Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1. szám

TESTVÉRISÉG 5 AZ ELNÖK ÜZENI... KRISZTUSNAK LEVELE Krisztus levele! Milyen szép kifejezés. Nagy meglepetés volna ha valahol találnánk egy leve­let, melyet Krisztus irt. Van-é ilyen levél? Igen, van ilyen levél. De nem tintával, Író­géppel irt, hanem “az élő Isten Leikével a szív hustábláira irt” levél az. Van-é? lehet-é dicsőbb meghatározása az emberi életnek, mint ez: Krisz­tusnak élő levele. Február hónap Krisztus két levele földre ér­kezésének hónapja. Krisztusnak ez a két levele: Lincoln Ábrahám és Washington György. Krisz­tus két leveléből szabadság, testvériség, áldás ömlött nemcsak a mi hazánkra, hanem az egész világra. “Tudtommal soha, senkinek szivébe tö­visét nem ültettem, sőt arra igyekeztem, hogy a tövisek helyére rózsát plántáljak”... “With malice toward none, with charity for all...” mondotta Lincoln. Mindketten rózsát ültettek a tövisek helyére, az emberi élet legszebb virágait plántálták el. Születésnapjuk évfordulóján hálá­val rebegjük: áldott legyen Isten Krisztusnak hozzánk küldött két élő leveléért! Krisztusnak levele Egyesületünk, Bethlen Otthonunk, a mi életünk is. Mit nyilatkoztatunk ki Egyesületünk munkája és életünk által? Mit olvasnak belőlünk az emberek? Az ujesztendőben ezzel az érzéssel járjunk: Krisztusnak élő levele vagyok! Arra igyekszem, hogy örömhírt, áldást olvassak ki ebből a le­vélből! “AZ ÉN CSALADOMBÓL HARMINCEGYEN VAGYUNK EGYESÜLETÜNKBE ...” Örömmel olvastuk Beregi József, Albany, La.-ban lakó testvérünk levelét. Örömünket meg­osztjuk Egyesületünk nagy családja 32 ezer csa­ládtagjával, ezért leközöljük a levelet: “A mi lapunkba, a Testvériségbe, olvastam a “23 tag egy családból” cimü Írást. Huszonhárom tag egy családból, ez nagyon szép. Balla István tagtársunk köszönetét érdemel érte. De én attól nyolccal többet adtam, mert az én családomból harmincegyen vagyunk az Egyesületünkbe. így oszlik meg: én és feleségem 2, József István fija- mék 4, Gyula Oszkár fijamék 5, Imre Carter fijamék 4, Margit leányomék Koczán Györgyné 4, Annus leányomék J. C. Kinchenné 4, Lujza leányomék Bódi Gyuláné 4 és Ethel leányomék Erdey Miklósné 4. De még ennél is több lehetne, mert még van három onokánk Detroit, Mich, és Mansfield, O.-ba és négy dédunokánk úgyszintén ottan és ha alkalmam lesz, őket is befogom aján­lani Egyesületünkbe .. . Boldog újévet az összes tisztviselőknek és az egész egyesületi tagoknak ... szeretettel: Beregi József és családom. Albany, Louisinia.” Örül a szivünk mikor ilyen szép nagy csa­ládról olvasunk, de annak még inkább örülünk, hogy a nagy család tagjait, a szeretet mellett, az Egyesület közössége is egybefüzi. A nagy család fejének, Beregi testvérünk­nek, a családtagoknak, szívből gratulálunk! A nemes versenyben ki múlja felül ezt a szép családot? CHICAGÓI EGYHÁZUNK IS ÉPÍTETT A Chicago South Side-i egyházunk pászto­rára, György Árpád testvérünkre, gondolva min­dig eszembe jut a Chicago West Side-i lelkész­beiktatás. Ő volt az áldomásmester. Az uj lel­készt igy mutatta be: nagy az örömöm, hogy ilyen kiváló prédikátor jött városunkba. Ha va­laki jó prédikációt akar hallani, akkor hallgassa meg az uj lelkészt, Bernáth Árpádot... Nagy volt a taps ... ellágyultak a szivek... Ekkor igy folytatta György Árpád: de aki még jobb prédi­kációt akar hallani, az jöjjön az én templomom­ba ... Úgy látszik, hogy sokan mentek oda, mert néhány esztendei munkálkodás után több hely­ről kellett gondoskodni. És a south-sidei gyüle­kezet, nagy áldozathozatallal elhatározta, hogy eddigi épületeihez újabbat épit: egyháztársadalmi épületet. Az elhatározás megvalósításához segít­séget adott Egyesületünk is kölcsönnyújtás által. A buzgóságnak meg lett az eredménye, felépült a south-sidei egyház nagyszerű egyháztársadalmi épülete. A felavatás Hálaadás Nap előtti vasár­napon volt, sok lelkipásztor és igen nagy gyüle­kezet részvételével. Áz ünnepi prédikációt elnö­künk tartotta. Az építő Chicago South-Sidei gyülekezetnek és pásztorának, György Árpád tagtestvérünknek eredményes munkáján legyen Isten áldása. AZ ELSŐ KARÁCSONYFA — A KOSSUTH HÁZBAN A régi tulajdonos, az American Red Cross titkárnőjének, idejében a régi washingtoni társa­dalmi élet középpontja volt központi épületünk díszterme. Fényes estélyeket, fogadásokat, össze­jöveteleket tartottak benne. Állítólag az ország elnökei is megfordultak benne. Sokszor elnéze­getjük az ablak alatti puhán párnázott ülőhelye­ket és elmondogatjuk, hogy itt ülhettek a mamák, mig leányaik estélyi ruhában a táncokat lejtették. Régi idők szép, színes eseményeinek tanúja a mi dísztermünk. De szivünket jobban átmelegitette az az egy­szerű, de nekünk igen kedves, esemény ami ka­rácsonykor történt. Hivatalnoknőink összebeszél­tek, hogy megörvendeztetik a washingtoni ma­gyar gyermekeket és szülőket és karácsonyfát állítanak. A szép tervet meg is valósították: gyönyörű, nagy karácsonyfát állítottak és azt íz­lésesen feldíszítették. A színes lámpákkal ékesí­tett, díszítésekkel teleszórt karácsonyfa alatt tar­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom