Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-03-01 / 3. szám
14 TESTVÉRISÉG Otto), akkor nem következtek volna be a mai katasztrófák.” — Kérdés: Látjátok feleim szömötökkel, mik vog- muc?! Felelet: látjuk. Smólen Tónik vagytok. KEMÉNY GYÖRGY Az amerikai magyarság veterán költő és újságíróját a Kossuth Ház felavatásának napján, 76 éves korában szólította magához az Ur. Kemény György neve szoros összefüggésben van itteni magyarságunk történelmével. Egy időben napilapot szerkesztett és adott ki, majd hetilapokkal is kísérletezett, legismertebb ujságirói teljesítménye azonban a "Dongó" cimü élclap volt, mely egyidóben igen nagy elterjedettségnek örvendett. Hírlapírói tevékenysége mellett jelentős szépirodalmi munkásságot is fejtett ki és számos verskötete jelent meg az utóbbi évtizedek során. Legismertebb ezek között a "Vass András" cimü könyve, melyben a magyar bevándorlónak teremtett emléket. Munkásságát az óhaza irodalmi körei is méltányolták s annak kapcsán számos kitüntetésben részesült. Nagy családot nevelt föl, melynek valamennyi tagja kitünően helyezkedett el az amerikai életben. Halála nagy veszteség s különösen az első nemzedékbeli magyarság gyászolja azt, mint kidőltét az egyik öreg tölgynek. Egészen haláláig termékeny volt és sűrűn jelentek meg Írásai a különböző lapokban. Legutóbb már angol nyelvű költemények írásával is foglalkozott nem kis sikerrel. Emlékét széles körben fogják megőrizni müvei. LAPOKRÓL Az amerikai magyar ujságkiadásban igen jelentős változások történtek a közel múltban s történendők a közel jövőben. Ikafalvi Dienes László, a perth amboyi “Hiradó” szerkesztő-tulajdonosa, előbb megvette a tren- toni “Függetlenség”-et, aztán a new brunswicki “Magyar Hirlap”-ot, legutóbb pedig az ugyancsak new brunswicki “Magyar Hirnök” cimü hetilapokat. Az utóbbi kettőt egybeolvasztotta s igy jelenleg három hetilap szerkesztőkiadója lett. Boros László, a bridgeporti “Amerikai Magyarság” tulajdonosa átvette a passaici “Szabad Sajtó” c. hetilapot is, de úgy hirlik, hogy lapjaitól megválni készül. A chicagói “Írás-Otthon” is legutóbb került a south bendi “Városi Élet” szerkesztő-kiadójának Pataki (Prockl) Jenőnek tulajdonába. A san franciskói “Magyar Újság” uj kiadó-szerkesztője Szilágyi Endre veterán ref. lelkész lett, a pittsburghi “Magyarság” viszont egy Sze- bedinszky Jenő nevű uj amerikás uj ságiró szerkesztésében jelenik meg. Valószínű az is, hogy a “Magyar Bányászlap” regi tulajdonos-szerkesztője Fay Fisher Andor is visszaveszi lapját a jelenlegi szerkesztő birtokából. Beszélnek a:: ól is viszont, hogy New Yorkban rövidesen uj hetilap indul. Az pedig már befejezett tény, hogy az eddig Münchenben megjelent “Uj Magyar Ut” cimü folyóirat márciusi száma már itt fog megjelenni. A magyar sajtó tehát, ha nem is virágzik, de — él. És ez a fontos. MAGUNKRÓL IS Ha már lapokról Írunk, történhetik megemlékezés saját magunkról is, — a Testvériségről, mely minden jubileumi csinnadratta nélkül belépett a harmadik X-be, azaz harmincadik évfolyamába. Volt idő, amikor az egyesület közleményei a Reformátusok Lapja cikkei között vagy annak mellékleteként jelentek meg "Református Egyesület" rovatcim alatt. Aztán rövid időre ugyanezen néven önállósitotta magát s egy csomagban járt az osztályokhoz. Ez volt az a kor, amikor legkevesebben olvasták. Egyrészt mert csak a legszárazabb számadatokat közölte, másrészt mert a tagság már abban az időben is kezdett elmaradozni az addig kötelező gyűlésekről s nem volt aki lapot nekik házhoz kézbesitette volna. Az 1931. évi konvenció határozata alapján lett a lapból "Református Újság" azzal a céllal is, hogy magában egyesítse a többi református lapokat, örök hiba, hogy ez elmaradt! Ekkor már a lap a jelenlegi formájában jelent meg, bővített és változatosabb tartalommal s a tagok egyéni címeikre kapták. Időközben az egyesület szép fejlődésnek indult s a lap ahoz mérten havonta 24-62 oldal terjedelemben jelent meg. A címben is változás történt, amennyiben 1940-től kezdve a lap az egyesület munkáját jobban kifejező "Testvériségére változtatta nevét. így iéptünk át a harmincadik évbe. És most szó kell essék arról, hogy ha megnövekedett tagságunk immár kétnyelvű igényeit hathatósabban kívánjuk kielégíteni, akkor a lapot tovább kell fejlesztenünk. Ha lehet gyakoribb megjelenéssel vagy legalább is bővített tartalommal és oldalszámmal. A konvenció feladata lesz erre határozatot hozni. KOSSUTH MONDOTTA: “A szabadság szelleme és példája az Egyesült Államokból terjedt el az egész világra. A szabadság hatalmat ad, de egymagában nem jelent cselekedetet. A zsarnokság és elnyomás erőinek legyőzésére pedig cselekedetekre és főleg hősi ellenállásra van szükség. Ez egy szomorú, de egyben elkerülhetetlen kötelesség”. — (Staten Island, 1851. december 5.) KOSSUTH MONDOTTA: “Amerikának nincs oka félni egyetlen ország hatalmától sem. De azért ne felejtsük el a történelem tanulságait. Hatalmas államok tűntek már el a föld színéről. Ne engedjék, hogy a szabadság ellenségei túl nagyra nőjjenek. Ha ezek legyőznék Európát, túl hatalmasok lennének még Amerika számára is. És ne felejtsék el, hogy a szabadság ellenségei Amerikát gyűlölik a legjobban, mert Amerikát tekintik legveszedelmesebb ellenfelüknek”. — (New York, 1851. december 11.) FRANKLIN D. ROOSEVELT A KOSSUTH KULTUSZRÓL “Ahol a szabadság áldásait meg tudják becsülni, ott Kossuth Lajos emlékét is mindig tiszteletben részesítik. Az ö élete és munkája lelkesítő mindazok számára, akik hisznek a demokratikus életformában.” (Roosevelt elnök leveléből, amit Kossuth amerikai látogatásának kilencvenedik évfordulójával kapcsolatban New Yorkban rendezett ünnepély alkalmából irt, 1941. decemberében.) KÖSZÖNET A RÉSZVÉTÉRT Nt. Borshy Kerekes György az AMRE Főtitkárának 1952. febr. 20. Kossuth House Washington 6, D. C. Nagytiszteletü Uram! Nagy elfoglaltságom miatt mely Biró Benedek váratlan és tragikus halálával szakadt rám, csak most van alkalmam megköszönni, az AMRE vezértestületének és Főtitkár urnák részvétnyilatkozatát, magyaros testvéri együttérzését közös nagy veszteségünkben. Father Biró korai eltávozása vesztesége nemcsak a Szt. Imre egyházközségnek, melynek alapitó lelkipásztora volt, hanem a magyar közéletnek is. Vigasztalás számunkra, hogy tisztelői és barátai a magyar közéleti munkában munkatársai, meghatóan és meleg részvéttel állanak mellettünk gyászunkban. Fogadja Főtitkár Ur legőszintébb hálánk nyilvánítását, szabadjon kérnem köszönetünk közvetítését az AMRE nagyrabecsült Vezértestületének, őszinte tisztelettel Father Deésy Ipoly
