Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1952-02-01 / 2. szám

io TESTVÉRISÉG értőle értékelését, melyhez mi is szivünk szerint járulunk hozzá. VÖRÖS HÍREK Kötelességünknek érezzük felhívni a figyel­met arra, hogy Budapestről az utóbbi időben a “Magyarok Világszövetsége” fedőnév alatt Hírek a magyar népi demokráciából” cimü mimeografált kiadvánnyal árasztják el az ame­rikai magyarságot. Ezt a kiadványt tudomá­sunk szerint senkisem kérte s ha mégis küldöz­getik,, annak célja csupán az, hogy kommunista propagandát lopjanak be sorainkba. A kiad­vány fedőlapján levő szövegben “segítségére kí­vánunk lenni a külföldön élő magyaroknak... támogatjuk egyesületeit kulturális programjuk megszervezésében...” és más bolsi maszlagok találhatók. írnunk sem kell, hogy az a “Világ- szövetség” egyáltalában nem, létezik s akik neve alatt szélhámoskodnak, azok Moszkva cselédei, a szabad földön élő magyarságtól pedig semmi sem áll távolabb, minthogy ezeknek akár “kul­turális” akár másféle “segítségét” igényelje. Újabb roham ez a kiadvány küldözgetés az ame­rikai magyarság jó neve ellen, amit vissza kell utasítani. Ennek legegyszerűbb módja pedig az, ha a címzett ráirja a címére érkezett papirosra “Communist propaganda, Refused” s a legköze­lebbi alkalommal visszaadja a levélhordónak, mert senkinek sem szabad magát abba a lát­szatba keverni, hogy lakásába mérgező propa­gandát enged be. TANÁR UR! TANÁR UR! Ha ugyan hinni lehet azoknak a többé-ke- vésbbé tendenciózus beállítású hírlapi tudósí­tásoknak, melyek a jezsuita vezetés alatt álló Georgetoivn egyetem egyik magyarszármazásu tanárának New Yorkban tartott előadásáról szólnak, akkor olyan jelenséggel állunk szem­ben, mely méltán háborítaná fel a magyar köz­véleményt. A jeles tanár ugyanis, a magyar királyság, de méginkább a Habsburg dinasztia s még közelebbről Ottó ur trónra juttatása ér­dekében kifejtett tulbuzgalmában egészen odáig merészkedett, hogy — egy kis történelem hami­sítástól sem riadva vissza — Trianonért pél­dául a köztársasági eszmét, a “felvilágosodás prófétáit”, a szabadság, egyenlőség, testvériség nagy gondolatát teszi felelőssé. Sőt azt állítja — belekeverve a halhatatlan Kossuth személyét is —, hogy “ennek már csak további láncszeme Marx tanának (a kommunizmusnak) kiteljesü­lése”, stb., stb. A felháborodás azonban csak föltételes. Mert hiszen az csak abban az esetben lehetne kifejezett, ha olyan közéleti személyiség­ről volna szó, akinek szava határozottan nagy súllyal esik a latba. így inkább csak csodálko­zunk azon, hogy a Georgetown egyetemen olyan elfogult ember tanítja a történelmet, aki nem is szólva az elvekről, — úgy látszik — nélkü­lözi a kellő történelmi ismereteket is. Már pe­dig a Georgetown, ahogyan mi tudjuk, sem nem propaganda központ, sem nem ovoda, hanem — egyetem. KOSSUTH NÉLKÜL?! A Magyar Nemzeti Bizottmány egyik pro­minens tagja a napokban nagyobb beszédet mondott a kanadai magyarság előtt arról, hogy “Mit vár tőlünk a szabad világ?”. Az ügyesen, sőt ravaszul összeállított beszédben a mindenki által jól ismert általánosságok között, az előadó ugyancsak jól ismert módszere szerint, ott volt ugyan az, hogy “elmúlt rendszereket nem lehet visszaállítani”, ugyanakkor azonban a szenvel­gő utalás is az úgynevezett “szent istváni ha­gyományokra”, mint a szabadelviiség non plus ultrájára, amelytől való eltérésért — szerinte — “súlyos árakat kellett fizetni a magyar nem­zetnek”. Eltekintve most attól az egyetemes tisztelettől, mely az első nagy magyar király emlékét környezi, a történelmi hagyomány fel­jegyez valami olyat is róla, ami a türelmes és megértő szabadelvüséggel aligha összeegyeztet­hető. Ez pedig nem más, mint a Koppány-féle magyarság irgalmatlan kiirtása. Ha tehát már hagyományokról, nemes hagyományokról beszél az előadó, akkor talán mégis kézenfekvőbb lett volna azokra a nyolcszáz esztendővel közelebbi, szintén megszentelt hagyományokra is emlékez­ni, amelyek a Kossuth Centennáriummal kap­csolatban sokkal aktuálisabbak és sokkal köz­vetlenebb hatást is válthatnának ki a magyar­ság nagy tömegéből. Hogy igy mondjuk, talán illett volna s Kossuth amerikai látogatásának századik esztendejébe nem mellőzni el ezt a kérdést épen Amerikában, ahol a magyar meg­becsülés ehez a névhez fűződik. Vájjon miért fél ettől az előadó?! MAGYAR AJÁNDÉKNAK LEGALKALMASABB ; KOSSUTH KÖNYV! Családtagnak, rokonnak, barátnak, amerikai is­merősnek jobb ajándékot nem adhat, mint Sebestyén Endre KOSSUTH, A MAGYAR APOSTLE OF WORLD DEMOCRACY cimü könyvét. Ez a könyv a magyar faj angol nyelven irt nemeslevele. Megrendelhető a szerző cimén: Box 5041, Pittsburgh 6, Pa. Kemény papirkötésben $2.00. Díszes vászonkötésben $2.50.

Next

/
Oldalképek
Tartalom