Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 9 AZ ÉDES APÁM Elment . . . Elment csöndesen, úgy ahogyan élt. Egy sürgöny csak annyit jelentett róla: “Meghalt. Pénteken temetik. Levélben többet”. . . Férfi, nem férfi: szemem ellepték a könnyek, ősz szálaim szaporodtak azóta S kedvem hirtelen más köntöst cserélt. Ki volt? Neked csak egy név. Nekem — jaj, tudom! — Fogalommá szépült teste múltamnak Hazahívó hang, hivő zsoltár-ének. S most holtából is visszajáró élet, Melynek emléke, lelke, vére hatnak S álljt parancsolnak rám az utamon. Állok . . . Mig ő pihen már honi hant alatt, Én szivén ütötten nem tudom miért, Nem tudom meddig, merre megyek még, Lesz-e derűs még számomra az ég, Mikor hazámból is (ez a bűn kisért) Most szakadt le a legnagyobb darab . . . URBÁN JÓZSEFÉK Ennek a rovatnak célja többek között az is, hogy a hamisítatlan magyar értékekre felfigyeljen, azoknak közéletünkben való jelentkezését örömmel tudassa, munkásságuk lehetőleg minden sikerét ismertesse, de -— sajnos — az is, hogy ezeknek az értékeknek meg- fáradásáról vagy kedve szegett visszavonulásáról hirt adjon. Most egy ilyen utóbbit kell jelentenünk. A Bethlen Otthon legutóbbi Igazgató Tanácsának ülésén ugyanis őszinte meglepetésünkre Nt. Urbán József esperes azt a bejelentést tette, hogy “személyi körülményeinek változása miatt” lemond az Igazgatóságban hosszú időn keresztül kitünően betöltött jegyzői tisztségéről. Később pedig arról kellett még nagyobb meglepetéssel értesülnünk, hogy ugyancsak lemondott es- peresi tisztéről és a new yorki Bronx egyháznál viselt lelkészi állásáról is. Nem tudjuk, bár sejtjük, mi vezette erre a meglepően radikális elhatározásra. Azzal azonban tisztában vagyunk, hogy távozása nemcsak egyházi, de egyesületi szempontból is igen érzékeny veszteséget jelent számunkra. A Sárospatakon iskolázott Urbán József nemcsak áthozta, de itt is megtartotta mindazt a magyar református jellegzetességet, amit az ősi iskolában elsajátított. Amerikai munkájának negyed századát úgy egyházi, mint társadalmi és szélesebb közéleti téren sikerek sorozata kisérte s olyan megbecsülést és népszerűséget szerzett neki, aminővel kevesen dicsekedhetünk. Úgy neki, mint hitvesének egyik legkedvesebb működési területe épen Egyesületünk volt. Ott voltak mindenütt, ahol Bethlen Otthonunkért dolgozni kellett s elölj ár tak Egyesületünk tagságának gyarapításában is. A connecticuti Fairfield s a pennsylvaniai McKeesporton működő osztályaink megszervezése s felnövelése főként a Nagytiszteletü Asszony fáradhatatlanságának köszönhető. Ezt mindig is elismertük s örülünk, hogy erről legnagyobb nyilvánosságunk előtt is ismételt jó bizonyságot tehetünk. Nem akarjuk hinni, hogy mostani visszavonulásuk végleges kiválásukat jelentené egyházi és egyesületi életünkből. Nem olyan gazdag a mi itteni magyar életünk, hogy Urbán Józseféket tartósan nélkülözni tudná. Nem is köszönünk el tehát tőlük, mert visszavárjuk őket. — Vissza. Minél előbb! UJ MAGYAR TEMPLOM Napi- és hetilapjaink nem harangozták be előre s igy Magyar-Amerika talán csak ezeken a sorokon keresztül értesül róla először, hogy az indianai South Benden uj magyar református templomot szenteltünk november 27-én. Negyed század óta hűséggel szolgáló pásztorának, Kalabányi Istvánnak szerénysége valószínűleg csak helyi jelentőségűnek tartotta az építkezést, holott az méltán országos jelentőségű. A város egyik legszebb részében hatalmas telken épült szép stilusu templom jó tanúságot tesz arról a kitartó és lelkes munkáról, amit a pásztor és gyülekezete végzett s társadalmi helyiségének és uj parókiájának későbbi felépítésével még elvégezni fog, ami pénzértékben mintegy negyedmillió dollárt jelent. Mi pedig boldogok vagyunk, hogy az Egyesületünk történetében is jelentős múlttal biró South Benden ott lehettünk s egyesületi segítségünkkel és szolgálatunkkal hozzájárulhattunk a régi gyülekezet uj életre lendítéséhez s együtt örvendezhettünk az örvendezőkkel. Nem vártuk, de jól esett, hogy kaptuk Nt. Kalabányi köszönő levelét, amiből hadd álljanak itt a következő sorok: “Fogadd gyülekezetünk hálás köszönetét szives és értékes szolgálatodért. Az ünnepi istentisztelet minden tekintetben szép és méltóságteljes volt ... A lelkek meghasonlásának szörnyű korszakát éljük. Azonban vigasztaló és bátorító, amikor itt-ott mélyen érző, megértő szivü embereket is látunk és együtt ülhetünk a templomban. Részemről az erős, évekig tartó küzdelem után jó volt elcsendesedni . . . Váratlan ünneplés volt az, amikor a La Salle Hotel fényes dísztermében is megjelentek testvéreink, hogy szeretetükkel és jó- kivánságaikkal elhalmozzanak 25 éves szolgálatom alkalmával. Köszönöm szives és bátorító szavaidat . . . Gyülekezetünk is őszinte hálája kifejezését küldi az Egyesületnek . . . Szép volt minden és felejthetetlen marad.” — Jó volt hallani úgy nekünk, mint a templomot megtöltő gyülekezetnek, hogy ameddig csak 5-6 olyan egyháztag is akik magyar nyelvű szolgálatot kívánnak, abban a templomban a magyar nyelvű igehirdetés nem marad el.
