Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-07-01 / 7. szám
6 TESTVÉRISÉG sületi tagtestvérünknek, ügykezelőinknek, ottani gyülekezeteink tagjainak, lelkipásztorainak, minden jóságukért, együttmunkálkodó szeretetükért, hálás köszönetét mondunk. Őrizzétek, építsétek hitünk és testvér szeretetünk várát, Egyházunkat, Egyesületünket! “EGY KIS CSOMAGOLÓ PAPÍRT KÉRTEK EMLÉKBE . . Egyesületünk segélyalapjából gyógyszert küldünk, hogy óhazai beteg testvéreinket gyógyuláshoz segítsük. A megható köszönő levelekből közlök itt részleteket, hadd lássa, érezze meg mindenki, hogy néhány dollárral mily sok örömöt, életkedvet, reménységet nyújthatunk. Az óhazából Írják: “A jó Isten áldja meg mindazokat, akik hozzásegítettek a gyógyuláshoz. Mert bizony még husvétkor olyan beteg voltam, hogy mosakodni se tudtam, se fésül- ködni. Most meg már hála a mennyei Atyának olyan jól vagyok, hogy Pünkösdkor templomban voltam, Úrvacsorát is vettem., Olyan boldog voltam, hogy le se tudom Írni. A szép öreg alföldi templomunk fehér lapdarózsával volt ékesítve és mezei virággal ... Úgy éreztem, hogy a mennyország, ahová beléptem. Husvétkor is igen vágyódtam templomba, de akkor még igen beteg voltam. Isten Önök által küldött segítséget . . . Oly nagy a szeretet Önök iránt, hogy mikor megérkezett a gyógyszer, körülfogtak a betegtársak és csak egy kis csomagoló papirt kértek emlékbe. A szivükre szorították én meg csak sírni tudtam örömömbe egész nap. Hála Istennek használt is a Strepto . . . Küldök egy képet, pünkösdi rózsabokor és fenyő van rajta. Azért küldöm, hogy lássák a magyar pünkösdi rózsát és a magyar fenyőket . . . testvéri szívvel . . .” Egy másik levélből: “Elősegítették egy szerető, három gyermekes családanyának, egy drága feleségnek a gyógyulását. Hogy mit jelentett számunkra a gyógyszer ajándékozása, arról csak annyit irok, hogy a másféléves betegség egy évi fizetésemet emésztette fel, a mellett hatod- magammal élni kellett. Emberi szavunk gyenge hálánk kifejezésére, az “Istenben maradók” sze- retetét tapasztaltuk meg . . .” Ezekből a köszönő sorokból megérezhetj ük, hogy mily áldás fakad a segítő szeretet gyakorlásából. Ezt a segítő szolgálatot nyújtod te, ha Református Egyesületünk tagja vagy. Egyesületünk segélyező munkáján át nyújtod. “ÖSSZEJÖTTEK — HOGY TÁPLÁLJAK” Kétszázötven évvel ezelőtt, a Rákóczi szabadságharc idején, Széchényben, országgyűlésre jöttek össze a haza, a magyarság szabadságáért, boldogulásáért harcolók, munkálkodók. Érezték, hogy a nagy feladatot csak úgy valósíthatják meg, ha erejüket egyesitik. Kimondották, hogy egymás kezét megfogva, testvéri közösségben harcolnak. Az erők egyesítésének emlékére érmet készítettek. Az érmen egy oltár képe van. Az oltáron tűz ég. Körülötte a különböző felekezetek papjai állnak, amint egy-egy darab fát tesznek a tűzre. Az érmen ez a felírás olvasható: “Összejöttek, hogy ápolják.” Kétszáz ötven esztendő múltával, az Egyesült Államokban, Bridgeport városában, az Urnák 1955-ik esztendejében, junius hónapban, nagygyűlésre jöttek össze a nagy szabadsághős, Rákóczi Ferenc, nevéről elnevezett Rákóczi Egyesület delegátusai. Előzetes munkálatok, beható tárgyalások után, csaknem egyhangú lelkesedéssel, mondották ki azt, hogy a Rákóczi egyesülni kíván a Yerhovayal. Áz egyesülés inditóoka és célja: közös erővel táplálni a testvérszeretet tüzét. “Egyesültek, hogy ápolják.” Ha ez minden fórumon keresztül megy, akkor amerikai magyar életünkben az eddigi “Big Four”, a négy nagy, Verhovay, Református, Rákóczi, Bridgeporti Egyesület helyett, három marad: a Verhovay és Rákóczi egyesülésből származó “William Penn”, azután az Amerikai Magyar Református Egyesület és a régen Bridgeporti Szövetségnek hivott, de ma American Life. A három közül egyedül a mi Református Egyesületünk nevében van benne az, hogy magyar. Bármily néven munkálkodunk is, a fő az, hogy odaadó hűséggel szolgáljuk a magyarság és hazánk javát. Azért jöttünk össze Egyesületeinkben, hogy az Isten és testvér szeretet tüzét tápláljuk, embertársaink javát szolgáljuk. Ebben a reménységben és várakozásban köszön tjük a Verhovay és Rákóczi egyesüléséből alakult nagy testvéri közösséget. Dr. Újlaki Ferenc elnök. * 10 KÜLFÖLDIEK CÍMBE JELENTÉSE Kérdés: Nemrégiben érkeztem Amerikába. Itt többek közt arra is figyelmeztettek, hogy lakcímemet be kell jelentenem a hatóságoknál, egyik barátom szerint 10, a másik szerint 30 napon belül. Mi az igazság? Felelet: Ha az a mai cime, amit a vizumkérvény- ben jelölt meg, nem kell a lakóhelyét bejelenteni egész 1956. januárjáig. Ha másutt lakik, a beköltözéstől számított 10 napon belül köteles azt a postahivatalban kapható AR-11 szám űrlapon bejelenteni. Ez a cim- bejelentési kötelezettség minden lakásváltoztatásra is vonatkozik, amig csak nem lesz polgárrá. A január 1.-én az országban tartózkodó külföldi január hónapban ismét köteles a cimét közölni a legközelebbi posta- hivatalban kapható űrlapon. Amikor valaki évközben először érkezik az országba, a legközelebbi januárig ne jelentkezzék, ha cime nem változott meg. Végül az esetben, ha január 1.-én ideiglenesen távol van a rendes lakóhelyétől, visszatérte után 10 napon belül köteles a fenti űrlapot benyújtani.
