Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG 9 jét kiadó Theodor Roosevelt temploma pedig a Grace Reformed Church volt, ahol kezdetben mi is tartottuk magyar istentiszteleteinket. Első úrvacsoránk alkalmával azt a közös kelyhet és tányért használtuk, amiből annak idején ő is magához vette a szent jegyeket. Franklin D. Roosevelt episkopális lévén legtöbbször a Kossuth Ház mellett lévő St. Thomas templomba járt családjával együtt. Truman elnök felekezetileg a baptistákhoz tartozik, de olykor más templomokban is megjelent. Eisenhowerrel egy kis baj van egyelőre. Jár ugyan templomba, de eddig csak úgy van nyilvántartva a “Who is who”-ban, mint “non denominational Protestant”, ami magyarul azt jelenti, hogy felekezeten kivüli vagy a magyarországi szóhasználat szerint fele- kezetnélküli protestáns. Most aztán találgatás indult meg, hogy beiktatása után fog-é felekezetet választani s ha igen, melyiket választja, melyikhez lép be tagul s főként melyik templomban fog először megjelenni? A német eredetű lutheránus vagy a svájci eredetű re- formátusban-é vagy valamelyik angliai gyökerű feleke- zetében? Egyelőre e sorok Írásakor még csak annyi történt, hogy az egyik felekezeti csoportból alakult bizottság kérést intézett hozzá a valamelyik egyházhoz rendes tagul való belépésre. A kérés indokolásában az foglaltatik, hogy az elnöknek erkölcsi kötelessége ezen a téren is jó példával járni elől. A tiszteletteljes felszólítást azzal is alátámasztják, hogy épen a mai kritikus időszakban, amikor a világ állapotának jobbra fordulását a keresztyén erkölcsi világrend egyetemes érvényesülésétől várják a népek száz meg száz milliói, az erre a rendre alapított Egyesült Államok népe elvárja, hogy elnöke a maga egyházias és vallásos felfogásáról külsőleg is kellő bizonyságot tegyen. Aligha kétséges, hogy ez meg is fog történni a maga idejében. TÖMEGTILTAKOZÁS Azzal a hírrel kapcsolatban, hogy — nyilvánvalóan kommunista parancsra — a régi tiszáninneni egyház- kerület megszűnik s hevesi egyházmegyéje a dunamel- léki, a többi egyházmegyéi pedig a tisztántuli kerülethez csatoltatnak, a “Magyar Egyház” cimü amerikai folyóiratban, minden valószínűség szerint Dr. Vincze Károly független református főesperes tollából, a következőket olvashatjuk: “Tiszáninneni embernek kell lenni ahhoz, hogy ezeknek a soroknak az olvastára a hideg fusson végig a hátunkon. Az Ung, Bereg, Zemplén, Abauj, Gömör, Heves, stb. vármegyék területére kiterjedő Tiszáninneni Egyházkerület a Magyarországi Református Egyháznak egyik legősibb legkarakánabb egyházkerülete volt, szivével: az 1531-ben alakult Sárospataki Főiskolával egybe, amelyben jogászkodott Kossuth Lajos is, amelyet a szabadság oroszlánjai barlangjának nevezett a nagy Petőfi Sándor is. Itt a kulcs az idézett sorok megértéséhez! Ebben az ősi, kálvinistamódra magyar karakterben! A tiszáninneni egyházkerület e miatt az ősi karakter miatt sokat szenvedett a “szocialista” paradicsomban. (Dehogy is Írnák kommunistának!) Először megnyomorították, aztán részben elvették, majd teljes feladásba kergették lelkét, szemeiényét: a Főiskolát. Aztán elmarták, lemondásba kényszeritették a Béreczky Albert és Péter János püspökök játszmáját végigjátszani nem hajlamos püspökét, Dr. Enyedy Andort. A kerület nem választott uj püspököt. Ide s tova egy éve lesz, hogy helyettesek látják el a püspöki hivatal teendőit. Ez is tiltakozás volt. Önfegyelmezett, egyakaratu, tömeges tiltakozás, amelyet hiúságból, szolgaságból senki sem szegezett meg... egy egész egyházkerületben. És most jött a csattanó. Nesze neked Dunamellék Bereczky Al- bertje, nesze neked Tiszántúlnak Dunamellékből importált Péter Jánosa: lakjatok jól, osztozkodjatok meg rajtunk, nyeljetek el bennünket mindenestül, de nem osztozunk veletek a felelősségben! A boldog feltámadás reménysége alatt Istennek tetsző időre, mint egyház- kerület, inkább meghalunk! E sorok rovóját Tisztántul szülte, Tiszáninnen nevelte. A sorok közötti olvasásban aligha tévedhetett. A Tiszáninnen “egyhangú határozattal” hozott javaslata a világsajtó bejárására méltó hir. Eddig az egyetlen tömegtiltakozás ez Magyar- országon mind az ellen, ami ma Magyarországon nem magyar és nem keresztyén.” Ehhez a magunk részéről csak annyit, hogy ezeknek a soroknak Íróját viszont Tiszáninnen szülte, de Tiszántúl bocsátotta ki a református közéletbe s énjét láz öntötte el ez újabb egyház-gyilkossági kísérlet olvastán, mint hisszük: minden magyarét és reformátusét. SZEMELVÉNYEK LEVELEKBŐL Hálaadás napja előtt az idén is kiküldöttük tagjainkhoz a Segélyakció karácsonyi bélyegeit. Imé néhány szemelvény a levelek százából, amik válaszul érkeztek: Závory Miklósék Írják Fairport Harborból: “Itt küldök $2.00-öt a bélyegekért, amely a nyomorban és hontalanságban élő magyar testvéreink segélyezésére megy. Véleményem szerint ez a legszebb, amit testvér a testvérért tehet.” A californiai Los Angelesből igy ir Gally József: “Romániában édesanyám és testvéreim élnek, akik igazán rá vannak szorulva az én segítségemre és igy nem tudok többet ($2.00) küldeni. Nemes cél, hogy egymást segítsük és támogassuk.” — Mr. and Mrs. Helen Nagy levelében ez van: “A bélyeg gyönyörű, ez a legszebb, amit idáig kibocsátottak. Nagyon szeretem. Itt küldöm adományomat.” Grand Rapids, Michigenből Elek B. Erzsébet Írja: “Mellékelve küldök $3.00-at. Férjem idős ember, csekély jövedelemmel bir, én nem dolgozom. Fogadják olyan szivesen, amilyen szeretettel küldöm.” Vidra Jakab uj amerikás testvérünk Eriéből, Pa. a következőket írja: “Igazán örülök, hogy rám is gondoltak. Megragadom az alkalmat s rögtön küldöm adományomat (10.00) Önöknek, mert azt csak mi tudjuk, akik hat esztendeig bujdostunk, hogy milyen jól esik csak $5.00 is egy-egy nyomorgó embernek vagy családnak.” Id. Kish Gyuláné adománya mellé ezeket irta: “Sok erőt kívánok becses és lelkes munkájukhoz. A bélyeg gyönyörű. Büszke vagyok arra a magyar emberre, aki megfestette. Adja a jó Isten, hogy siker koronázza munkájukat.” Van persze olyan uj magyar is, aki nem hisz a “szervezetek” segélyében, mert azt szerinte “érdemtelenek” kapják s a bélyegeket visszaküldte. Nem Írjuk ki a nevét csak épen megjegyezzük, hogy az illető is “szervezet” segítségével jött ki. Vájjon tehát saját magát is érdemtelennek tartja?! — Az ilyenek ellenében aztán igen jól esik olvasni például a clevelandi Dénes Gizella sorait: “Itt küldök öt dollárt szeretettel és szivesen. Segítsen az Úristen minden szegény magyart, aki Benne bízik!” — Érdemes a megemlítésre a chicagói Kozora Mihályné, aki igy ir: “Itt küldök két dollárt és még egy dollárt. Hritz Lászlóné, aki nálunk lakik, idős özvegy asszony, megosztottam vele a bélyegeket. Nagyon tetszik neki a bélyeg, de még inkább a nemes cél, amit képvisel. Egy ilyen elhagyott női szív érzi és érti meg igazán azt. Bár többet küldhetnénk.” — Idézhetnénk még sok-sok levélből, de talán ennyi is elég annak bizonyítására, hogy kérő szavunk az idén is meghallgatásra talált ott, ahol érző meleg, magyar szivek dobognak. KOSSUTH, PA. íróasztalunkon egy nagyon érdekes színes fénykép fekszik. Szécskay György, az általánosan ismert amerikai magyar költő küldötte. A kép egy kis postahivatalt ábrázol ezzel a felírással: U. S. Post Office KOSSUTH Est’b PA. 1849 A postahivatal, írja Szécskay, valóban 1849-ben létesült. A hivatalhoz tartozó község neve Ashland, ahol ember emlékezet óta soha magyar nem lakott. Lakosai, akik száz évvel ezelőtt többen voltak, mint ma, gazdálkodók voltak s nyilván a magyar szabadság-
