Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-06-01 / 6. szám
4 TESTVÉRISÉG AZ ELNÖK ÜZENI... “IGEN NAGYRA BECSÜLJÜK — SZERETETTEL OLVASSUK . . A Testvériség egy-egy újabb számának megjelenése után érdeklődve gondolunk arra, hogy írásaink, cikkeink mit váltanak ki a lelkekből. A legáltalánosabb emberi vonás az, hogy ha nem tetszik valami, azt alaposan megmondják. Emlegetik. A jóra, ha meglátják is, lehet hogy magában elmondja hogy jó volt, de kevés ember veszi a fáradtságot, hogy meg is írja. Pedig ez a jónak meglátása, elismerése, ad újabb erőt, inspirációt. Harmatként, felüdülésként hat a lélekre. Ilyen felüditő harmat az a levél és az elismerésnek az a megnyilatkozása, amit Dúl Lajos és neje Szegedy Róza, 201 S. Grove Street, Bowling Green, Ohioban lakó, uj amerikás magyar testvéreinktől kaptunk: “Kedves Nagy tiszteletű Ur! A “Testvéri- ség”-et igen nagyra becsüljük és szeretettel olvassuk. Feleségemmel elhatároztuk, a nagy magyar történelmi évforduló napján, április 14-én, (a Habsburg-Ház trónfosztása a debreceni Nagytemplomban), hogy a szerkesztőség vezérkarát valami kedves emlékkel lepjük meg. Elhatározásunkat tett is követte. A közösen készített faégetéseinkből a legszebb és a legmagyarabbat küldjük szeretettel a szerkesztőség tagjainak hálánk és nagyrabecsülésünk jeléül azért a sok szép értékes cikkért, versért, tanulmányért és tudósításokért, amit a “Testvériség”-ben eddig olvastunk. Magyar szivünk szeretetével köszöntjük a szerkesztőség tagjait és kérjük fogadják szívesen önzetlen ajándékunkat: Magyarország címerét 1849- ben. Főszerkesztő urnák még külön is küldünk itt két nagy szivet — szívesen. Az egyik szivén a magyar zászló és címer, a másik szivén pedig az amerikai zászló és címer van fáraé- getve. Ezek is kettőnk munkája. Kérjük fogadja magyar református testvéri barátságunk jeleként. Nagyrabecsüléssel, magyar testvéri szeretettel és barátsággal: Dúl Lajos.” A levelet, a művészi ajándékot és az ezek mögött érezhető megbecsülő szeretetet hálásan köszönjük. Felüditenek azok. Érezzék meg a Bibliai ige igazságát: “Aki másokat felüdit, maga is felüdül.” EGYESÜLETÜNK KULTUR MUNKÁJA Vezértestületünk nagy lelküen megengedte azt, hogy évenkint ötszáz dollárt költhetünk arra, hogy magyar kultur értékeket, történelmi eseményeket ismertető füzeteket adjunk ki. Ebben az évben három füzet kiadását vettük tervbe. Az első, Dr. Reményi József, clevelandi egyetemi tanár, Petőfi Sándor, cimü tanulmánya már megjelent. Az első füzet megírásáért hálásak vagyunk Dr. Reményi tanár urnák és Dr. Leffler Andor clevelandi evangélikus esperes urnák, ki a következő levelet irta: “Kedves Feri Bátyám! Reményi József barátom utján kezembe került a Hungária Americana első számú kiadványa, melyhez nem csak neki, de nektek is, az Amerikai Magyar Református Egyesületnek is, melegen gratulálok. Minden ilyen kiadvány felbecsülhetetlen érték, mert ezek az Írott dolgok lesznek azok a kul- turtörténelmi adatok, melyeken minket, kivándorló magyarokat, annak idején Amerika fel fog mérni. Kár hogy nagy és tehetős intézményeink erre oly lassan ébrednek fel. Remélem, hogy ezen első szép válalkozásnak sok “folytatása következik”. Baráti köszöntéssel: Andor.” ígérjük, hogy “folytatása következik”. SZERETTE NEMZETÜNKET Mikor a kapernaumi százados szolgája beteg volt, Jézushoz mentek a nép vénei és arra kérték: teljesítse a százados kérését, gyógyítsa meg a szolgáját, megérdemli, mert “szereti nemzetünket”. Ez év márciusában hívta haza az Atya Dr. Irlet Károly, svájci református lelkészt, kire mi is elmondhatjuk: szerette nemzetünket. Úgy szerette, hogy a “magyar gyermekek és a magyarok svájci atyjá”-nák nevezték. Ő volt az, aki 1920-tól megindította a magyar gyermekvonatokat Svájc felé és húszezer magyar gyermek svájci üdülését tette lehetővé. Megalakította a Svájci Magyar Társaságot, a berni Magyar Könyvtárat, ápolta a két nemzet közötti összeköttetést. Igen sok magyar diáknak, menekültnek volt segítségére. Áldja meg érte az Isten. Legyen emlékezete áldott közöttünk! A sötét magyar éjszakában ragyogó, fényes csillag volt. Szerette nemzetünket! Ha egy svájci ember igy tudott minket szeretni, nem kell-é nékünk, egy nemzetből valóknak, szeretni, segíteni egymást? Mózes azt mondotta egyszer honfitársainak: “Emberek, miért bántjátok egymást? hisz testvérek vagytok ti . . .” Dr. Irlet Károly szeretete ihlessen egymást segítő szeretetre. MAGYAR IS HARCOL EZEN A FÖLDÖN... Lehet hogy mire ezek a sorok az olvasó elé kerülnek, meg lesz a koreai fegyverszünet. Elcsendesedik a tábor. De a katonák még jó ideig ott maradnak. Ezért közöljük a következő, megható levelet: “Dunántúli születésű vagyok. 1945-ben hagytam el hazánkat. Idő múltával a U. S. A.-be kerültem ki. És ott besoroztak katonának. Most
