Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
TESTVIRISKO 7 nyelvű könyvet a második világháború alatt mint németet, kért segítséget számtalanszor a nyugattól és megértést is. És újra bekövetkezett az elvérzés, a vértanuk adása. Teleki Pállal kezdődött. Az egyetlen ember talán, aki személyében mert Hitlernek ultimátumot adni: és ezt az erdélyi kérdésben. Tette, mert erősíteni akarta nemzetét, hogy jobban tudjon ellenállni. Európa lelki revíziójáért, az emberi méltóság megóvásáért, nemzete függetlenségéért és vérei életbentartása érdekében, vértanúvá vált. Az emberi eszményeket helyezte mindenek fölé és azokra oktatta nemzetét és Európát is. Utána jöttek a többiek. A vértanuk tizei, százai, majd ezrei és ma százezrei. Névről ismertek és névtelenek egyaránt. Emberi és magyar eszményekért, a kereszténységért és erkölcsi világrendért áldozták életüket olyanok, mint Bajcsy- Zsilinszky Endre és körülötte sok jó magyar. Náci táborokban, börtönökben pusztultak vagy váltak idegroncsokká a legképzettebb és alkotóbb értékek. Majd jött az úgynevezett felszabadulás — a magyarság életének alkonya. Egy utolsó erőfeszítéssel igyekezett megmagyarázni a nyugati világnak, hogy Velük akar élni s az ő eszméik egyeznek a saját eszméivel: ez volt az 1945 november 4-i választás. Nem haszonlesésből tette le véleményét a választáson a magyar nemzet és vezetőinek nagyrésze. Mert ha hasznot akart volna a maga számára, úgy bizton behódolt volna a szovieteknek. Még egy darab Erdélyért sem dobták oda eszméiket és nem hódoltak be érdekből. A nemzet vértanúinak száma azóta a százezrekbe rúg. Civilek, akiket a vörösök hadifogolyként hurcoltak el, nem tértek vissza. A vörös hadsereg börtöneiben elpusztultak ezer számra és az oroszok által ellenőrzött politikai rendőrség és katonapolitikai osztályon még többen. Számkivetésbe kényszerült, aki életét nem dobta a bitó kezére. Aki pedig otthon maradt és ki mert állani, azt vérpadra vitték. így tűnt el Kovács Béla, Donáth Ferenc, Arany Bálint és társaik, igy végeztek Mindszenthy Józseffel, aki a keresztényi erkölcsöt védte egy 180 milliós tömeg uraival szemben. így tűnt el Márton Áron erdélyi püspök. És bár testi halált tán nem szenvedtek még, emberi méltóságukból ki- vetkőztetve mártírokká váltak Ordas Lajos evangélikus püspök és Grősz József kalocsai érsek. Csak néhány név ez. Mind felsorolni napok alatt sem lehetne. Földmivesek, bányászok, ipari munkások, szellemi nagyságok és egyszerű, tisztességes emberek ezrével lakoltak életükkel az uj ellenállásért. És számuk napról-napra nő. Miért halnak meg? Miért választják az ellenállást az alávetés helyett? Azért, mert tudjuk mi magyarok, hogy történelmet kell élnünk, nem hetekre, hónapokra vagy esztendőkre előrenézni, hanem a következő ezer esztendőre. És mert Ázsiából is hoztunk magunkkal valamit, nem úgy számolunk mint a repülő európaiak, — nem években, hanem generációkban. Akcióban az évszámítás érvényesül, de aki ezt az akciót kitermeli a maga sajátossága szerint, az a generáció. Hogy miért hiszünk Amerikában, azt pedig egy ősrégi tibeti mondásból vette a magyarság és ez igy szól: Ázsia, — azaz a kelet — a bölcsesség, Európa, — azaz nyugat — a lesz hatalom és a kettőn túl a nagy tengerben fekvő föld lesz a szeretet. Nézzünk tehát a magunk leikébe és emlékezzünk vértanúinkról. És jusson nap-nap után eszünkbe — és ez minden állam polgárára vonatkozik — hogy egy nemzetnek három főkincse van: a nemzet becsülete, függetlensége és nagysága. E beszédet egy kéréssel fejezem be: ne tapsoljon senki. A magam részéről nem illet meg, mert hiszen csak egy száj mondhatja itt el amit mindnyájan érzünk. A vértanukat pedig akkor tiszteljük leginkább, ha némán és szivünkbe zárva élővé tesszük eszméiket és cselekedeteiket. Az egyesekét és a százezrekét. A magyarok vértanúit és más nemzetekét egyaránt. AZ URNÁK KEDVES ESZTENDEJE Az elmúlt 1951-ik esztendő munkáját, eredményeit számbavéve boldogan mondhatjuk, hogy az elmúlt év az Urnák kedves esztendeje volt Egyesületünk életében. A fokozatosan és állandóan felfelé haladó utón, 1951- ben, igen nagy mértékben ment előre Egyesületünk. Uj központi épületünkbe költöztünk és ezáltal elértük azt, hogy Egyesületünk megnagyobbodott munkakörének, tekintélyének megfelelő otthona van a “Kossuth Ház”-ban, Egyesületünk uj központi épületében. A Kossuth Ház nemcsak a nagyobb munkakör betöltésére ad jobb lehetőséget, hanem az amerikai magyar reformá- tusság épitő lelkületének, erejének, külső formában kifejezett méltó szimbóluma. Büszkék vagyunk erre az épületre és hálásak vagyunk Istennek, hogy igy szólt Egyesületünknek: “Barátom! ülj feljebb!” és dicseke- désre méltó központi épületet adott. Bethlen Otthonunkban az örvendetes előrehaladás esztendeje volt 1951. Az igazgatói lakás megépítésével 25 újabb gyermek számára készítettünk helyet. Az öregek Otthona uj épületének elkészítése által lehetővé tettük azt, hogy 26-al több öreg testvérünknek adhatunk otthont. Az elmúlt évi építkezések által olyan széppé, alkalmassá lett Bethlen Otthonunk, hogy láttára azt érezzük, hogy Bethlen Otthonunk által maga Megváltónk szól hivogtólag: “Jöjjetek én hozzám mindnyájan, kik elfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugtatlak titeket...” TAGLÉTSZÁM NÖVEKEDÉSÉBEN EGYIK LEGEREDMÉNYESEBB ÉV VOLT 1951. Az elmúlt évben 2798 uj okmányt szereztek szervezőink. Az évi tiszta szaporulat, halálozások, beváltások, törlések utáni tiszta szaporulat 1204. A tagszerzés terén,
