Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-11-01 / 11. szám
12 TESTVÉRISÉG KÖSZÖNT EGY EMBER Köszönt egy ember: “Egészséggel járjon!”. . . “Adjon Isten”. . . feleltem halkan én. Köd ült, csend ült az elhagyatott tájon S szürke varjak egy száraz jegenyén. Mint valami fogadás, esküvés, A ködben úgy koppant tompán a szó. Aztán két összedobbant szivverés Elvált, mint Óceánon két hajó. Először látott — utoljára tán, Először, tán utolszor láttam én. A varjak e szürke nap hajnalán Jajgattak a ködben, a jegenyén. A szemünk összevillant hirtelen, A szivünk megdobbant, megzajlott a vérünk, Pedig nem történt semmi, semmi sem, Csak jól esett, hogy magyarul beszéltünk. (Erdély) Végvári. ELVESZ A NYOM . . . Ezt a címet viseli Wass Albert, az erdélyi származású, DP sorsból ide átmenekült írónak, a “Kossuth Kiadó” jegyzése alatt Németországban nyomatott legújabb könyve. Őszintén szeretnénk csak jót Írni róla s azért hadd dicsérjük meg mindjárt szerkezeti kiválóságát, izes magyar nyelvét, könnyed meseszövését s a nem mindég szerencsés, de művészien éles jellemrajzoló képességét. Ezzel aztán le is irtuk róla mindazt, amit tárgyilagosan elismerni lehet és kell. Regénytől azonban, magyar regénytől és írójától manapság mást is várna az olvasó, ha történetesen magyar és féltékenyen figyel arra, hogy mi jelenik meg a gyér, de szabad magyar könyvpiacon. Ezt a “mást ’, ezt az érzelmi és felfogásbeli kifogástalanságot azonban a könyvben, sajnos, nem találjuk meg. Erősen hiányoljuk ezt, mert ez a hiányosság ártalmára lehet annak a kedvező képnek, melynek a magyarságról a nyugat közvéleménye előtt történendő kialakulása, szerintünk nélkülözhetetlen előfeltétele a jobb magyar jövendő lehetőségének. Az itt-ott feltűnően kiütköző elfogultság nem vet kedvező fényt sem az Íróra, sem a hátterének tartott magyarságra. Szerencsének tartjuk a szerencsétlenségben, hogy a könyv a mi elszigetelt nyelvünkön jelent meg. Reméljük azon is marad, mert igy nem árthat ott, ahol hasznosságára nagy szükség volna. A könyvet kétségtelenül joga volt megírni Wass- nak, ahogyan akarta, az azonban nem jelenti azt, hogy igy megírni jól felfogott magyar kötelessége is lett volna. Az emigrált magyar Írók nagyrésze általában hajlamos megfeledkezni az adott körülményekről, melyeknek közepette fokozott figyelmet igényelne annak a bizonyos ibseni “itélőszék”-nek önmaga fölötti komolyabban vétele, hogy aztán annak nyomán elkerülhesse az elmarasztaló Ítélkezést a nyelvével reprezentált, jobb sorsa érdemes fajtája és nemzete fölött. Nem tehetünk róla, de nekünk ebben a korban és állapotban egy-egy könyv elbírálásánál nem lehetnek elégségesek az elvont irodalmi nézőpontok, de kérlelhetetlenül tekintetbe veendők az egyetemes magyarság hasznossági szempontjai is. Wass regényét tehát egyszerűen csak a Wass könyvének, érdemének vagy hibájának tartjuk, de nem a magyarság nyereségének. WHY? Egy koreai térképvázlatból felsugárzó nagy “Miért” a cime Wass Albert angolnyelvü könyvének, mely Sze- bedinszky Jenő kiadásában a pittsburghi Expert Printing Co.-nál (Fiók Albert nyomdája) jelent meg. A fordítás munkáját Elizabeth Florence Wass McClain, a szerző felesége végezte. — Az amerikai, illetve ázsiai tárgyú történet egy a vörös poklokon keresztülment bolgár leány s a koreai fronton harcoló magyar származású amerikai fiú tragédiája körül fonódik érdekesen és értékesen. Amik értékét erősen csökkentik, azok a tulkeseredett kitételek, amelyek Amerika felé intézetten, irodalmisága rovására, túlzottan és fölöslegesen teszik propagandaizüvé. A történet a keresztes háborúk kellő segítség nélkül elpusztult magyar bajvívói pusztulásától kezdve a nyugati keresztyénség védelmében oly gyakran fegyvert fogottak sorozatos vessznihagyá- sával kapcsolatban kiáltja elkeseredett “Miért”-jeit a világba. Minden hangsúlyozás nélkül is kiérthető a könyvből a második világháborúban tanúsított magyar magatartás igazolási kísérlete, ami nem volna baj, ha ennek a magatartásnak olyan velejárói is nem lettek volna, amelyek épen keresztyén szempontból eshetnek és estek is jogos kifogás alá. Ebben a vonatkozásban a könyv adós marad a felelettel és igen könnyen felvethető “ellen-miért-ek” révén gyöngíti alapjait. Nagy kár, hogy Wass Albert még nem tudta magát mentesíteni az utóbbi esztendők hányattatás-szülte elfogultságaiból s nem érkezett még el egy olyan magasabb nézőponthoz, ahonnan tárgyilagosabban látva az okokat, megértőbben láttathatná meg az okozatokat is. Az iró elég nagy tehetség ahhoz, hogy ezt a tisztulási folyamatot számára és a magyar irodalom számára őszintén kívánhassuk s a nem is nagyon távoli jövőre remélhessük. PÁZMÁNY PÉTER EGYETEM Pázmány Péter, a nagy ellenreformátor nevét a budapesti tudományegyetem viselte s talán viseli még ma is, ha ugyan a debreceni Tisza István egyetem névszüntetése után a moszkovita kormány vérszemet nem kapott ennek törlésére is. A név azonban tovább él az emigrációban, amennyiben, mint értesülünk, a Buenos Airesben létesített magyar Szabadegyetem ezen a néven kezdette meg működését. A hozzánk juttatott jelentés szerint jelenleg 86 beiratkozott hallgatójuk van, akiket “rangra, származásra és politikai felfogásra tekintet nélkül” oktatnak előadásaikon, hogy “egy boldogabb jövő építésére alkalmas, megbékélt és széles- látókörű uj generációt tudjanak kiképezni” a bitorlóitól megszabadítandó magyar haza számára. Az egyetem vezetőségének egyik legfontosabb célja, mint Írják, a “szabad világban szétszórt szellemi erők nyilvántartása és összpontosítása”. Az egyetem vezetőségében felekezeti hovátartozandóságra tekintet nélkül foglalnak helyet a magyar tudományos élet ismert szereplői. Rektoruk Fáy István, v. kultusz-államtitkár s mellette Vajay Szabolcs, Szentpétery Attila, Mgr. Luttor Ferenc, Dr. Kopits Imre neveit találjuk. Mi mindenesetre örömmel regisztráljuk az emigráció első szabad egyeteme megalakulásának jó hírét s felvetődik bennünk a gondolat, hogy itt volna már az ideje hasonló alakulásnak az Egyesült Államokban is, ahol a dél-amerikainál sokkal nagyobb számban élnek nemcsak neves egyetemi tanárok, de egyetemi korban levő hallgatójelölt magyar ifjúság is. Úgy tudjuk egyébként, hogy hasonló tervvel legújabban a Magyar Nemzeti Bizottmány is foglalkozik Barankovics István alapos előkészítései alapján, melyek most vannak megtárgyalás alatt. •
