Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1954-02-01 / 2. szám

6 TESTVÉRISÉG Történelmi évfordulók A NŐK VÁLASZTÓJOGÁNAK BEVEZETÉSE (1869. december 10.) A nők választójogának kivívására megindult mozga­lom első és váratlan sikerét Wyoming Territory-ban a- ratta 1867 előtt a Mississippi folyótól nyugatra fekvő te­rületeken még csak kevesen laktak. A Csendes Óceán fe­lé vezető ösvények mentén igen gyér volt a népesség. 1867-ben azonban a kontinenst átszelő vasútvonal kiépí­tése már a mai Wyoming állam közepéig ért el és a vég­állomáson, Cheyenneben, napok alatt épült el a sátor­tábor. A letelepülők ezrei csakhamar a kongresszushoz fordultak, szervezett kormányzatért, mire 1868-ban Wyoming Territory-t a kongresszus is elismerte. Az új terület lakói képviselők megválasztására készülődtek. Egyetlen nő lakott akkor ott, Mrs. Esther Morris, aki fér­jét és két fiát kísérte a “vadnyugat” felé vezető úton. El­indulása előtt alkalma volt, hogy a nők szavazati jogáért küzdő szónokok egyikét meghallgassa és az eszméért lelke­sülve, rábírta a wyomingi jelölteket, akik hivatalokra pályáztak, hogy megválasztásuk esetén támogassák a nők választó jogát. A jelöltek ez alkalommal meg is tartot­ták ígéreteiket; törvényt fogadtak el a nők választójogá­ról, amelyet a Terület kormányzója 1869. december 10- én alá is írt. Lassanként más területek és államok is követték Wyoming példáját, de a washingtoni kongresz- szus csak 1920-ban iktatta be törvénytárunkba a női vá­lasztói jogot, az egész országra kiterjedően. A BOSTONI TEAEST (1773. december 16.) Az amerikai gyarmatosok töméntelen tiltakozása kö­zött, a meghallgatásuk nélküli adókivetés ellen, a Bos­toni Tea Party a legnevezetesebb. Az angol parlament 1767-ben adóval sújtotta az Amerikába irányuló tea, üveg, papír, ólom és festék behozatalt. Amikor a gyar­matosok bojkottálták az árúk behozatalát és az angol ex­portőrök panaszkodni kezdtek, a parlament visszaszívta a törvényt, a teára vetett adó kivételével. Bár később a tea kiviteli adóját is olyan arányban szállították le, hogy a gyarmatosok nem érezhették a behozatali adót, ez u- tóbbiak az elv elleni tiltakozásképpen eltiltották a teá­nak Amerikába való importját, úgy hogy a teát szállító hajók kirakodás nélkül voltak kénytelenek Angliába visz- szatérni. 1773 végén mégis teával színültig telt két angol hajó futott be a bosztoni kikötőbe. Boszton népe össze- sereglett és követelte a város angol kormányzójától, a hajók visszaküldését. A kormányzó megtagadta a köve­telés teljesítését, mire az amerikaiak vad indiánoknak öl­tözve, baltákkal felfegyverkezve megrohanták éjjel a két hajót, feltörtek 343 teás ládát és tartalmukat a tengerbe szórták. Ennek a megtorlásául az angol parlament ki­mondotta, hogy Bosztont teljesen elzárja a tengeri for­galomtól. Ezt a határozatot tekintették az amerikaiak “tűrhetetlen cselekménynek” (idézet a Függetlenségi Nyilatkozatból), amely az amerikai forradalom kitörésére vezetett. ZARÁNDOKOK KIKÖTÉSE PLYMOUTHBAN (1620. december 21.) A Mayflower Amerikába való kikötése, amely Ang­liából zarándokokat hozott az Uj Világba, az amerikai történelem nevezetes eseménye. A férfiakat és nőket, akiket a hajó hozott, üldözték Angliában, mert vallási meggyőződésből a király egyházi fennhatóságát nem akar­ták elismerni és külön egyházba tömörültek. Az angol Nottingham környékéről először Hollandiába igyekeztek, ahol azonban néhány évig kellett tartózkodniok, míg Virginia területét Amerikában sikerült megszerezniük a- jándékképpen. 1620. szeptemberében felszedték a hor­gonyokat az angol Plymouth kikötőben, de a vihar a kis hajót észak felé sodorta és nem Virginiában kötöttek ki, hanem Cape Cod-on, Massachusettsben. Egy hónapig tar­tott, amíg kutattak megfelelő letelepedési pont után, kis csólnakokon evezve a környéken. Végre december 21- én a társaság egy csoportja termékenynek látszó helyet talált, amit később ugyancsak Plymouthnak kereszteltek el, a kiindulási pont emlékére. Az előőrsök visszatértek a jelentéssel a Mayflowerhez s a hajó most délnek fordult, átszelve a massachusettsi öblöt. Január 4-én szálltak csak ki a hajó összes utasai. Plymouth Rock az egyetlen szik­la a közelben s Amerika egyik történelmi nevezetessége. FÖLDOSZTÁSRA BENYÚJTOTT ELSŐ IGÉNYLÉS (1862. december 3.) Ahogy a Mississippitől nyugatra eső vidékek meg­nyíltak, a bevándorlók mind hangosabban kezdték köve­telni, hogy a földek tulajdonjogát megadják nekik. Az amerikai kongresszus 1862-ben, a forradalom idején, az ú. n. “Homestead” törvényt szavazta meg, amelynek ér­telmében minden polgár és mindenki, aki polgárságot kért, 160 éker földet kaphatott saját tulajdonául, ha leg­alább öt évig rajta lakott és ez alatt igen alacsony bér­összeget fizetett. A törvény életbelépése napjára tehát nagy tömegek gyűltek össze a helyi földosztó hivatalok környékén, hogy bejelentsék igényeiket az ingyen földre, amelyet maguknak kijelöltek. Daniel Freeman, az unió hadseregének katonája, aki akkor ott szabadságát töl­tötte, a nebraskai Beatrice-ban szeretett volna leteleped­ni, de éppen december 31-én parancsot kapott, hogy más­nap St. Louisban jelentkezzék a katonai paracsnokságnál. Szerencsére a közeli Brownsvilleban volt egy ilyen föld­osztó hivatal. Nehogy elkéssen, Freeman felkereste a hi­vatal vezetőjét 31-én, éjjel egy táncmulatságon, amit a bevándorlók rendeztek és rávette arra, hogy egy perccel éjfél után elfogadja tőle az igénylést. Az ideiglenes pa­pírokat is elkészítették és Freeman azonnal útnak indult St. Louisba, a Homestead Act. 1. számú engedélyével a zsebében. A területet, amelyet ilyenmódon szerzett meg Freeman, 1936-ban a kormány történelmi emlék céljaira megvásárolta, hogy emlékeztessen arra, hogy az úttörő honalapítóknak a fizikai nehézségeken kívül, rengeteg más akadállyal is kellett megbirkózniok. köszönetnyilvánítás Nagy tiszteletű Elnök úr! Hálás köszönetemet óhajtom kifejezni azért a szép megnyugtató levélért, melyet hozzám intézett kedves fe­leségem halála alkalmával. Igazán jól estek vigasztaló sorai szomorú helyzetemben. Köszönöm a csekk gyors kiutalását is. Egy hét sem telt bele s az osztály ügykezelője kihozta nekem a se­gélyről szóló csekket. Nem is gondoltam, hogy ilyen ha­mar elintézést nyerhet egy utalás. A jó Isten áldását kérve Mindannyiukra, maradok hálás tisztelőjük: Ashford, Conn. 260. osztály. Molnár Lajos Mrs. Jones: “How did that naughty little boy of yours get hurt?” Mrs. Smith: “That good' little boy of yours hit him on the head with a rock.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom