Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-04-01 / 4. szám
14 TESTVÉRISÉG rében, jóváhagyjuk és hogy mindazokat a természetes és hivatalosan is elfogadott nemzetközi jogi elveket, melyek azt jogosulttá teszik, megerősítjük. Sőt még ennél is többet teszünk: fénycsóvát dobunk Európa sötét egére, mely egy pillanatra üstökösként jelenik meg ott és azután állandó csillagként fog ragyogni mindörökké. . .” Végül Dean eljut odáig, hogy összefoglalja a határozati javaslat kevésbbé költői, viszont annál fontosabb jelentőségét: “Összegezni szeretném, mi is a határozati javaslat célja.” “Először is: minden személynek jogában áll, hogy expatriálja magát; hogy megválassza lakóhelyét, tekintet nélkül a születés véletlenére. Megtagadjuk azt, hogy valamely uralkodó idegen orfogadták. Amikor belépett a szinházba (a tiszteletére rendezett előadáson), amerikai zászlókat lengettek feléje és tapsvihar köszöntötte. A tisztelet ilyen kifejezése, uraim, büszkeséggel tölti el az amerikait és meglesz a hatása a katonaságra és a haditengerészetre is. Nem volt még ütközet, mely ennyire beragyogta volna az amerikai nevet. Olyan megbecsülést szerzett nekünk idegenben, aminőt a legsikeresebb tengeri csata révén se tudtunk volna elérni. ... A hely, melyen olyan ember áll, akinek amerikai védelemhez van joga, akár itthon, akár külföldön, oly sérthetetlen menedékhely, mint egy szentély!” A vita egészen 1854 január 11-éig, húzódott, amikor is a következőket szavazták meg 173:9 szóaránnyal: phk»m<t<u> IBS' »i TH* t^psxumst ornus umtro üt at kít. 0 TO C* COMUSWM JHJHCAH IMSCRAHMrí , <UMTKHTUIO.’(UI. or TBS BICH SSSSI , nmenusamncanciütss | OtWStMdMiy JkSBJVBKIOl'S COaWJCT on «« >* or jcur «»5. í L joarr mnowms ©r cancatss atccst r* mij >VM BSJCflrWia > CCíS. OTSSAÍ A Kongresszus által Ingraham tiszteletére veretett arany emlékérem két oldala (The Mariners’ Museum, Newport News, Va.) szágba követtesse alattvalóját és ott Ítélkezzek fölötte. Ennek az elvnek közvetlen és határozott leszögezése az a megállapitás, hogy Koszta el- fogatása törvénytelen volt.” “Másodszor: kormányunknak jogában áll, hogy védelmet nyújtson azoknak, akik idejöttek és ezt az országot választották otthonuknak.” “Harmadszor: a Kongresszus jóváhagyja Ingraham kapitány cselekedetét és a kormánynak azt támogató lépését.” “Meggyőződésem szerint itt az ideje, hogy ezeket az elveket kinyilatkoztassuk. A kormányzat végrehajtóhatalmi ága már megtette ezt Marcy külügyminiszter gyakran idézett jegyzéke révén — és hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy az a jegyzék oly halhatatlanná fog válni, mint a Magna Carta, sőt, ha ez a hasonlat nem szentségtörés, a Függetlenségi Nyilatkozat. Valóban, az a jegyzék egy második Magna Carta, melyre már régen szükség volt: amerikai Magna Carta a fogadott polgárok számára. . .” “Amikor Ingraham kapitány Alexandria kikötőjébe érkezett, harangzúgással, diszlövésekkel “Elhatározza az Egyesült Államok Szenátusa és Képviselőháza a Kongresszusban, hogy: 1. a Kongresszus fejezze ki, és ezennel kifejezi, köszönetét Duncan N. Ingrahamnak, az amerikai St. Louis hadihajó parancsnokának, bölcs és bátor magatartásáért, melyet a múlt év julius má- sodikának napján tanúsított, amikor is kiterjesztette az amerikai kormány védelmét Koszta Mártonra, megmentve őt az erőszakos és törvényellenes elhurcoltatástól és bebörtönzéstől az osztrák hadiflotta Hussar nevű hajójának fedélzetéről; 2. az Egyesült Államok elnöke kéressék fel, és ezennel felkéretik, arra, hogy veressen emlékérmet megfelelő diszes formában és adassa azt át Duncan N. Ingrahamnak, ama elismerés kifejezésére, melyet a Kongresszus a fentemlitett alkalommal tanúsított bátorság, cselekvőképesség és megfontolt magatartás fölött érez; 3. az Egyesült Államok elnöke juttassa Duncan N. Ingraham kapitány tudomására az előbb emlitett határozatokat oly formában, melyet a cél hatékony szolgálatára legmegfelelőbbnek vél.” (Folytatjuk)