Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG 7 Inas, véreres kezével elkeseredetten döngette lapos mellét, mikor ezt a kegyetlenül igaz vádat az ura fejére olvasta. Irtózatos volt a vád, annál irtózatosabb, mert igaz volt és nem lehetett védekezni ellene. A valamikor hiresen erős természetű öreg Tóth István össze is roppant alatta. Nem szólt semmit, csak reszkető öklével egy könycseppet törült ki a szeméből. Ettől aztán az asszony is elhallgatott. ★ ★ ★ Lassan teltek az évek. A két szomorú öreg ellentállás nélkül gurult a lejtőn lefelé. Megharagudott rájuk a föld is. Mert a föld érzékeny, kényes jószág. Dédelgetni, ápolgatni kell, mert ha elhanyagolják, elhagyja az embert. Ez történt az öreg Tóth István negyven holdjával is. Minden évben elkellett adni belőle valamit és minden évben többet. Két-három évig még csak birták, de a negyedik évben aztán megindult a romlás. Csak az első holdtól volt nehéz megválni, a többi már könnyebben ment. Azt volt nehéz eltitkolni az öreg Tóth István előtt, hogy minden darab földet a Szür- szabó vett meg. Ezt a szégyent nem érte volna túl. Megkönnyitette a titkolózást, hogy minden ügyet az asszonyra bizott. Nem törődött a világon semmivel. Nem szégyelte, hogy módos gazdából maholnap koldus lesz, nem törődött a falu véleményével, csak ült a hátsó kertben a pádon és pipázott. Nem is zavarta senki. THE TRUTH ABOUT THE| THREAT OF BOMBING TO THE UNITED STATES] Our government has warned that 89 U. S. cities could be bombed in a single day, leaving more than 11,000,000 dead or wounded. These facts constitute a major threat to our nation and to you as an individual. You can help prevent this catastrophe by volunteering to serve two hours a week as a civilian plane spotter in the Ground Observer Corps. Join the Ground Observer Corps today. Call or write Civil Defense. Wake Up! Sign Up! Look Up! I I Join the GROUND OBSERVER C0RPSI CALL OR WRITE CIVIL DEFENSE Egyszer jött csak az asszony kissé szorongva, de elszántan: — Irt a Pista! Az van a levélben, hogy... — Nekem nincs fiam — vágta el a szót az öreg és hangjában a régi rátartiság halvány emléke csillant meg. Ettől aztán az asszony is nekivadult: — Ne beszéljen bolondot! Fia, az van, akárhogy forgatja, de földje már nem lesz maholnap — mondotta és minden szavában benne lángolt a gyerekétől megfosztott anya dühe. Egy pillanatra meg is hökkent a szókimondástól, de a lavinát már nem lehetett megállítani. Csak úgy dőlt belőle a szó, a zsarnoki férj mellett eltöltött évek minden lefojtott keserűsége: — Nem szégyenli magát, ilyen önzőnek lenni? Mit szerzett maga életében? A vagyont az apjától örökölte, a fiút az Isten adta. Elüldözte a fiút, elhordálja a vagyont. Hát akkor mire olyan büszke? Hogy meri megtagadni azt a fiút, akinek egyetlen bűne, hogy engedelmeskedett az apjának? Maga mondta neki: le is ut, fel is ut! No, hát ő szótfogadott. A szerelmét és a leánynak adott szavát nem tudta és nem is akarta megtagadni. Hát elment, ahogy maga parancsolta. Mit akar még? Most láthatja, mit ért el az önzésével: nincs fia, földje se marad és én se... Tovább nem tudta mondani, mert a dühös szóáradat közben véletlenül az urára nézett és amit látott, megdöbbentette. Az öreg Tóth István nem dühöngött, könnyet sem dörzsölt ki a szeme sarkából, csak ült csöndesen, magába- rogyva, maga elé meredve és kétségbeejtően megöregedve. Háta meghajolt, feje előregörnyedt és az asztalon nyugvó keze — ez a valamikor dolgos, kemény kéz — reszketett. Egyszerre elmúlt az asszony minden haragja és keserűségét elmosták a torkába gyűlő szánalomkönnyek. Elvégre mégis csak az ő embere ez az összeomlott óriás. Kemény szája megenyhült, csöndesen odament öreg Tóth Istvánhoz és — életében először — megsimogatta ősz fejét. — Ne búsuljon — mondotta meghatottan — majd minden jóra fordul egyszer. ★ ★ ★ Már tiz éve múlt, hogy ifj. Tóth István eltűnt a faluból, amikor az öreg utolsó földje is gazdát cserélt. Ezt is Szürszabóék vették meg. A csodálatos csak az volt, hogy ez a szomorú esemény egyáltalán nem törte le az öreg Tóth házaspárt. A férfi szinte felszabadultnak látszott, mint aki örült, hogy ezen a rosszon is túlesett. Az asszony meg éppen rejtélyesen viselkedett. Szinte vidáman mondta az urának:
