Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1954-03-01 / 3. szám

OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA

Published Monthly

Megjelenik havonta

Főszerkesztő - Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő - Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY

Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00

Társszerkesztők - Associate Editors: EMERY KIRÁLY

and

EDMUND VASVÁRY

“Reentered as second-class matter May 1st, 1940, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Original entry as second-class matter authorized August 10, 1946’’

Egy szál hervadó virág

a Dr. Vincze Károly sirhalmára

Életfáját a Magyar Rónák kenyeret termő humuszából sarjasztotta ki Isten. Munkás szülői szivek a tiszaparti füzesek suttogása közben szőtték álmaikat felőle. Akaratát a magyarság történelmét annyira jellemző tragikus-véres pörölycsapások ötvözték hajlíthatatlanná. Igazságot kereső lelke a “Szabadság Oroszlánjainak Barlangjában”, Sárospatakon a Rákócziak iskolájában, amely Kossuth Lajosnak is szellemi édesanyja volt, telítődött meg égi tűzzel. Ez a tűz pecsételte el őt örökre arra a szolgálatra, amelyben nincs megállás; sem megtorpanás, sem béke.

Ha valaki megmintázni próbálná az ember- feletti küzdelmeket vállalók típusát, annak választása Dr. Vincze Károlyra kellene hogy essék. Gyenge, törékeny testében olyan életerőket rejtett el Teremtő Ura, amilyenekre a népek kormányzására elhívott emberek közül is csak kevesen hivatkozhatnak.

S ezek az energiák harcai közben szent tisztasággal törtek elő életéből, úgy amint a kiválasztottak sorsát irányító Égi Kéz azokat néki a- jándékozta.

Ezért nem voltak Dr. Vincze Károlynak hódító sikerei. S ezért voltak talán többen az ellenségei, mint barátai. De azért lettek tisztelőivé még ellenfelei is. Mindig az egyenes útat választotta, ha áldozatokba került is. A görbeutakra tévedő- ket, a számítókat és hasonlesőket átrázta szigorú erkölcsi értékelésének rostáján. Erkölcsi felfogásának sebezhetetlenségét saját magával szemben alkalmazott kérlelhetetlen kritikájával biztosította. Ha olykor ridegnek látszott s érzéketlennek tűnt fel a hozzáfordulók szemében, annak okát ebben a magatartásában kell keresnünk és megtalálnunk.

Veleszületett s a magyar földdel összeforrt falusi hajlékban patinát kapott vallásos adottságok ütötték rá a pecsétet egyházpolitikai elgondolásaira. Hitének gyökérszálaival a Reformáció korának televényéig nyúlt le. Onnan hozott fel egyre bővebben egy sajátos, szigorúan puritán lelki-élet kiépítéséhez szükséges tápláló értékeket. Alkalmazkodni nem tudott, de nem is akart. Ebben az exclusivitásában mutatkoztak meg erői és gyengeségei leginkább. Ezekkel magasodott és nőtt, hogy életének szinte a delén villámszerűén zuhanjon alá. Erényeibe volt beágyazva élete tragédiája. Egy 16-ik századbeli doktrínájában, morális és kultúrális életmegnyilvánulásaiban is reformátori Egyház fundálása és kiépítése volt élete legfőbb célja a civilizációjára felettébb büszke és matériális javaival szakadásig tömített modern világ kellős-közepén. Ehhez a célkitűzéshez köröm- szakadtig ragaszkodott. Érette újból meg újból harcot kezdett és kétségbeesett erőfeszítéssel küzdött mindaddig, amíg hü szíve fáradtan utolsót nem dobbant.

Az egyetemes magyar ügyeknek nemcsak harcosa, hanem bátor zászlóhordozója is volt. Az a meggyőződése, hogy a lelkiismereti és nacionális szabadság egymástól elválaszthatatlanok, az élő Isten Kijelentéséből táplálkozott. Pál apostollal vallotta: “Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság.” (2 Kor. 3:17). Ennek az igazságnak egyenes következménye az, hogy bárhol, bármelyik népnek, fajnak, nemzetnek, egyénnek a szó igaz és nemes értelmében vett szabadságán csorba esik, ott baj van az igaz Isten imádása körül; ott az istentisztelet csak képmutatás; az igazság elleplezése az és halott formaiság. így az eredménye sem lehet más, mint halál. Ez ellen a lelket-testet gyilkoló halál ellen prófétáit, suhogtatta hitének pallosát és szállt küzdelembe életének odaadásával. Hirtelen eltávozása a bizonyság rá, hogy egész emberként küzdött. Hogy Magyarságunk kit és mit veszi-