Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-08-01 / 8. szám
8 TESTVÉRISÉG mit nyújt a résztvevő gyermekeknek, helyettünk szépen elmondja, egy iskolánkat meglátogató érdeklődő, aki benyomásait és megfigyeléseit az alábbiakban írta meg az egyik hetilapban: “Kiszállunk gépkocsinkból a ligonieri Bethlen Otthon előtt. Tátrai levegő illata fogad bennünket s ugyanakkor ismerős magyar zsoltár dallama üti meg fülünket: “Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, Téged tartottunk hajlékunknak....” Bekukucskálunk az ablakon és ott látjuk Nt. Kecs- keméthy József igazgatót, aki szép sereg gyermek előtt lelkesen vezényli felesége szakavatott zongorakísérete mellett az ősi zsoltárt. Egymásután csendülnek fel a többi szép énekek: Szívemet hozzád emelem, Az Ur nékem őriző pásztorom, Mennybéli felséges Isten, Jer dicsérjük Istent, szívvel, szájjal, lélekkel, stb. Megilletőd- ve hallgatunk. Az ének gyakorlása után magyar nóták dallamai csendülnek fel: “Réten, réten...”, “Látod-e babám....”, “Magasan repül a daru...”, “Virágéknál ég a világ...” stb. A gyermekek önfeledten adják át magukat a magyar nóta varázsának. Kipirul arcuk, hol fiúk, hol leányok, majd együtt nótáznak s a varázsórának csak az vet véget, hogy elérkezett az ebédidő. Mi is velők együtt fogyasztjuk el az intézet gazdasági termékeiből Gacsáji néni által készített kitűnő magyar ebédet. Beszélgetés alatt az igazgató úrtól és a jelenlévő tanároktól még többet hallunk az iskoláról, de a magunk által szerzett benyomások is arról győznek meg, hogy ez a kísérletként megnyitott magyar iskola a ligonieri Bethlen Otthonban sikerrel folyik. A beiratkozott gyermekek, akik Amerika 10 különböző államából jöttek el Ligonierba az első hónapra, a másodikra is mind maradni szeretnének. Ha ugyan maradhatnak, mert akkor már az augusztusi csoport foglalja a szép és kényelmes Bethlen Otthont. Másnap résztveszünk a tanításon. A gyermekek, hivatásos nevelők és okleveles tanárok vezetése alatt, magyarul tanulják az énekeket, imádságokat, bibliai történeteket. Az idősebbek vallástörténetet és a református hit főbb igazságait is tanulják. Meglátogatjuk a földrajz- és történelem órát is. Ezt a két nemzeti tárgyat Nt. Harangi László magyarázza lelkesen, hisz nemrég még Sárospatakon és a budai Baár- Madasban tanította ugyanezt. Előttünk vannak a rajzlapok, melyeken a gyermekek színes ceruzával lerajzolták a magyarok vándorlásának állomásait. Látjuk, hogy hol éltek együtt a finnek és magyarok, hol egyesültek az ázsiai törökökkel, miként jöttek nyugat felé, míg a kárpáti medencében letelepedtek. Egy másik rajzlap a magyar címert mutatja a négy folyóval és hármas halommal. Marietta diakonissza testvér rajzolta le nekik s a földrajzóra éppen ebből a képből indul ki. A gyermekek felvázolják Magyarország hegyeit, folyóit, az öreg Dunával s közben megtanulják a magyar költő róla szóló versét: “Buda, Mohács, Nándornál elfutó, Tán hazám könnye vagy, te nagy folyó....” A történelem és földrajz tanulása közben a magyar irodalom gyöngyeiből is hallunk idézni a tanár úr és a gyermekek ajkáról: “Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek...” “Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban...”, “Még nyílnak a völgyben a kerti virágok...”, “Este van, este van, ki-ki nyugalomba...” stb. Nem tudjuk megállni: elfordulva könnyet törlünk le a szemünkről, ahogy a hazai táj, annak ismerős térképe s a hazai élet sok tarka változata elevenedik meg előttünk. Boldogan könnyezünk, hogy mindezeket apró magyarok, fajtánk Amerikába szakadt gyermekei tanulják a szeretet otthonában. Délután a gyermekek fürödnek, játszanak, labdáznak. Estére tábortűz van az Öregek Otthonánál, szalonnasütéssel, dinnyeevéssel. Az utóbbit Mr. Kautzky hozta Clevelandból az iskolának és az öregek otthona lakóinak. Dörgő “Köszönjük szépen”-nel fejezik ki a gyermekek hálájukat a piros-fehér-zöld gyümölcsért, ami mutatja, hogy Hiedelemre is jól megtanítják őket. . A hallottak és látottak után jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy jó kezdeményezés volt és nagyszerűen bevált az Amerikai Magyar Református Egyesület Bethlen Otthonában 1954. nyarán megkezdett nyári magyar iskola, mert abban két hónapon át valóban hívő és komoly magyar nevelés folyik. (Egy látogató) Igazgatói beszámolóm, és látogatónk fenti bizonyságtétele, valamint azóta jött vendégeink lelki örvendezései bennünket nevelőket, Egyesületünk és Bethlen Otthonunk vezetőit valóban lelkesítenek és Isten iránti hálára indítanak kezdeményezésünk és szolgálatunk eddigi sikeréért. A munkánk iránt érdeklődő és azt méltányoló minden magyar testvérünket pedig, hisszük, elkötelezik arra, hogy Egyesületünkben és szeretetotthonunkban nekünk adott értékeket ezután is megbecsülik és a nekik adott áldásokat hathatós támogatásukkal a jövő nemzedék számára, hitünkért és fajtánkért áldássá teszik. A LETTER OF THANKS Dear Sir: Letting you know that we received the checks and want to thank you for the nice manner in which you handled the policy of our beloved mother, Tóth Sándorné. Yours respectfully, Nutler Fork, W. Va. Mrs. Helen Popovich, daughter. THANKS FOR SYMPATHY Dear President: Thank you for your kind sympathy extended to me and my family in the death of my beloved husband. I received also your check for one thousand dollars. God bless you all for your valuable services. Sincerely, Monongahela, Pa. Mrs. Julia Remias. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Kedves jó Nagytiszteletü Elnök urunk! Szerencsétlenségben elhunyt leányom, Philip Róza, mély sebet hagyott öreg szivemen, melyre orvosságot csak a sírban találok, mégis jól estek Nagytiszteletü ur vigasztaló sorai, melyekért fogadja hálás köszönetem. Tolmácsolja köszönetem az egyesület egész tisztikarának, hogy a segélyt Batiz Lajos ügykezelő utján oly gyorsan és pontosan eljuttatták kezeimhez. Tisztelő hive: Akron, Ohio. özv. Csengeri Zsigmondné.
