Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-02-01 / 2. szám
TESTVÉRISÉG 5 szokásos három évi vizsgálatra, teljes HÁROM HÓNAPIG szórakoztattak bennünket ilyen, sőt még aprólékosabb észrevételekkel. Elmondtam azért is, hogy főképen osztályjegyzőink és szervezőink tudjanak erről a szigorúságról. Alig van nap, hogy ne kapnánk levelet, amelyeknek irói valamilyen szabály megkerülését kérik. Nem nagy dolgok ezek, de Íróik azt hiszik, hogy kérésüket minden baj nélkül teljesíteni lehet, abban a hiszemben, hogy a teljesítés csakis tőlünk, központi tisztviselőktől függ. És ha megírjuk, hogy a kérést nem lehet teljesíteni, megvan a neheztelés és mi vagyunk a rossz emberek. Például: kérik, hogy egy öreg tagnak engedjük el a havidijakat, mert nem dolgozik. Vagy: a tag már többet befizetett, mint ameny- nyit örökösei kapni fognak, miért ne lehetne elengedni a havidijait? (Ez minden esetben “whole life” okmányokra vonatkozik, amit halálig fizetni kell.) Miért kérünk be ilyen vagy amolyan írást? Miért ne lehetne valamit számla nélkül is kifizetni? Miért küldünk vissza iratokat kiegészítés végett? Miért kell az osztálynak is igazolni a betegségét? Miért nagyobb a kölcsönösszeg, mint amekkora akkor volt, amikor felvették? Engedjük el a kamatot. Miért kell igazolni bizonyos esetekben a pontos születési dátumot? Miért ne fizethetnénk ki az örökséget másnak, mint aki örökösnek van megnevezve? Miért kívánjuk meg, hogy ha valaki be akarja váltani az okmányát, de azt más küldi be, nem az osztályjegyző, akkor a tag saját aláírásával ellátott írást kívánunk, — és igy tovább a végtelenségig. Külön lapra tartoznak azok a tagtársak, akik a küldött összeggel “nincsenek megelégedve”, mert ők jobban tudják, hogy sokkal több pénz jár nekik. És azonnal jön az ügyvéddel meg pörrel való fenyegetőzés. Mindez csak egy pár példa, mert az aktuális helyzet még ennél is változatosabb. Ez emberileg érthető, hiszen jóval több mint 34 ezer okmánytulajdonosnak száz és százféle problémája lehet, amikből ilyen izelőt minden áldott nap kapunk. És valamilyen formában mind el kell intézni. A legtöbb esetben azonban a fennálló szabályok döntik el az ügyek sorsát, amikhez nekünk, mint felesküdt tisztviselőknek ragaszkodni kell. Ahol megvan rá a lehetőség, igyekszünk teljesíteni a kérést, de ahol szabályokat kellene megszegni, ott természetesen alkuról szó sem lehet. A tagok, főképen azok, akik el sem olvassák az ilyen cikkeket, mindezt nem tudják, de nem is akarják feltételezni, hogy kérésüket ne lehetne teljesíteni. Itt jön be azután osztályjegyzőink és szervezőink szerepének fontossága. Az ő, szívesen vállalt kötelességük az, hogy ezeket a tagokat felvilágosítsák. Nekik kell a tagoknak megmondani, hogy amit kérnek, emberileg sem helyes, mert végeredményben a saját tisztviselőiket kevernék bajba, ha azok teljesítenék a jogtalan kérést. Ezt pedig senki- sem akarhatja. Ezért kérjük ismételten és nyomatékosan osztályjegyzőink és szervezőink segítségét ezekben az apró ügyekben is. Bonyolult munkánkhoz az a nevelő munka is hozzátartozik, amit tagjaink körében ezen a téren is ki kell fejtenünk. Hangoztassuk tagjaink előtt, hogy legalább főbb szabályainkat ismerjék meg, hogy olvassák el okmányaik szövegét, hogy igyekezzenek tisztába jönni azzal, hogy a pótbiztositá- sok terén, mint a betegsegély, waiver, kórház- biztosítás, stb. milyen jogokat vásárolnak maguknak. így elkerülhetjük azt a sokszor megismétlődő tényt, hogy olyanok elégedetlenkednek a küldött összegekkel és próbálják a központot kitanitani, akik bele sem néztek az okmányukba, vagy akik egy szót sem értenek az okmányok vagy pótbiztositási iratok szövegéből. Sőt: meg sem próbálják, hogy megértsék. Mint említettem, a számfejtők vizsgálatán már átestünk. Márciusban jön a saját vezértes- tületünk vizsgálata. Az előbbiek tudtommal semmi hibát sem találtak, — az én szakosztályomban is ez volt az egyetlen kifogásnak nevezhető megjegyzésük. Igazgatóink egy hétig lesznek velünk és szintén alapos munkát végeznek, amely természetesen lényegében más természetű, mint a számfejtők vizsgálata, amennyiben szélesebb mezőre terjed ki és felöleli a központi iroda egész ügyvezetésének és a Bethlen Otthonnak vizsgálatát is. Reméljük azonban, hogy mint rendesen, saját igazgatóink is rendben fognak találni mindent. NEW YORKI OSZTÁLYAINK FIGYELMÉBE Értesítem a New York város területén működő osztályaink tagságát, hogy Dr. Csorba János eddigi próbaidős körzeti szervezőt, múlt évi eredményes munkája alapján az osztályok ügyeinek további kezelésével és a szervezés végzésével folyamatosan megbíztuk. Állandó new yorki irodánk beállítása most van folyamatban. A címet és telefon számot annak idején úgy a Testvériségben, mint a napi lapokban közölni fogjuk. Addig is kérjük testvéreinket, fogadják szívesen körzeti szervezőnk látogatásait és segítsék őt a tagszerzés munkájában. Borshy Kerekes György titkár
