Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-04-01 / 4. szám
TESTVÉRISÉG 21 IGAZGATÓI JELENTÉS a Bethlen Otthon 1952. évi működéséről Nem régen olvastam egy édesanyáról, aki egy éves korától kezdve minden évben ugyanazon a napon lefényképezte gyermekét. Nem mindig ünnepi ruhában, hanem úgy, amint éppen játékból, vagy munkából ránézett a fia. Az egyik képen járni tanuló gyermek kapaszkodott a szék lábába, a másikon pelyhedző állu fiatalember igazította nyakkendőjét a tükör előtt. A- mott láztól megkínzott gyermek feküdt a betegágyon, emitt fiatal atléta ugrott fejest a felé kacérkodó kék vízbe. Amerikai magyar reformátusságunknak is van egy ilyen apai és anyai szeretettel szeretett, sokszor félreértett, olykor irigyelt, néha még meg is vetett gyermeke. Szülői és gondviselői az Amerikai Magyar Református Egyesületbe és egyházainkba tömörült magyarság születésekor — Magyar Református Árvaháznak —, növekedése és gyarapodása évei után pedig — Bethlen Otthonnak — hitünk és fajtánk elesettjeit gondviselő árvák és öregek otthonának keresztelték. Ennek a fenséges hivatásnak betöltésére született gyermeknek a növekedésével, szépülésével, anyagi és lelki kincsekben való gyarapodásával növekedett és egyre növekszik, szépült és évről-évre szebbé válik az egyesületi és egyházi közösségbe tömörült amerikai magyar reformátusság hitélete, szociális felelőssége és testvérsegitő készsége. Hogy Isten az egymás terhe hordozásán, az elesettek segítésén, a hitünk cselédeivel való törődésünkön keresztül megáldotta és megszépítette hitéletünket, meggazdagitotta reformátusságunkat, erre élő példák: Református Egyesületünk, tagjaink és millióinak gyarapodásával; Egyházaink, a megszépült, megnagyobbodott, vagy több százezer dollárokon épített uj templomaikkal, egyháztársadalmi épületeikkel. Azért, mert az úttörők testi és lelki töredelméből, áldozatos hitéből és testvérsegitéséből Bethlen Otthon született, nem csalatkozott az alapítóknak az a közössége, amely tagjaiért ezt irta a testvérsegités zászlajára: “Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” Nem szégyenült meg az egyházi közösségekbe tömörült az a hivő nép sem, amely a hite, fajtája elesettjeiért hittel cselekedte a krisztusi parancsolatot: “egymás terhét hordozzátok..., mert amennyiben megcselekedtétek eggyel az én atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” De nem hozott szégyent a “szülőkre” az alapítókra, az életét istápolókra a “gyermek” a Bethlen Otthon sem, mert fiatalon 31 éves korában szép életet, nagy teljesítményeket, növekedő testi és lelki gyarapodást mutathat fel Isten és emberek előtt. Mint a gyermekét évről-évre lefényképező édesanya, mi is lefényképeztük születése után minden esztendőben Reformátusságunknak Ligonierben élő gyermekét. Lefényképeztük naptárunk számára, hogy bemutassuk és dicsekedjünk vele az életét figyelő, féltve őrző és istápoló testvéreinknek. Lefényképezték a mindenkori árvaatyák, akik élete képeit, árva és öreggondozása örömeit és problémáit vitték képekben, magyarázták igehirdetéseikben magyar Amerika minden református templomában és azon voltak, hogy a gyermeket életképein keresztül megismertessék és megszerettessék. Mint a Bethlen Otthon életéért, javaiért, gondviseltjei jólétéért felelős tisztviselő, én is lefényképeztem ismét most már férfikorba lépett “gyermekünket” Bethlen Otthonunkat, ahogy az elmúlt 1952-ik esztendőben kinézett, úgy, ahogy láttam munkája, hivatása teljesítése közben; ahogy kinézett ünneplőbe öltözve, ahogy láttam napsütésben és borús ég alatt; ahogy sáfárkodott a neki adott anyagi és lelki talentumokkal. Az élete mozzanatairól felvett 1952. évi képek a következőket mutatják: Első kép. UJ KORSZAK, UJ ÉLET A Gyermekotthonban: Az elmúlt esztendő uj korszakot, uj élet kezdését jelentette úgy a gyermekek, mint az öregek otthonaiban. Az 1951-ben megépített és felavatott uj épületeinket az elmúlt évben bebutorozva, a szükséges felszerelésekkel ellátva, teljes mértékben szolgálatba állítottuk. A gyermekek otthonához épített uj lakás ennek az otthonunknak nemcsak további fejlődését és megszépü- lését jelentette, hanem értékét és befogadó képességét is tekintélyesen felemelte. Ezenkívül véglegesen megoldotta az Otthon mindenkori vezetője és családja számára a megfelelő lakosztály létesítését. A gyermekotthon uj építkezéseinek befejezése, az uj épület és a harmadik emelet használatba állítása mellett az elmúlt évben a gyermek otthon külső és belső festését is elvégeztettük, amire a törvények által megkövetelt tisztaság és az épület jó karban tartása végett nagy szükség volt. Beruházásként pedig a háztartásban szükséges tárgyakat: edény és ágynemű készletünket pótoltuk és egy nagyobb intézeti porszívó és súroló gépet szereztünk be. Ezeken kívül Szobonya László clevelandi bútorkereskedő testvérünk és jóakarónktól két villanymosogató gépet és egy ruhaszárító gépet kaptunk ajándékba, amelyek háztartásunkban nagy segítséget jelentenek. Az ajándékozó, az értékes és hasznos gépekért, otthonunk és gondviseltjeink iránt tanúsított mindenkori jóakaratáért ezúton is köszönetét és dicséretet érdemel. Második kép: AZ ÖREGEK RÉGI ÉS UJ OTTHONAI Az uj élet kezdését jelentette az elmúlt évben az 1951 szeptemberében felavatott és azután berendezett öreg otthona uj épületének teljes mértékben való használatba vétele is. Az uj otthonba egyre szaporodó állandó beteg és gyengélkedő öregeinket telepitettük be állandó ápolónői szolgálattal. A régi házban pedig még egészséges és magukra ügyelni tudó, főleg férfi lakóinkat helyeztük el. A két épület igy megosztott használatba vételével egészséges és beteg öregeink számára egyaránt kényelmesebb és biztonságosabb, a — Sanitation és Public-Safety — törvények követelményeinek megfelelő otthont biztosíthattunk. Ezeket figye-
