Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-04-01 / 4. szám
12 TESTVÉRISÉG 4 Parlando El - tn-dul-tam száp ha-vám-bul. Hi-rés kis Act -qyar-or - szag - buí. Vissza néz-tem fái u— tam-bút, •----• Szemem-tól a könny ki-csor-dúlt KOSSUTH ÜNNEPEK Szerte az országban gyönyörűen mozdult meg magyarságunk a Kossuth Centennárium ünneplésére. New York, Philadelphia, Pittsburgh, Cleveland és Chicago különösen kitettek magukért s még egy sereg más telep készülődik a nagy seregszemlékre. Kétségtelen ugyanis, hogy ezek az alkalmak nem csupán kegyeletes megemlékezések egy halott államférfiúról, de sokkal inkább bizonyságtételek Kossuth ma is élő, ható és jövőt formálni képes eszméiről. Az igazi Kóssuthról, akit sem vörösre mázolni sem a történelemből kisikkasztani nem lehet. Csak természetes, hogy az ilyen tendenciák közepette amerikai magyarságunk résen van s az “átértékelő” kísérletekkel szemben tömegeivel is hangsúlyozza épségben megőrzött hagyományait. A mi népünk Kossuth népe. Az volt a múltban és az ma is. Nem maradiságból, hanem mert úgy érzi, hogy a mai magyar tragédiának gyökerei a kossuthi eszmék odaáti kormányzati lomtárbahelyezésében keresendők. Ahoz, hogy új és egészséges Magyarország támadhasson fel nem kell ezer esztendő távlatában kereskedni irányító ősök után. Kossuth épen olyan frissen a jelené, mint száz évvel ezelőtt volt, sőt olyan diadalmasan a jövőé is, mint senki más a magyar történelemben. Ezt igazolja most hangosan a gátlás nélkül élő, sem jobbra, sem balra nem kacsintgató magyarságunk. MAGYAR KATONÁK Az első, de különösen a második világháború után szerte sodródtak a világ minden tája felé, de legtöbben Amerikába kerültek. Gombamódra sarjadnak ugyan különféle szervezetek, olyanról azonban nem tudunk, mely ezeket az érdemes veteránokat politikamentesen és föltétlenül demokratikusan egybekapcsolva ápolhatná azt a tiszta magyar katonai szellemet, melynek ma is élővé tételére igen nagy szüksége van a szabad világnak. Itt, ahol az amerikai függetlenségi háború Kováts Mihály ezredesében s a polgárháború magyar "Lincoln hősei"-ben olyan nemesveretü hagyományokkal bírunk, ideje volna a magyar honvédség, és a régebbi közös hadseregben szolgáltak, úgy a tisztek, mint altisztek és legénység, összefogására olymódon, hogy az érdemeseknek találtak közössége méltóképen képviselhesse magyarságunk katona viseltjeinek háborúkban kiérett, amerikai eszmékkel is megtermékenyült, a munka verejtékében megedzett felfogását és készségét a nagy harcra, mely a világot leigázni készülő sátáni erőkkel szemben elkerülhetetlennek látszik. Úgy hisszük, érdemesen ezen nem csak gondolkodni, de ebben az irányban lenni is valamit. E sorok írója, aki maga is az első háború veteránja, készen van arra, hogy ha lenni kell, magát attól el ne vonja. S arról is meg van győződve, hogy ezen a vonalon nem áll egyedül. MOLNÁR FERENC Az ujabbkori magyar Írói nemzedék külföldön is legismertebb egyénisége, Molnár Ferenc, 74 éves korár ban elhunyt New Yorkban. Művei, melyek közül a legmaradandóbb értéket a “Pál utcai fiúk” című ifjúsági tárgyú könyve és a “Liliom” című színdarabja jelentik, nem annyira az egyetemes magyar, mint a speciálisan budapesti szellemet reprezentálják olyan szerencsésen, hogy azok nemzetközi viszonylatban is érvényesülhettek kisebb értékű többi darabjaival együtt. Aligha van a világnak olyan országa, melyben ezek előadásra ne kerültek s nevét fémjelzetté ne tették volna. írójuk külső megjelenésével is Budapestet, ületve a magyar főváros századvégi és új századelei, nyugatba szerelmesedett kulturemberét hangsúlyozta. Közélettől, politikától, ha bizalmasabb körben elcsevegett is róla, — a nyilvánosság előtt félénken, sőt hidegen tartózkodott. Egészen addig a mértékig, mely a magyar élettől való elkülönültség látszatát keltette. Sok barátja nem volt, irigye annál több. Egészen belül bizonyosan romantikus volt, amit azonban kívül legtöbbször cinizmusába rejtett el. Ez alól azonban legjobb munkáiban szerencsésen ütközött ki a belső ember s ez tette rokonszenvessé a közönség előtt. Halála nagy vesztesége az irodalomnak. VÉRT A VÉRZŐKNEK Egy nemesen gondolkodó philadelphiai asszony, Ujházy Lajosné ötlete nyomán Amerikai Magyar Szövetségünk országos megmozdulást kezdeményezett arra, hogy Kossuth amerikai látogatásának esztendejében adjunk vért, minél többen minél több vért a Vörös Kereszt céljaira. A véradás célja nyilvánvaló. Katonáink, fiaink, testvéreink ezrei véreznek ma is Koreában a szabad világért, érettünk. És jöhet idő, talán nem is nagyon sokára, hogy millióknak kell újra hadba- szállni az általunk legmagasabbra értékelt eszményekért: Istenért, hazáért, szabadságért. Ki tudhatná ezeket jobban méltányolni, mint az a magyarság, mely történelmének utóbbi ezer esztendeje alatt annyiszor állott ki pontosan ezeknek az eszményeknek védelmére. Ki és hogyan adhatná méltóbb jelét e szabad föld megbecsülésének, hálája kifejezésének, mint épen az, aki hívás és kényszerítés nélkül maga ajánlja fel vagyoni és verejték áldozaton felül testének legdrágább éltető erejét, vérét is azoké pótlására, akik érte küzdenek. Ezt a kampányt, nemzetiségi vonalon, mi magyarok kezdeményeztük. Nem szégyenülhetünk meg vele. Főorvosunk épen mostani vezércikkünkben is foglalkozik a kérdéssel. Példát kell mulatnunk arra, hogy magyarságunk elölj ár ott, ahol önzetlen áldozatra van szükség. Keveredjen minél több magyar vér azokba, akik a mi békénkért, hitünkért és szabadságunkért küzdenek. NÉPES GYŰLÉS Pár évvel ezelőtt próbaképen hívtuk össze értekezletre kerületenkint munkatársainkat, hogy velük az esztendő munkatervét megbeszéljük. Célunk az volt ezzel, hogy az alapszabályainkban is hangsúlyozott kapcsolatot központunk és osztályaink között ápoljuk. — Eleinte csak immel-ámmal jöttek a meghívottak, aztán mind többen és többen szállingóztak a megbeszélésekre. Ma már, Istennek hála, alig marad el közülök valaki. New York, New Brunswick, Morgantown és
