Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-08-01 / 8. szám
TESTVÉRISÉG II A MAGYAR “FLORENCE NIGHTINGALE”: MES2LÉNYINÉ, KOSSUTH ZSUZSANNA HALÁLÁNAK 100-IK ÉVFORDULÓJÁRA Irta: BALASSA BÉLA “Nations are like certain plants, which give out their finer perfumes only on being bruised. It is profitable, therefore, to turn our eyes at times from the smiling fields of our own material prosperity to the spiritual beauty of the martyrs of foreign tyranny, with which Madame Suzanne Meszlényi was in an eminent degree glorified to the eyes of all who really knew her.” (Quote from: Memorial, Boston, 1856.) Az Indo-Kina-i Dien-Bien Phu erődért vívott véres harcok hírei között — 1954 tavaszán — világgá röppent egy hős francia leánynak: Genevieve de Galard Terraube hadnagy-ápolónőnek a neve, aki 40 éjjel és nappal, étlen- szomjan, álmatlanul, kimerültén — de a végsőkig kitartva a védőkkel — a rommá lőtt erőd földalattai üregeiben gondozta a sebesülteket és kiérdemelte az “Angel of Dien-Bien Phu” jelzőt. Ez a hős francia leány felidézi emlékünkben a 100 év előtti, szintén csatáktól zajló idők hős ápolónőit. A világ szakirodalma szerint egy angol nő, Florence NIGHTINGALE volt az első, aki a sebesült katonáknak a — modern értelemében vett — kórházi ápolását a krimi háború alatt (1854-ben) megszervezte és az ő nevéhez fűződik az angol korház-reform valamint a rendszeres ápolónő-képzés bevezetése. A világ azonban mitsem tud arról, hogy volt egy “magyar Nightingale” is, aki 1849-ben több évvel megelőzte angol nurse-társát. Ez nem volt más, mint Kossuth Lajos legfiatalabb nőtestvére: özv. Meszlényi Rudolfné, Kossuth Zsuzsanna! Pontosan 100 éve, hogy New Yorkban halt meg: 1854 junius 29-ikén. Sírjához nem zarándokolhatunk el, mert temetője helyét (a Fifth Avenue és llth Street sarkán) a huszadik század rohanása elsöpörte. Ma azonban, amikor képzeletben sírja előtt megállunk és magunkénak valljuk őt, észrevétlenül és akaratlanul odalép az angol és francia kartásnőinek hősi sorába . . . Csodálatos az a véletlen, ahogyan az egész világ által — 1854 után — ünnepelt angol Nightingale Florence-nek élete Kossuth Zsuzsanna életével egy jó darabig párhuzamosan fut. Mindketten ugyanabban az évben: 1820- ban születtek. Nightingale jómódú angol szülők gyermeke, aki a Viktória-kor választékos nevelését kapta. Kossuth Zsuzsanna Magyar- ország gerincének, a köznemességnek leánya, aki az akkor szokásos leggondosabb neveiében részesült. Mindketten hazájukért vérző katonák sebeinek bekötözésére siettek és hogyan? A Krimi háború idején ment át a köztudatba, hogy a katonák nem csupán a harcmezőn halnak meg halálos golyóktól találtán; hanem a gondatlan vagy egyáltalában hiányzó ápolás következtében a piszkos tábori korházak földrevetett szalmáin pusztulnak el nagy számban. A hires Balaclava-i lovas roham után egyik angol újságíró, Russell küldött Angliába drámai felhívást: “Are there no devoted women amongst us, able and willing to go forth to the sick and suffering soldiers of the East?” És akadt angol nő, mégpedig Nightingale Florence, aki vállalkozott a szamaritánusi feladatra! Amikor 1848-49 visszhangzott Kossuth drámai kiáltásától: “Veszélyben a Haza!” és a honvéd sebesültek ellátásáról gondoskodni kellett, Kossuth Lajos ily szavakkal küldte kisebbik húgát Zsuzsánnát a tábori korházak élére: “Szelíd keblének nemes ösztönét követve, megsérült vitézeink kórodai ápolása iránt mindenekben akkép gondoskodandik, mint egy anya, testvér és hazánk hű leányától várni lehet.” Nightingale-t a merev katonai regulák és a magasrangu tisztek ellenszenve fogadta, amiket mind sorjában legyőzött. Kossuth Zsuzsánna legnagyobb ellenfele maga Görgey volt, aki kétkedett a női nemnek a fegyverek zajában való eredményes szereplésében. Görgey emlékiratában hangoztatja: “A szép nemnek a betegápolásra való képességeit ugyan még senki sem vonta kétségbe, de beteget ápolni, meg egy országnak, nevezetesen egy hadseregnek háborúban betegápolási összes ügyeit szervezni és kormányozni mégis csak különböző két dolog.” Azonban a rideg katonai vezetőknek sem Krimeában sem pedig Magyarországon nem lett igazuk. Úgy Florence, mint őelőtte öt évvel azelőtt Zsuzsánna, a sebesültek bálványává váltak. Florence beírta nevét a történelembe mint “The angel of Crimea”, Kossuth Zsuzsanna viszont Görgey-ék gúnyos “Zsuzsi, tábori dajka” jelzőjét át tudta változtatni a tábori korházak szenvedő honvédéinek imádatára. Amit kortársai igy fejeztek ki: “anyai gyengédség légkörét teremtette maga körül”. Amiként az angol katonák azt írták haza Krimeából: “What comfort it was to see her pass, even! We lay there by hundreds, but we could kiss her shadow as it fell . . .”
