Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-03-01 / 3. szám
TESTVÉRISÉG OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Megjelenik havonta Főszerkesztő—Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő—Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY “Reentered as second-class matter May 1st, 1940, at the Posf Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Original entry as second-class matter authorized August 10, 1946” VOLUME XXX. KOSSUTH CENTENNARIUM MARCH, 1952 ELNÖKI JELENTtS 19BUUÖL A “KOSSUTH-HÁZ ESZTENDEJE” Vezér testületünk gyűlésén az 1951-ik esztendőre emlékezve szivünkből örömmel csendül a dicséret: “lm béjöttünk nagy örömmel, felséges Isten! . . . Igaz hitből áldozunk Te előtted. Vallást teszünk rólad, Felséges Atya Isten!” Igaz örömmel jövünk Vezér testületünk és Egyesületünk nagy családja szine elé, mert jó hirt hozunk. Hálával áldozunk Istenünknek, mert jó volt hozzánk, úgy áldotta meg munkálkodásunkat, hogy az 1951-ik év Egyesületünk életének egyik édes gyümölcsöket termő, legeredményesebb esztendeje volt. Vallást teszünk rólad, mint a munkára kiküldött és visszatért tanítvány sereg ujjongó örömmel tett vallást és számolt be: “Uram! a te nevedben még a gonosz lelkek is engedtek nékünk!” “Kossuth-Ház” Az elmúlt év egyik édes gyümölcse uj központi épületünkbe költözés és az épület birtokba vétele. Központi épületünkre azt mondhatjuk az Ige szavával: “Jer és lásd meg!” Sokan jöttek és látták. Régi és uj amerikai magyarok, egyszerű és előkelő emberek, amerikaiak, kanadaiak, európaiak, Délamerikából jöttek látták. Mit éreztek? Legjobban egy colum- busi egyesületi tagtestvérünk bizonyságtétele érzékelteti meg. Itt született, városi hivatalban levő, fiával jött el. Az épület megtekintése után irodámban könnyes szemmel mondotta fiának: “Nézd, fiam, ez a mi házunk! a tiéd, meg az enyém! most már, én az óhazai, te az itt született amerikai magyar, mindketten büszkék lehetünk arra, hogy amerikai magyar reformátusok és a Református Egyesület tagjai, vagyunk!” A “Kossuth-Ház” ékes bizonysága annak, hogy kinőttünk a kezdet szegényes kereteiből. Külső megjelenésben is oda emelkedtünk, ahová férfiúvá növekedésünk kívánja. “Mig gyermek voltam, úgy gondolkodtam, mint gyermek . . . mikor férfiúvá lettem elhagytam a gyermekes dolgokat . . .” Milyen tiszta örömöt jelent a Kossuth-Ház, az utóbbi években épült szép templomaink, életünk felemelkedésének látása, azt igazán csak azok tudják megérezni, kik évtizedek óta élnek itt. Mi — idősebbek — kik átküzdöttük, átszenvedtük a kezdet nehézségeit, akik tudjuk miből emelkedtünk fel, mi érezzük az édes örömét annak, hogy érdemes volt Istennek és a testvérszeretetnek szolgálni, érdemes volt dolgozni, áldozni! A Kossuth-Ház az öntudat és önbizalom emelése mellett nagyszerű lehetőséget ad az igen nagy mértékben megnövekedett munkakör ellátására és azonkívül tisztességes hasznot hozó, egészséges üzleti befektetés is. Uj Öregek-Otthona, igazgató lakás Bethlen-Otthonunk a múlt évben volt harminc esztendős. Azzal tettük emlékezetessé az évfordulót, hogy Bethlen-Otthonunkat alkalmassá tettük a még nagyobb szolgálatra. Otthonunkban újabb 52 személynek biztosítottunk helyet az által, hogy az igazgatói lakást és az Öregek- Otthona eltervezett uj épületének első szárnyát megépítettük. Abban az esztendőben, melyben az istentelen materializmus, az óhazában, a kilakoltatások által, az öregek kiirtását kegyetlenül végezte, a gyermekeket elrabolta, mi még több öreg és még több gyermek részére nyújtottunk otthont. Ez mutatja a két lelkűiét és életfelfogás közötti különbséget. Bethlen-Otthonunkban az 1951 évi bevétel meghaladta a százezer dollárt. Egyházaink segítő készsége csaknem száz százalékos. Néhány évvel ezelőtt még 48 olyan egyházunk volt, ahonnan semmi segítség sem jött az öreg és árva gondozásra. A “negyvennyolcasoknak” hívtuk őket. Ma már nemcsak hogy kiveszik részüket a Bethlen- Otthon támogatásából, de némelyik egyház ezer dolláron felüli adományt ad évenkint.
