Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGÁRIÁM REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Megjelenik havonta Főszerkesztő - Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI. D. D. Felelős szerkesztő - Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Társszerkesztők - Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY “Reentered as second-class matter May 1st, 1940, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Original entry as second-class matter authorized August 10, 1946” “CSALÁDVÉDELMI ESZTENDŐ” Az Urnák 1954. esztendejét ebben a jelben indítjuk meg. A család védelmének jegyében. Mibenléte tulajdonképen nem is szorul sok magyarázatra. Testvéri alapon álló biztositó intézmény vagyunk s mint ilyen természetszerűleg öleljük fel mindazon problémákat, amelyek a legősibb társadalmi közösséggel, a családdal vannak összefüggésben. Amikor ötvennyolc évvel ezelőtt indultunk, alapitóink elgondolásában már akkor is a család sorsának biztosítása vagy legalább is könnyítése szerepelt indító okul. Ez volt az elsődleges szempont, amely szerint először is a családfő életét kívántuk biztosítani, hogy egy bekövetkezhető szerencsétlenség vagy természetes halál esetén a hátramaradó özvegy és a gyermekek ne maradjanak minden támasz nélkül egy nekik még akkor idegenebb uj világban vagy a tengeren túli ó-hazában. Nem volt egészen könnyű dolog megértetni az első bevándorlók nagyobbára falukból átkerült csoportjával az életbiztosítás jelentőségét, hiszen annak elemi ismereteit is nélkülözték. Sorozatos bánya - és gyári szerencsétlenségek aránylag rövid idő alatt megérttették azonban velük annak szükségességét, hogy szeretteikről való gondoskodás áthárithatatlan kötelességük. Ennek a felismerésnek következményeként alakultak azután előbb a helyi betegsegélyző egyletek s azokból kinőve az országos jellegű magyar biztositó intézetek, köztük Református Egyesületünk, mely első sorban “hitünk cselédjeinek” gondját vette magára, bár már kezdetben sem korlátozta működését pusztán a reformátusságra, de — nagyon helyesen — kitárta kapuit más fele- kezetüek előtt is azzal az egyetlen feltétellel, hoy azok az intézmény református jellegét elismerik és tiszteletben tartják. Egyébként azonban teljes joggal bírnak. Évtizedeknek lassú, de biztos fejlődési folyamata alatt a kezdetlegesség állapotából jutottunk ma már oda, hogy intézményünk mind tőke-erősség, mind okmányainak szempontjából kiállja a versenyt nemcsak bármely más kereskedelmi intézménnyel vagy fraternális társulással, de sok tekintetben felül is múlja azokat. Hosszú lenne itt elsorolni és aprólékos példákkal támasztani alá ez utóbbi megállapításunkat. Ezért csak néhány olyan jelenségre mutatunk rá, amelyek legkönnyebben igazolhatják állításunkat. Ezek sorában a legelső az, hogy bármely más intézménnyel összehasonlítva mi adjuk a legkevesebbért a legtöbbet. A mi dijaink a legalacsonyabbak. Szolgáljon bizonyítékul a gyermekbiztositás legegyszerűbb módja. E- szerint évi $5.00-ért adunk a szülő kezébe egy olyan okmányt, mely gyermekét $l,000-re biztosítja. Ez már magában is egyedülálló. Hozzájárul azonban még ehhez az is, hogy ha a gyermek 16 éves korában átiratkozik felnőtt osztályunkba, minden befizetett évi dija után $1.50-et Írunk javára uj biztosításának. Ha tehát 16 éven keresztül tag volt s befizetett összesen $80.00-at, s ebből 16-szor $1.50-et javára irtunk, a 16 év alatt összesen $56.00-ba került az ezer dolláros biztosítás. Azt jelenti ez, hogy a 16 év 5844 napján biztosítása naponként egy centnél is kevesebbe került. Őszintén Írjuk, hogy ennél olcsóbbat nem ismerünk. Különösen nem akkor, ha hozzávesz- szük ehhez azt a kedvezményt is, amit Bethlen Otthonunk nyújt az esetleg árván maradó gyermeknek, hol árváinkat 18 éves korukig díjtalanul felneveljük. Ugyancsak ezen az alapon téve egy kis számítást, mint Alapszabályunk előírja, minden egyes felnőtt tagunk okmány dijába havi tiz cent van beleszámítva Bethlen Otthonunk fenntartási alapjára. Ha tehát valaki teljes 50 éven keresztül tagja volt Egyesületünknek, erre az alapra befizetett összesen $60.00-at. Elérve azután öregkorát, amikor szegényen magára maradt, joga van felvételét kérni Bethlen Otthonunkba, ahol
