katonává.

Azonban azzal, amivel egyetlen szülő sem képes gyermekét megajándékozni: tehetséggel, Bálintot megajándékozta a teremtő Isten.

Katona élete realitás, énjének szilajabb és keményebb része, amely azonban telve van ideálizmussal. Szinte hihetetlenül dörzsöljük szemünket, hogy az a Bálint, aki oly finom lélekkel simogatja költészetében a madarakat, a rét virágait, ideálisan el tud merengeni egy- egy leány arcon, az a Bálint hirtelen kardott ránt és szenvedélyesen vadász török fejekre. Vagy ott látjuk Hatvan uccáin, berobogva lovasai élén, szabad prédát enged legényeinek, török nőket és gyermekeket nyakon köt és rabságba viszi. Eger várából kicsap a törökre és alig száll le lováról, alig kerül a véres kard hüvelyébe, alig mondja el hálálkodó fohászát, hirtelen fordulattal boros kupát emel lovasaival és derékon kapja az előkerült szép leányt, ropják eszeveszetten a hajdútáncot!

Katonáinak kisiklásait azonban szeretet hangján palástolja a hadiélet magasztos voltával. A végvári vitézekben a jó hirnév vértanúit, a kereszténység őrtállóit, “Krisztus atlétáit” látja és énekli meg. Ezért kiált gyönyörűségesen fel:

Vitézek mi lehet E széles föld felett Szebb dolog a végeknél?

Holott kikeletkor A sok szép madár szól,

Kivel ember ugyan él:

Ellenség hirére Vitézeknek szive

Gyakorta ott felbuzdul;

Sőt azonkívül is,

Csak jó kedvből is,

Vitéz próbára indul;

Holott sebesedik,

Öl, fog, vitézkedik,

Homlokán vér lecsordul.

Ennek az éneknek első három sorát választották jelmondatul az 1914—18-as Világháborúnak magyar hősei, akik a “Vitézi Rend” tagjai lettek.

“Jézushoz vitézségért” cimü versében érzékelteti e kor katonáinak vallásos voltát, akik mindent csak Krisztuson keresztül várnak.

Az szentháromságnak,

Kinek imádkoznak,

Krisztus második személye!

Régi vitézeknek,

Roppant seregeknek,

Győzhetetlen Istene;

Te hozzád kiáltok,

Ki katonád vagyok,

Kérlek, vigy vitézségre.

E kor magyar katonaszellemét azonban átérezzük akkor, ha Balassa Bálint apja várából — Kékkőből — küldött segélykérő levelet elolvassuk, amit Romhányi kapitány ir:

“... Immár rajtunk az ellenség. Az Úristennek ajánlottuk lelkünket. Az Krisztus által azért támadjatok fel fejenként kicsiny tül fogva nagyig, mert ha mi rajtunk kezdték, rajtatok végezik, ha fel nem támadtok. Ne szánjátok véretetek hullatni Krisztus tisztességéért s az körösztény hitetekért. Hamarsággal érjétek Balassa Jánost, jüetek az segítségre. Támadjatok fel az özvegyekért, árvákért. Tudjátok, hogy kegyelmes az Isten az Ő szent fiában, lám a pogányok készök az ő hitetlenségükbe meghalni, hát ti miért nem támadtok fel az igaz hit mellett? Ez utolsó írásunk. Kékkőben, 17 julii 1575. Romhányi Péter”

Micsoda hit, micsoda meggyőződés és micsoda kiállás!

Az ember

Eddig a költőről és katonáról beszéltünk. Tekintsünk most röviden élete folyásába, nézzük meg mit miért csinált, milyen volt mint ember?

Az apja: Balassa János vagyona mellett belső ellenségeit és Bécs gyanakvását is fiára hagyja. Ellenségei a törökön kívül, a szomszéd vár német kapitánya, Bécs besúgója, közösen a bányavárosok német polgárságának vezetőivel. Atyját hamisan vádolják a királynál, hogy Erdéllyel és a törökkel szövetkezik Bécs ellen. Ezért királyi parancsra az apát el is fogják és Pozsonyban tartják fogva. Hűséges felesége azonban résen van, elrendezi hű embereivel a szöktetését. Regénybe illő jelenet: a mellék-