Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-06-01 / 6. szám
6 TESTVÉRISÉG veket és hűséggel tekintenek a lelki édesanyára, óhazai református egyházunkra, mely ennek a hitnek volt hordozója, tanítója, védelmezője és bajnoka református hitet és nemzeti életet fenyegető négy évszázadon keresztül. Nem kívánunk a vasfüggöny mögötti egyház nevében beszélni, még akkor sem, ha meg vagyunk győződve arról, hogy ez az egyház nem hallathatja igazán szabadon szavát, olyan szabadon, hogy az a vasfüggöny mögött élő több mint három és félmillió magyar református atyánkfia őszinte, szívből jövő szavának együttes hangja legyen. Ezért, és csak ezért nincsen perünk vezetőikkel sem. De meg kell állapítanunk, hogy a szétszórattatás- ban élő magyar reformátusok hitbeli védelme, hitbeli megtartása és magyar református öntudatunk, drága lelki örökségünk megőrzése érdekében a vasfüggöny mögötti egyház sem szót emelni, sem cselekvéssel szolgálni, mai helyzetében nem tud. Mindezekért, szolgálatunk felelősségének tudatában, kellett a Szabad Magyar Reformátusok Világszövetségét megalakítanunk. Hittel valljuk, hogy a Lélek indítására cselekedtünk és ugyanazon Lélek közöttünk való maradásából folyó erőben bizakodva indulunk neki szolgálatunknak, melyhez minden magyar református a- tyánkfia buzgó imádságát, képesség szerint való munkáját kérjük és amelyet a magasságos Úristen áldó és megszentelő kegyelmébe ajánlunk. “És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Jézus Krisztusban.” (Fi- lippi levél 4:7) Cleveland, Ohio, U. S. A., az Urnák 1954-ik esztendejében, május hó 22-ik napján. A Szabad Magyar Reformátusok Világszövetségének Elnöksége és nagygyűlésének közönsége KÉT KOSSUTH BANKÓMÁSA Megfigyelhető rajtuk a magyar címer mikénti használata AZ ELNÖK ÜZENI . . . A SZERVEZÉS MUNKÁJÁNAK ÚTTÖRŐI Huszonegy éve indult meg Egyesületünkben a szervezés rendszeres munkája. Vezértestületünk 1933 februárjában tartott gyűlésén határozta el, hogy a szervezés munkáját megkezdi. Újlaki Ferenc elnök, Molnár István titkár és Király Imre ellenőr, vezértestületi tagokból álló bizottságra bizta azt a feladatot, hogy a szervezői munkakört kidolgozza és a munka elvégezésére alkalmas embereket állitson be. A három tagú bizottság Egyesületünk uj munkaágának alapelveit meghatározta és a szervezés első munkásaiul Kovács Miklós, Kovács Gusztáv és Nt. Nagy Emil testvéreinket hivta el. Alkalmazásukat a Vezértestület megerősítette és ezzel Egyesületünk jövőjének építésében uj útra indultunk. Nehéz gazdasági helyzetben, depresszióban indult el az uj munka. De a három első kerületi szervező a hozzá fűzött várakozást betöltötte, a munkát olyan hűséggel és eredménnyel végezte, hogy későbbi munkatársaikkal együtt igazolták azt, hogy Egyesületünk tagsága szaporításának, életünk fejlődésének legalkalmasabb eszköze a szervezés. Kovács Miklós — Nt. Nagy Emil — Kovács Gusztáv! A szervezés úttörői, pionírjai ők! Mindhármukat, sőt a bizottság egyik tagját, Molnár István titkárt, is hazahívta az Ur. Áldott legyen emlékezetük! Áldottak legyenek azok, akik az úttörők hűségével tovább építenek, Egyesületünkért dolgoznak! “MINDENKINEK SZIVÉHEZ KÖZEL VOLT...” Kerületi szervezőink munkájának szép eredménye az uj tag, de meghatóan szép eredménye azok szeretete, akik között megfordul. Tusai Mihály szeretet ébresztett. Cecil, Pa.-i, 328-ik számú osztályunk ügykezelője, Bakó Istvánná, írja: “Kedves Elnök Ur! Nem tudom elmulasztani, hogy le ne Írjam igaz, szivbeli részvétemet. Olyat vesztettünk el, hogy talán soha nem találjuk meg. Mindenkinek a szivéhez nagyon közel volt, de a mijénkhez igazán közel volt. Nem tudom felejteni, hogy azon a szombaton, mikor ravatalon feküdt, de mink nem tudtuk és úgy várták a gyerekek, hogy jön Tusaji bácsi. Vasárnap reggel olvastuk a papírból. Nem lehet leírni azt a nagy csalódást, ami az egész család arcán ott ült. Én mingyár vonatra szálltam, hogy utolsó Isten hozzád-ot mondjak neki: Isten veled, nyugodj békén, te szeretetre méltó ember, Tusaji B. Mihály . . .” Özv. Gergely Jánosné, Wheatland, Pa.-ból
