Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1953-04-01 / 4. szám

TESTVÉRISÉG 5 mögött szenyvednek... Isten velők. Papp Mi- hályné, Bridgeport, Conn.” AZ AMERIKAI MAGYARSÁG NEMES CSELEKEDETE Régen, az 1670-es években történt, hogy a hitükhöz, hazájukhoz hü magyar prédikátorokat gályarabságra hurcolták. Evezős rabokul, fejen­ként ötven darab aranyért adták el a spanyol gályákra. Évet év után, hőségben, hidegben, a piszkos, kemény evezőpadhoz láncolva kellett töl­teniük. Istenbe vetett hittel énekelgették: “Térj magadhoz drága Sión, van még neked Istened, ki atyádként felkaroljon s szivét ossza meg ve­led .. ” Fel is karolta őket. A hollandusok által ka­rolta fel. Mert Ruyter holland tengernagy a még életben levő 24 gályarabot kiszabadította. Azóta is, megpróbáltatás és nyomorúság ide­jén, igen sokszor nyúlt a magyarok felé a hol­landusok segitő, testvér keze. Az első világhá­ború után ezer és ezer, sovány, beteges magyar gyermeket vittek Hollandiába. Táplálták, felru­házták, megerősítették, szerették őket. Ekkor történt az egyik holland faluban, hogy egy ko­vácslegény elment a község házára és magyar gyermeket kért. A községi biró azt mondta neki: “neked magadnak is öt gyermeked van. Szegény ember vagy... Miért akarsz még több gondot.. A kovácslegény állhatatosan kitartott kérése mel­lett. “Ahol öt gyermek eszik, jut ott a hatodik­nak is...” mondotta a kovácslegény. A falusi biró végre azt mondta: “van itt egy beteges, sánta, magyar gyermek. De ezt, orvosi rendeletre, mindennap, legalább egy órára a sza­badlevegőre kell vinni...” A kovácslegény elvitte a magyar gyermeket. Esténkint munkája végez­tével, vacsora után, vállára vette a magyar fiúcs­kát és úgy sétált vele a falu utcáján. Pár nap múlva mindenki úgy hívta: “A holland kovács­legény — vállán a magyar gyermekkel!” Azóta is, a második világháború alatt és után, a menekülésben is nagyon sok alkalommal vállára, szivére vette a magyar szenvedést. És segített, mindig segített a holland testvér. Most ők kerültek bajba. A tenger haragos hulláma elöntötte földjük egy részét, elsodorta házaikat. Több száz milliós dollárnyi kár esett anyagiakban, emberéletben. És a hollandusokat ért csapás hallatára megdobbant az amerikai ma­gyarok szive. Amerikai Magyar Szövetségünk titkárának, Balogh István testvérünknek, indít­ványára és az Igazgatóság határozatára, megin­dult a gyűjtés. A felhívásnak csodálatosan szép visszhangja támadt. Néhány hét alatt 3425 dollár adomány érkezett be a Szövetség pénztárába. Éhez az ösz- szeghez Református Egyesületünk 250, Bethlen Otthonunk 50 és a Kossuth-Ház gyülekezete 25, összesen 325 dollárral járult. Az amerikai magyarságnak, az Amerikai Ma­gyar Szövetségen át adott segélyét, a háromezer négyszáz huszonöt dollárt, ápr. 2-án adta át Dr. Újlaki, az AMSz igazgatósági elnöke és Balogh István titkár Hollandia washingtoni nagyköve­tének. A nagykövet meghatottan mondott köszöne­tét a pénzért is, de különösen azért a lélekért, ami az adomány mögött van. A segitő szeretet és hála leikéért. A hollandoknak nyújtott segély az amerikai magyarság történetének egyik legszebb fejezete lesz. A magyar szív hálájának, áldozatos szerete- tének bizonysága az. Előbb országunk elnökének a magyarokhoz küldött levele, most a hollandok­nak nyújtott segély, az Amerikai Magyar Szö­vetség két olyan áldásos, történelmi jelentőségű szolgálata, mely fényesen igazolja azt, hogy mily nagy szükségünk van a Szövetségre. ÉRDEKES LÁTOGATÓ Nagypénteken, a három órás istentiszteletről jőve, benéztem irodámba. A Kossuth Ház bejá­ratánál egy fiatalember állott. Magyarul köszön. Bemutatkozik: Sam N. Ward, Lebanon, Mo.-ból. Amerikai ifjú, de megtanult magyarul. Újság­írónak készül s mert mindig érdekelte Magyar- ország és a magyarság, azért megtanult magya­rul. Monterey, Calif.-ban, Dr. Máday Béla veze­tése alatti katonaiskolában tanulta meg a ma­gyar nyelvet. Azért jött, hogy magyar olvasni­valókat kérjen. Minden vágya az, hogy majd el­jusson Magyarországba. Egész jó kiejtéssel, helyesen beszélt magya­rul. Könyveket, olvasnivalókat adtam neki és ő boldogan, azzal az Ígérettel távozott, hogy a magyar ügynek teendő szolgálattal hálája meg a szívességet. Dr. Újlaki Ferenc elnök ANYÁM GAZDAGSÁGA Az én anyámnak nincsen palotája, arany hintó ja, drága ékszere; az ő világa egyetlen szobácska s az is csak szegénységgel van tele. Az én anyámnak nincs nagy társasága, nem köszönnek neki mélyet, nagyot; sápadt fehér arcán meglátszik, hogy fáradt s a haja már őszbecsavarodott. És mégis, gazdagabb nincs senki nála, szivében, ha bus is, zeng még egy húr: “Te benned bíztunk eleitől fogva!” ... az én anyámnak hajléka az Ur. És lehet, hogy Isten és csak én látok koronát fején, — mint fényes napot, — amelynek sok-sok gyémántja mi vagyunk, kiknek életet adott. Balogh Győző

Next

/
Oldalképek
Tartalom