Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1952-02-01 / 2. szám

8 TESTVÉRISÉG TESTVÉREINKÉRT Egyesületünk tagsága újabb jó bizonyságot tett magáról. Emlékezve arra, hogy a mi 1944. évi közgyűlésünk volt az első, mely határozati- lag mondotta ki, hogy amennyiben Amerikai Magyar Segély Akció alakul, annak megindítá­sához annyi kezdeti dollárral járul hozzá ahány rendes tagja van; ezzel a példamutató tényével elindítója lett a nyomorúságba sülyedt magyar- országi véreink megsegítésének. Ez a munka azóta megszakítás nélkül folyt s bár pontos fel­jegyzésünk nincs arról, hogy két milliós segítő munkához évente hol és milyen összeggel járult tagságunk, arról azonban van, hogy az úgyne­vezett karácsonyi bélyegeket évente mennyivel váltotta meg. Erre a célra való adakozásra az idén is felszólítottuk testvéreinket. Most sem tisztes eredmény nélkül, amennyiben Dobozy Arthur titkár jelentése szerint Egyesületünk tagsága összesen $2767.70-t juttatott az Akció pénztárához. A nyugták ugyan kimentek min­den egyes adakozóhoz, ezen a helyen is azonban köszönetét mondunk nekik, hogy fel­hívásunkra reagáltak s annak révén folytatni lehetett a hontalanok, deportáltak, öregek, be­tegek és munkájuktól megfosztottak segélyezé­sét. Hasonlóképen szép összegekkel járultak a bélyegakció sikeréhez a többi országos egyesü­letek is, végeredményben több, mint tiz ezer dollárral. UJ AMERIKÁSAINK Az Amerikai Magyar Segély Akció közlése szerint az 1949-be» életbe lépett úgynevezett D. P. törvény értelmében, amely lehetővé tette a hontalanná vált magyarok egy részének be­vándorlását is, a múlt év végéig több mint 11,000 magyar érkezett az Egyesült Államokba s még május végéig ez a szám megközelítőleg 14,000-re fog szaporodni. Hálát kell adnunk Is­tennek, hogy legalább ennyi szerencsétlenné lett testvérünket ide átmentenünk sikerült a külön­böző segítő szervezetek, köztük az Amerikai Magyar Szövetség, élén Balogh István titkárral és az Amerikai Magyar Segély Akció révén, melynek titkára, Dobozy Arthur, minden érkező hajónál jelen volt s átsegítette az érkezőket nem csak a kezdet nehézségein, de számukra — ahol erre szükség volt — elhelyezkedést is szer­zett. Amidőn az amerikai magyarság szaporo­dásának őszintén örülünk, remélni is merjük, hogy uj amerikás testvéreink hamarosan beil­leszkednek az uj környezetbe s értékes tagjaivá válnak egyházi és egyleti közösségeinknek. Egyesületi szempontból már is örömmel közöl­hetjük, hogy igen jelentős azoknak száma, akik Református Egyesületünk tagjaivá váltak s tudjuk még többen jönnek majd, ha körülnézve felfedezik azt az igazi testvéri szellemet, mely az elmúlt félszáz év alatt közösségünket a világ magyar reformátusságának a maga nemében egyetlen intézményévé tette. TISZTESSÉG Jólesően kell feljegyeznünk azt az eseményt, mely január 27.-én folyt le Philadelphiában, az Amerikai Magyar Szövetség égisze alatt, a helyi osztály kifogástalan rendezésében. Magyarsá­gunk itt impozáns külsőségek mellett tett bi­zonyságot arról, hogy a magyar nép nem azo­nosítható azzal a vörös bandita társasággal, mely magát magyar kormánynak merészeli ne­vezni s mint ilyen mocskolja a magyar nevet. A tüntető megnyilvánulás közvetlen oka az a zsarolás volt, amit négy eltévedt amerikai re­pülő fogvatartása révén elkövettek, 120 ezer dollárt követelve szabadonbocsátásukért. A re­pülők közül egy, Swift kapitány, már visszatért rövid időre az Egyesült Államokba s mint tisz­tességgel látott vendég jelent meg a díszvacso­rán, ahol magyarságunk nevében a Szövetség, emlékeztetőül a szabad magyarság felfogására, öt egy arany karkötő órával, három társát pe­dig egy-egy ezüst cigaretta tárcával ajándé­kozta meg. A vacsorán három kitűnő beszéd hangzott el, amit a Voice of America és a Free Europe rádió sugároztak át Magyarországra is. Az egyiket Balogh István, mint a Szövetség tit­kára, a másikat Nagy Ferenc v. miniszterelnök, mint a hontalanná lett magyarság képviselője, a harmadikat pedig az Amerikai Vörös Kereszt képviselője mondotta el, azzal a véradó kam­pánnyal kapcsolatban, amit magyarságunk a Kossuth centennárium alkalmából egy kitűnő magyar asszony, Ujházy Lajosné, javaslatára folytat le. Ft. BÍRÓ BENEDEK A Ferences Rend tartományi főnöke, fair- fieldi plébános volt. Nagy tudása, mély hitü papja Egyházának, akit szülötte földjéről, Er­délyből, az első világháború utáni összeomlás hullámai sodortak Amerikába. Csupa lélek, csu­pa tetterő volt ez a rokonszenves egyéniség, aki

Next

/
Oldalképek
Tartalom