Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-06-01 / 6. szám
4 TESTVÉRISÉG zsef — a Bethlen Otthon, Csik Sándor — az Amerikai Református Presbiteri Szövetség, Da- róczy Sándor — az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület, Nagy Emil — az Evangéliumi és Református Egyház amerikai zsinatokhoz tartozó gyülekezetei képviseletében. Ez az Igazgatóság választotta meg azután a maga tagjai közül a Világszövetség tisztikarát két évre szóló megbízatással, valamint a Gérus István, Szalay Ferenc és Uray Károlyból álló számvizsgáló bizottságot. A Világszövetség, amely Ohio államban már inkorporálva is van, célját tekintve missziói szervezet, amint azt az uj elnök zárószavaiban egy mondatban pregnánsan kifejezte: a világon minél több magyar reformátust minél hathatósabb lelkigondozásban részesíteni. A Világszövetség páratlan jelentősége abban is áll, hogy ez az első alkalom és alakulás, amikor és amelyben az összes amerikai és kanadai magyar református egyházak és egyházi csoportok benne vannak és egy nagyszerű közös cél, a magyar református öntudat ébrentartása céljából egymással kezet fognak, egymás erejét megsokszorozzák. Az egységnek ez a lelke hatotta át egy esztendő előkészítő munkáját éppúgy, mint a most lefolyt nagygyűlést. Nem volt olyan pont, amelyen a különböző vélemények előadása után ne a legteljesebb megegyezés következett volna. A nagygyűlés során két nagy alapossággal elkészített, kitűnő előadás hangzott el. Egyiket Király Imre mondotta “Kik vagyunk és mit akarunk?” címmel. Ebben, egy rövid órai időre sűrítve benne volt egész Magyar-Amerika története, múltjának minden nehézségével és erőfeszítésével, jelenének minden lehetőségével és jövőjének minden reménységével. A másik előadást Szigethy Béla tartotta, az Evangéliumi Világszolgálat szerkesztője. “Magyar református hivatástudat a nagyvilágban” volt előadásának cime. “A magyar református emigrációnak rendkívül nagy felelőssége, hivatása van pusztán csak azért is” — mondotta többek közt Szigethy Béla — “mert protestáns hittestvérei vezetik a világ leghatalmasabb államát. Egyik felelőssége a magyar nemzet felé van: mutasson rá ismételten arra a történelmi tényre, hogy a viszonylag legjobban sikerült államot, az Egyesült Államokat kálvinista alapokra építették fel és ez az alap tette lehetővé hallatlan fejlődését. Másik felelőssége a világ felé van: legyen ismertetőjévé a ferditetlen igaz helyzetnek a magyarsággal kapcsolatban. Élő keresztyén hitével és a Lélek gyümölcseit termő életével szerezzen barátokat magának és magán át nemzetének ... Mi nem feladni, hanem megtartani és fejleszteni akarjuk azt, amit Istentől hivatás-szerüen kaptunk. Nem üres tarsollyal akarunk bekopogtatni a világ keresztyén nemzeteinek és egyházainak közösségébe, hanem adni akarunk, hogy mi is méltán kaphassunk az ő javaikból . . .” A nagygyűlést pénteken este és szombaton reggel istentiszteletek vezették be. Szombaton Bacsó Béla, Nagy Lajos és Vajda Zoltán szolgáltak és Nagy Emil mondott a hit, szeretet és reménység együttes erejéről a gyűlés lelki alapját megvető prédikációt. Pénteken este, az istentisztelet keretében megemlékezés történt a Világszövetség két nagy elhunyt alapitó tagjáról. Dr. Soos Gézáról Ábrahám Dezső Perth Amboy-i lelkész szólott. Hangsúlyozta, hogy Dr. Soos Géza csak nehány évvel ezelőtt, a svájci Genf ben végezte el a theo- lógiai szemináriumot. Egyházért való munkáját évtizedeken keresztül mint “világi” végezte. “Kevés olyan embert adott az Ur Magyar Református Anyaszentegyházunknak” — mondotta Ábrahám Dezső — “aki nem lelkipásztor létére olyan sokat dolgozott és fáradozott volna Magyar Sionunkért, mint éppen Dr. Soos Géza. Egy évvel ezelőtt még ő volt a Szabad Magyar Reformátusok Világszövetségének egyik leglelkesebb épitőmunkása. A Világszövetség első kongresszusa egy elköltözött igaz embert sirat Dr. Soos Gézában.” Dr. Vincze Károlyról Borshy Kerekes György emlékezett meg. “Egész életét a nemes dolgokra irányuló tervezés, annak munkálása s az azok mellett való állhatatos megállás tette ki.” Borshy Kerekes György Dr. Vincze Károly tervét egy mondatban igy kísérelte meg kifejezni: “A külföldre, közelebbről Amerikába szakadt magyar reformátusság számára egy olyan önálló Egyháznak alkotása, amely magában egyesítheti hitünknek minden cselédjét s amelyen belül minden idő vagy helyzet által kényszeríthető megalkuvás nélkül élhetjük ki öröklött s drágának tartott hitünk és rendünk szerinti vallásos életünket és amely egyház egyrészt átültetett mása legyen a minket utunkra bocsátott Magyarországi Református Egyháznak, másrészt önállósága s áldozatos önfenntartói volta mellett prototípusa lehessen a jövendő szabad magyar államában élni akaró Szabad Magyar Református Egyháznak is.” A nagygyűlés Dr. Harsányi András fogalmazásában ünnepi nyilatkozatot fogadott el, amely egyaránt leszögezi a Világszövetség célját, szükségességét és alapelveit. Elhatározta a nagygyűlés azt is, hogy táviratokat küld Eisenhower elnöknek, Dulles külügyminiszternek, Massey canadai főkormányzónak, Pearson cana- dai külügyminiszternek, valamint a Presbiteri Világszövetség és az Egyházak Világtanácsa főtitkárainak. A táviratok szövegét Nagy Emil és Béky Zoltán terjesztették a nagygyűlés elé. A nagygyűlés résztvevői Amerika és Canada messzi részeiből jöttek Clevelandba. Amit itt
