Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-11-01 / 11-12. szám
TESTVÉRISÉG 15 hajók megtagadták az angolok által követelt át- kutatási jogot . . . Éppen ilyen átkutatásra lenne most szükség amerikai részről, ha az osztrákok letagadják, hogy Koszta a hajójukon van. Az amerikai kapitány rövid gondolkodás után azt felelte a delegációnak, hogy érintkezésbe lép az illetékes hatóságokkal s akkor aztán majd kiviláglik, hogy mit is lehetne tenni. A küldöttség tagjai, felvillanyozva már csak a cselekvés kilátásától is, hálásan szorongatták Ingraham kezét. Visszaszálltak csónakjukba és izgatott beszélgetés közepette eveztek a part felé. Koszta Márton nincs többé egészen egyedül. ★ ★ ★ E. S. Offley, az Egyesült Államok szmirnai konzulja, nem éppen kellemes meglepetésként fogadta a “St. Louis” parancsnokának érdeklődését a kínos ügy iránt. Igen-igen, mondta kelletlenül, csakugyan van “első papir”-ja annak az embernek. “Tezkereh”-je is van a törököktől. A “Tezkereh” dolga nem tartozik ránk. Az “első papír” pedig . . . Well, lehet, hogy ér valamit s lehet, hogy semmit nem ér. Az kétségtelen, hogy az az ember nem polgára az Egyesült Államoknak. Az osztrákok makacs elhatározása nyilvánvalóan az, hogy Kosztát, mint osztrák alattvalót, erőnek-erejével visszaszállítsák Ausztriába. Törökország bizonyosan nem kíván részt ebből a kellemetlen ügyből. A Porta mosni fogja kezeit. A jelenlegi nemzetközi helyzetben a legajánlatosabbnak az látszik, hogy Amerika kormánya ugyanazt tegye. Az óvatos Offley húzódozó magatartása elég bizonytalankodást árult el ahhoz, hogy Ingraham megérezze: van ebben a dologban elég hely s elég ok a józan kétely számára, Koszta javára. A konzul nem ad határozott véleményt az “első papir” jogérvényéről; azt mondja, hogy erre nézve érintkezésbe lépett John P. Brown konstantinápolyi USA-ügy vivő vel s választ vár tőle. Hozzáteszi, hogy már a török hatóságokkal is beszélt, különösebb eredmény nélkül. Ingraham természeténél fogva idegenkedett finomkodó diplomáciai kifejezésektől, jogi árnyalatoktól. Sem érzéke nem volt irántuk, sem gyakorlata bennük. A következőket jelentette ki: Az osztrákok semmi esetre se fognak türelmesen várakozni addig, amíg Mr. Brown bokros teendői megengedik, hogy az ügyet mérlegelje s Offley urnák választ küldjön. Azok, akik ilyen banditamódszerektől sem riadtak vissza, hogy Kosztát kezükbe kaparitsák, ezután sem fognak habozni és nyilván készen állnak arra, hogy a dolgot rövid utón befej ezzék, még mielőtt külső beavatkozás meggátolhatná őket. O, Ingraham, mint amerikai haditengerészeti kapitány, tudatában van a tisztségével járó rendkívüli jogoknak s azok bizonyos kiterjeszthetőségének különleges ügyekben szerte a tengereken. Megpróbál tehát időt nyerni a konzuli és diplomáciai eljárás lefolytatására. A legelső teendő szerinte az, hogy keressék fel Kosztát az osztrák hajón. Offley némi habozás után elfogadta ezt. Utóvégre is egy ilyen látogatás nem árthat és esetleg használhat. Legalábbis azt eredményezheti, ha mást nem, hogy alaposabb jelentés irható az ügyről a washingtoniaknak. S közben talán a makacs Ingrahamnak elmegy a kedve a további beavatkozástól olyan ügyekbe, melyek nem tartoznak rá. A konzul és a hajóskapitány a “Hussar” mellé érkezett. Felszóltak csónakukból az ügyeletes tisztnek, hogy Von Schwarz kapitányt keresik. A tiszt tudni akarta, hogy milyen ügyben. Ingraham kertelés nélkül megmondta, hogy a “Hussar”-on fogva tartott idegen felől akarnak beszélni vele. A tiszt zavartan azt válaszolta, hogy kapitánya a városba ment, az osztrák főkonzulhoz, a hajón pedig “semmiféle idegen” nincs. Ingraham azt javasolta Offley-nek, hogy menjenek mindjárt az osztrák főkonzulhoz. Herr von Weckbecker, O Császári Felsége I. Ferenc József szmirnai főkonzulja, dolgozószobájában fogadta az urakat. Udvarias, de kimért bemutatkozás után az amerikai tiszt a kérdések egész sorozatát intézte Weckbeckerhez. A főkonzul láthatóan fokozódó ingerültséggel hallgatta Ingrahamot, majd a követ-- kező kijelentéseket tette: Von Schwarz kapitány nem jött a főkonzulátusra. Hogy hol lehet, azt nem tudja; valószínűleg a hajóján, mert ott a helye. Ami a foglyot illeti, az csakugyan a “Hussar”-on van. Csakis Schwarz kapitány engedélyével lehet meglátogatni. Az egész ügyet a kapitány intézi. Ingraham visszavágott azzal, hogy most jönnek a “Hussar”-ról, melynek ügyeletes tisztje szerint nincs fogoly a hajón. Weckbecker azt válaszolta, hogy hajlandó küldöncöt meneszteni a kapitányért s aztán majd konferenciát tartanak. A küldönc elment s mig távol volt, a három ur megpróbált a kinos ügyet nem érintő udvarias társalgásba bocsátkozni, de ez sehogyse sikerült. Annál szerencsésebb körülmény volt hát, hogy Schwarz kapitány meglepően gyorsan jelent meg, sokkal hamarabb, mint azt — tekintve a főkonzulátusnak a “Hussar”-tól való jókora távolságát — várni lehetett volna. A két amerikainak az volt az érzése, hogy Schwarz az egész idő alatt a főkonzulátus egy másik helyiségében tartózkodott. . .12
