Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-01 / 11. szám
14 TESTVÉRISÉG — Óh, mi nem szabjuk az utak irányát . . , se az iramot ... se az országok sorsát. Azt Amerika végzi, vagy Európa . . . vagy a gazdagok . . . vagy a lelkészek a szószéken. Vagy a szomszédom . . . vagy akárki . . . — Csak én nem . . . Óh, mi dehogy vállalunk felelőségeket! Ki akar vereségekben osztozni?! És igy nem osztozunk nyereségekben sem . . . szeretetben sem . . . Nem lehet hátranézni, mert kiesünk a sorból. Ezer és egy a teendőnk, nem érünk rá güggonülő hajnalkákat ültetni a házunk mellé, mint édesanyánk tette. Kinek is volna ideje csodálkozgatni felettük, szagolgatni őket?! — Amerikában élünk, a gyárak, kőfalak, acélön- tődék ... a haladás hazájában. És megtanulunk, beletanulunk — haladni. . . . Hova? . . . merre? . . . ★ ★ ★ A nyáron Newton Fallson autóztunk keresztül. Nem messze jártunk attól az erdei úttól, ahová négy évvel ezelőtt, warreni lakos korunkban ki-kijárogattunk friss levegőt szippantani és megmutatni gyermekeinknek, hogyan élnek, dalolnak a madarak az erdőben. Amikor régen az erdő széléhez értünk, már rakták csöpp ujjaikat összecsücsöritett kis szájukra és mondogatták egymásnak: — S-s-s, s-s-s . . . — A madárkák énekelnek! — “Fücsürnek!” — Javította ki nem egyszer a kisebbik. Most is csendes volt a kis vadon erdő, ugyanolyan görnyedten roskadoztak a nagy fák benne, mint pár éve, még egy levél se ziz- zent, egy bogár se moccant, hallgatagon guggolt sok tengerzöld bokor kérges faderekak oltalmában. Megálltunk egy pár percre. Kinyitottuk az autó ablakait s a három kis poszat, mint rövidnyaku zsiráfocskák, úgy tekergették, nyújtogatták ki nyakukat s mondogattuk egymásnak: — S-s-s! S-s-s! ... A madárkák énekelnek. És énekeltek is. Trilláztak, fuvoláztak, tereferéltek egymással olyan dallamosan, mintha titokban, a fák ormain túl, valahol a zöld levéltenger s a bárányfelhős ég között csodálatos karmester ülne, harmonizálná, varázspálcájával klasszikussá simítaná, csodává magasztositaná az erdő szárnyas lakóinak édes csevegését. S ahogy némán hallgatóztam, figyeltem az ezer szinü és skálájú shopenies hozsannázást — arra gondoltam, hogy ez nem is álom, a Csodálatos Karmester valóban ott ül a felhőtrónuson és szivéből ülteti át, vezényli át a legcsodálatosabb melódiákat a kis tarka szárnyasok torkába. Az a csoda és ajándék, hogy mi emberek ezt megérthetjük és megérezhetjük. . . . Tompa zajjal szürke autó fordult be felénk a gallyal teli utón. Egy fiatalember és leány ült a kocsiban, lassan jöttek, mint akik vagy nagyon ráérnek, vagy nem tudják, jó helyen járnak-e? Bizonytalanul, ki-kihagyva a gázt húztak el mellettünk, erősen nézve reánk, úgy tetszett, mintha szólni akartak volna. És ahogy elhaladtak, kicsi lányom behúzta nyakát a kémlelésből, felénk fordult és nagy komolyság rebben szempilláin, amikor mondta: — Azt hiszik, kifogyott a gazolinunk! ★ ★ ★ Kinek is jutna eszébe, hogy egyszerűen kimentünk az erdőbe madárdalt hallgatni! Milyen igaza van kicsi lányomnak ... Ez a huszadik század. Mint jelzőt, úgy mondjuk rá az emberek gondolkozására. Bajt jósló szemekkel kutatnak, mit segíthetünk? Mi történt a géppel? A gép az első gondolat! Kár, hogy végül is nem kérdezték meg, hogy miért állunk. Elmondhattam volna nekik is, hogy az imént, a muzsikával teli nagy csendben újra felfedeztem az ágak hegyén túl, nagyon-nagyon messze s mégis nagyon-nagyon közel a szivemben a világot kormányzó Csodálatos Karmestert, Akinek intésére lüktet az élet, csicsereg a hála. Akinek nagyságát a min- denség úgy tükrözi vissza, hogy nagyrakere- kedett, tiszta gyermekszemek áhítatba esnek és isszák az ismeretlen fennséget, melyet megérteni képtelenek, de kis szivük ettől tágul messzi horizontok felé . . . szeretet, alázat, hit plántá- lódik lelkűkbe a trillázások, kuvikkolások, csicsergések nyomán . . . Elmondhattam volna, hogy fönt jártam a magasban, ahonnan a napsugárak patakokban folynak alá, hogy arannyá szőjjék, ami sötét és válaszfal, hogy melegítsenek ott, ahol kőből formálódtak hideg közönyök . . . idegenség. Elmodhattam volna, hogy az a felülről alá- aranyló sugár van az ő szemükben is, amelyik az enyémben csillog, mert a sugár egy és ugyanaz, ha millió ágban pazarolva szórja is szét varázsát. ... Az égből nyúlik alá, átölelni Téged, engem, s a güggonülő hajnalkákat ott a ligo- nieri hegytetőn . . . MAGYAR BIBLIÁK 6x8 nagyságban—$3.50 — Két példány egyszerre_$6 Portó mentes küldéssel az Egyesült Államok és Canada területére megrendelhetők: Mr. Joseph Veres 1432 Magnolia Avenue San Bernardino, Calif. Californiába utazóknak dijtalan információ
