Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-10-01 / 10. szám
I 16 TESTVÉRISÉG küldetésére vonatkozó iratok a Szenátushoz kerültek, Hülsemann hivatalos tiltakozást jelentett be, noha az amerikai külügyminiszter előre intette, hogy az ilyen tiltakozás oktalan s hiábavaló lenne. Az amerikai kormány, lármázott Hülsemann, “türelmetlenül várja a monarchia összeomlását” s viselkedése “sértő a császári kormányra nézve”. Hülsemann jegyzéke 1850 október 2-án jutott csak Webster külügyminiszter kezeihez. Másnap az elnökhöz —- akkor már Taylor utódához, Fillmore-hoz — Webster egy másolatot küldött arról, ezzel a megjegyzéssel: “íme, jön az Ausztriával való veszekedés, amelyet jó ideje előre láttam.” Az érdeshangu jegyzékre válaszolva Webster kijelentette, hogy az amerikai kormánynak “joga van ahhoz, hogy bárhol bármely forradalmat figyelemmel kisérjen”; Amerika minden olyan néppel rokonszenvez, mely “a mienkhez hasonló Alkotmányért küzd” és ha az osztrák császárság megtorlással fenyegetőzik, Amerika “készen áll arra, hogy vállalja a kockázatot, kitartva rendeltetése mellett”.8 ★ ★ ★ 1851-ben, jórészt Dániel Webster közbenjárásának eredményeképpen, Kossuth kiléphetett törökországi száműzetéséből. Érte küldetett a “U. S. S. Mississippi” nevű amerikai hadihajó, hogy őt az Egyesült Államok vendégeként az Újvilágba szállitsa. Kossuth-láz fogta el egész Amerikát. A legnagyobb újságok harsány “banner head- line”-okkal, a lap szélességét átfogó s öklömnyi betűs fej címekkel, köztük nem egy magyarnyelvűvel, jelentették “a magyar Washington” érkezését. Községeket, városokat, megyéket neveztek el Kossuthról Illinois, Iowa, Indiana, Missouri, Michigan, Ohio, Pennsylvania, Wisconsin államokban. Egy ohiói ismert köztisztviselő, Wilcox, feleségével együtt rajongója lévén a magyar szabadsághősnek, újszülött fiúgyermeküket “Éljen Kossuth Wilcox” névre kereszteltette. (Az arlingtoni temetőben nyugszik egy Niles nevű tengernagy, akinek “Kossuth” volt a keresztneve.) A Kossuth-kalap, a Kos- suth-szakáll, a Kossuth-mente valóságos divatjár- ványt idézett fel. Pierce elnök felkérte a Kongresz- szust, hogy a kormány és a nép meleg érzelmeinek kifejezéseként megfelelő fogadtatást rendezzenek a Kormányzó tiszteletére. . Mindez pedig, megjegyzendő, annak ellenére történt, hogy hivatalos formák szerint szabályszerű, 8 Az akkori amerikai közhangulatra jellemző, hogy a bostoni North American Review egyik neves cikkírója, Francis Bowen, aki cikkeiben magyarellenes hangokat ütött meg, nem kapta meg várt kinevezését a Harvard College történelmi tanszékére, mert a tanári kar, az állami Szenátus elnöke és sok más mérvadó tényező úgy vélte, hogy aki nem érez ro- konszenvet a magyar szabadságharc iránt, az nem alkalmas a tanszék betöltésére. “barátságos” diplomáciai kapcsolatok álltak fenn az Egyesült Államok és az osztrák császárság közt. .. Washingtonban diszes bankettet rendeztek Kossuth tiszteletére. Az estély ünnepi szónoka a nagy száműzött régi tisztelője, Dániel Webster, volt. “Csodálatos”, mondotta beszédében a külügyminiszter, “hogy Európa nyugati partvidékén oly fényes politikai sugarak csillámlanak. Igazi nap ragyog ott a politika egén és ez a nap ráveti sugarait mindazokra, akik élvezni akarják éltető melegét. Kelet-Európábán és Ázsiában nem találunk ilyen napot. A politikai élet sarkvidéki zónája terül el ott. A fényszóró, mely a világot bevilágítja, az ottani horizontra ritkán hat el. Legfeljebb egy kis derengés mutatkozik, melyben csak bukdácsolva, keresgélve lehet itt-ott világosságra akadni. Uraim, az az ország, mely az önök ma esti vendégét dajkálta, feltűnő kivétel. Évszázadokon át, történelmének egész folyamán, bebizonyította a polgári szabadsághoz, a joghoz és rendhez való ragaszkodását, valamint egy olyan Alkotmány iránti engedelmességét, mely a nagy többség akaratából fakad. Olyan tények ezek, melyek alapján Magyarország fölébe emelkedik szomszédainak minden tekintetben a szabad intézmények, az alkotmányos kormányzat és a szabadság örökölt sze- retete terén... Mi örömmel látnánk az amerikai forma érvényesülését a Duna mentén, a magyar bércek vidékén. De nem ez az első lépés; nem ez az, ami Magyar- országért , való legelső fohászunkat áthatja. Legelső imánk, hogy Magyarország szabaduljon meg minden idegen fennhatóságtól; hogy sorsát önmaga vegye kezébe. Nem állítom, hogy megértem mindazokat a társadalmi és nemzetiségi vonatkozásokat, melyek Magyarország közintézményeinek állását befolyásolják. Csupán azt szögezem le, hogy Magyarország minden kétség nélkül sokkal jobban képes mindeme ügyek intézésére, mint Ausztria beavatkozó szervei. Ezért Magyarországot illető várakozásainkat ezúttal egyetlen egyszerű pontba foglalom: Magyar függetlenség, a magyar sors magyar irányítása, Magyarország önálló nemzeti léte az európai nemzetek között.” Az Egyesült Államok elnöke fogadta a Fehér Házban a száműzött Kossuthot, röviddel utóbb pedig a Kormányzót meghívták az amerikai Kongresszusba.9 Kossuth Lajos 1851 december 5-étől 1852 julius 14-éig tartózkodott az Egyesült Államokban. Sokszáz beszédet mondott kőrútján angolul, németül, franciául, magyarul, Bostontól New Or- leansig. Lenyűgöző egyénisége és demosthenesi ékesszólása bűvös erővel hatott és az amerikai nép lélekben ismét átélte a negyvennyolcas magyar szabadságharcot. 9 Ebben a megtiszteltetésben előzőleg csak Lafayette, az amerikai szabadságharc francia hőse részesült, aki 1824 december 10-én volt a Kongresszus vendége. Őt követte Kossuth, majd 1874 dec. 18-án David Kalakaua, Hawaii királya, 1880 február 2-án Charles Parnell ir szabadsághős, 1910 február 9-én pedig gróf Apponyi Albert. Nyolcvanhét év alatt tehát csak öt idegen részesült e megtiszteltetésben s közöttük kettő volt magyar. A másfél évszázad alatti összes ilyen látogatások történetét részletesen tárgyalja Andor C. Klay és Walter T. Kamprad könyve, “The Visitor Speaks: American Freedom Viewed from Afar” (1950). (Folytatjuk)
