Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1955-06-01 / 6. szám

TESTVÉRISÉG

13

zsidókat: ehelyett azonban nagy részben hozzájárult az uj zsidó állam megteremtéséhez és a németekből uj zsidókat csinált, — a szó nemzetiszocialista értelmében. Van aki azt feleli arra, hogy mindez csak az elvesztett háború eredménye, de az igazság mégis az, hogy mindez tevékenységének logikus és elkerülhetetlen következménye volt.

Sztálin német politikája sokban követte Hitler példáját. Egyetlen lehetőségtől félt csak igazán: Németország ujrafelfegyverzésétől. Ezért tehát azt a politikát követte, mely e rettegett lehetőség megvalósítására vezetett.

Mindezek az események jó leckét jelentettek a nyugati szövetségeseknek és maguknak a németeknek is. Nyilvánvalóan nem valami bölcs dolog harcolni valamiért és aztán annak pontosan az ellenkezőjét kivívni. Akkor már sokkal helyesebb egyszerre küzdeni egy célért és annak az ellenkezőjéért is; igy aztán bármi legyen is a küzdelem eredménye, az ember elérte, amit akart. Ez a politikai dualizmus, — az uj iskola, amely manapság Londonban, Párisban, Washingtonban és Bonnban virágzik. Vizsgáljuk meg ezt a politikai iskolát kicsit részletesebben. A németek nagyon veszedelmesek, azért nem szabad megengedni, hogy uj hadsereget, hajóhadat és repülőerőt építsenek és uj vezérkart alakítsanak. De a németek az orosz érdekszféra nyugati felén helyezkednek el és nem lehetetlen, hogy Németországot egyszer majd megtámadják az oroszok, épen ezért a németeknek részt kell vállalniok országuk védelmében. Ezekből a premisszákból magától értedően folyik a megoldás: a németek egyidejűleg el kell tiltani a fegyverkezéstől és kényszeríteni kell a fegyverkezésre. Nem szabad megengedni nekik, hogy fegyvert gyártsanak, mert ez esetben veszélyeztetnék Nyugateurópa többi országait. De ugyanakkor kényszeríteni is kell őket a fegyverkezésre, mert fegyverkezés nélkül hamarosan óriási méreteket fog ölteni ipari termelésük és az veszélyt és versenyt jelent Anglia számára. Bármit is akarjanak tenni maguk a németek, azt mindenki gyanakvással és szemöldökráncolással fogja fogadni. Ha nem akarnak fegyverkezni, ezt mondják: “O, ezek a nyavalyás németek persze nem akarják vállalni a rájuk háruló kötelezettséget. Azt akarják, hogy mi védjük meg őket s mi ontsuk értük vérünket.” Ha azonban hajlandók elfogadni a fegyverkezésre való felhívást, akkor ezt mondják: “Ó, ezek a nyavalyás németek, persze ki akarják használni a robbanékony helyzetet. Ez a fegyverkezés az első lépés a “Wehrmacht” újjáépítése felé.”

Németországban szabad választásokat kell tartani, mert a nyugati hatalmak a politikai szabadság bajnokai. De egy teljesen és igazán szabad német kormány esetleg kezet nyújt majd az oroszoknak, — vagy pedig az oroszok egyszerűen lenyelik. Ennélfogva a követendő ut világos: az uj Németországnak teljesen szabad és független csatlósállamnak kell lennie.

A nyugatnémetek is erős nyugati befolyás alatt állottak az elmúlt esztendőkben, ezért ők is elfogadják e politikai dualizmus alapelveit. Fegyverkezni akarnak, mert lényegesnek tartják, hogy Németország integrálódjék Nyugateurópávai és elfogadják, hogy az integrálódás ára a fegyverkezés. Ugyanakkor azonban vonakodnak is a fegyverkezéstől, mert számukra a hadsereg fogalma azonos a háborúéval és azt gondolják, ha egy országnak nincsen hadserege, akkor nem fenyegetheti háborús veszély. A nyugatnémetek egyesülni kívánnak Keletnémetországgal, ez minden német hazafi becsületes és őszinte óhaja. Ugyanakkor azonban el is akarják kerülni a keletnémetekkel való egyesülést, mert ez az egyesülés azt jelentené, hogy előbb- utóbb elnyelné őket a Szovjetunió.

A megszálló hatalmak iránti álláspontjuk ugyanilyen egyszerű és világos. A megszálló hatalmak távozzanak, mert a németek nem szeretik az idegen befolyást és gyámságot. De a megszálló hatalmak maradjanak is, mert jelenlétük védelmet és biztonságot jelent.

Mindezt összegezvén tehát, a német államférfiu géniusz, megfelelő nyugati segítséggel, megtalálta a hőn óhajtott és régóta keresett formulát a német kérdés megoldására. A németeket fel kell fegyverezni és meg kell akadályozni felfegyverzésüket; a német nehéziparnak fegyvereket kell gyártania és a német nehéziparnak nem szabad fegyvereket gyártania; Németország két részének egyesülnie kell és ezt az egyesülést minden áron meg kell akadályozni; az angol, francia és amerikai megszálló hatalmaknak menniök kell, de ugyanakkor maradniok is.

Ez alapfogalmak megértése nélkül az ember nem értheti meg a mai német politikát, sem pedig a nyugati hatalmak német politikáját. Kérem az olvasót, hogy minderre emlékezzék — és ezek után elindulhatunk, hogy felépítsünk egy teljesebb és általánosabb képet a mai Nyugatnémetországról.

London, 1955. Mikes György

OLVASSUNK VALLÁSOS LAPOKAT! J

Református Egyházi jellegű lapok az Egyesült Államokban:

“REFORMÁTUSOK LAPJA”

Az Evangelical and Reformed Church hivatalos félhavi folyóirata.

Szerkeszti:

Dr. Tóth Sándor

55 N. West End Ave. Lancaster, Pa.

Előfizetési dija bárhová évi $2.50

★ ★ ★

“MAGYAR EGYHÁZ”

A Független Amerikai Magyar Református Egyház hivatalos lapja. Megjelenik havon- kint.

I

i

I

f

I

I

i

i

I

I

í

I

ft

I

I

ft

Szerkeszti:

Ábrahám Dezső

331 Kirkland Place Perth Amboy, N. J. Jj Előfizetési dija bárhová évi $2.00

t TÁMOGASSUK AZ EGYHÁZI SAJTOT! J