Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-08-01 / 8. szám
ntSflWSEG OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN. REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Főszerkesztő - Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI. D. D. Felelős szerkesztő - Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY If Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Megjelenik havonta Társszerkesztők - Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY “Reentered as second-class matter May 1st, 1940, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Original entry as second-class matter authorized August 10, 1946’’ VOLUME XXXI. UJ TERVEINK ESZTENDEJE August. 1953 FIÓK ALBERT EMLÉKÉRE Harminc esztendős barátság fűzött a tragikus gyorsasággal elhunyt Fiók Alberthez s igy érthető, ha most, amikor a visszaemlékezés szomorú kötelességének kell eleget tennem, az irás nehezen megy. Ha volt ember valaha, akiről fel lehetett tételezni, hogy tömérdek jó munkája után hosszú csendes és boldog öregséget fog élvezni, az ő volt. Egy ember, aki nemcsak az élet kemény iskoláján ment keresztül, hanem abba még egy végigharcolt világháborút is vele kellett kombinálnia, aki véres harcterek szenvedései után is meg tudta őrizni nemcsak testi, de lelki egészségét is, aki szinte elképpesz- tően nagy munkateljesitménye után a világ felé mindig csak lelke derűs oldalát tudta mutatni, az ilyen ember csakugyan joggal várhatta a sorstól, hogy az élet egyik legnagyobb jutalmát, a csendes, derűs öregséget megadja neki. Nem igy történt. A betegség orvul támadta meg és pár hónap alatt végzett vele, akkor, amikor még emberi számítás szerint hosszú esztendőkre számíthatott volna. Akik jól ismerték, tudják, hogy kit veszített benne az amerikai magyarság. Soha “átlátszóbb” embert nem ismertem — ami alatt azt értem, hogy úgy lehetett rajta keresztüllátni, mint a tiszta üvegen. Egy-két perc alatt tetőtől talpig megismerte, aki találkozott vele. És úgy hiszem, épen ez volt a magyarázata és titka annak, hogy boldog ember volt, akinek nem volt titkolni valója senki előtt, aki, ha akarta volna sem tudta volna elrejteni még a gondolatát sem embertársai elől. Lelki élete egyenes vonalban, törés és zökkenés nélkül haladt. Ő maga jó és bizakodó volt mindenkivel szemben és soha meg sem gondolta, hogy ezért viszonzásul nem ugyanazt kapja. Senkinek rosszat nem akart, arra pedig, hogy rosszat tegyen, képtelen volt. Egy világháborúnak az első naptól az utolsóig való végigküz- dése komor, visszahúzódó, érdes emberré tehette volna, de csodálatosképen nem igy történt. Ellenkezőleg: mintha minden fájdalmas emléket sikerült volna véglegesen elfelejtenie, a háborúból is csak azt emlegette, ami tréfás, érdekes, humoros epizód volt, amiket azután végtelen derültséggel tudott elmesélni. Nem mintha a tragikus oldalát nem látta volna. Mély nyomot hagyott az is a lelkében, de önkénytelenül úgy érezte, hogy azoknak a halottakkal kell elteme-
