Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-11-01 / 11. szám
10 TESTVÉRISÉG VJ AMVRIKÄSAINK ÉS A BIZTOSÍTÁS Sok ujamerikás testvérünk különféle furcsaságot hoz podgyászában, mikor először teszi lábát az uj haza földjére és sok károstól nehezen szabadul később is. Ne tessenek abbahagyni a cikk olvasását, az elkövetkezendő pár sorban nem áll szándékomban megfricskázni néhány tényleg nem szerencsés óhazai szokást, hiszen teszik azt elegen általában az arra legkevésbbé hivatottak. A “Dipi- sek” kiválóságáról sem kell olvasniok azoknak, kiknek ez vörös posztó, mert magam is az volnék s az öndicséret még kollektiv formájában is visz- szatetsző foglalkozás. Egy furcsaság semleges jellegű uj magyarok között is egészen általános és úgy nevezhetném: kötvény iszony. Az uj ame- rikások legnagyobb részének elsötétedik az arca s egy szélhámos vigécnek kijáró tekintettel kezd méregetni, ha arra akarjuk rábeszélni, hogy bármiféle kötvényt vásároljon, legyen az akár az életbiztositási kötvény is. Nincs ebben semmi csoda azok számára, kik otthon töltötték a legutolsó pár évtizedet. A régi békevilág hosszú éveinek izzadtságos munkája vált hónapok alatt semmivé hadikölcsönkötvény alakjában, ugyanerre a sorsra jutott a különböző életbiztosításokba befizetett pénz is. S hogy azok is elveszitsék bizalmukat minden papirban, kik a maguk kárán is csak ismétlődés esetén hajlandók okulni, a két háború között is legalább két Ízben ment csődbe odaáti részvény- és biztositó társaságaink nagy része. Sok-sok pengő úszott el a második világháború alatti kényszerkölcsö- nökben (Erdélyi, stb.), mig a magyar ember lelkében a kötvényiszony krónikussá fajult. E kellőleg méltánylandó előzmények után nem könnyű eleget tennem hivatali főnököm utasításának, hogy ismertetném az amerikai és európai (magyar) biztosítási viszonyok közötti különbséget s miért van szüksége épen az uj amerikásnak azonnal arra, hogy valamiféle biztosítás álljon a háta megett. Valahogyan úgy érzem magam, mint aki egy fáról épen lepottyant gyereknek a gyümölcsszedés gyönyöreiről mesél, noha tudom, hogy az általam ajánlott fáról nem lehet leesni. Az Egyesült Államokban engedélyezett minden biztosítási vállalkozás állandó állami felügyelet alatt áll, igy a biztosításokba befizetett pénz szabályszerű kezelését a minden évben beterjesztett jelentésekben ellenőrzik s még egy vállalat felszámolása esetén is gondoskodás történik a biztosított egyén érdekeinek védelméről. A pénz, amire a biztosítások történnek a világ legnagyobb pénzhatalmának pénze: a dollár. így a biztonságunk foka is úgy aránylik körülbelül az óhazai biztosítottsághoz képest, mint a dollár értéke és stabilitása a koronából pengőn át forinttá vedlett magyar váltópénzhez, hogy az időközi és átmeneti pénzformáinkról ne is beszéljek. Nem kell biztosítási kötvény — mondják mások — papír az csak, biztos a ház meg a föld, amit a két kezemmel magam alá kaparok. Ez általában bölcs mondás. De ugye még a házban, földben vagy farmban is csak a biztosított mondható igazán biztosnak, másrészt legtöbbünk minden vitán felül öreg amerikásnak fog már számítani, de legalább is öreg “Dipisnek”, (ha már úgy megszerette rajtunk kívül mindenki ezt az elnevezést), mire talpa alatt lesz az “egyedül biztos” ház vagy farm. Sajnos a halállal nem lehet “term business”-t kötni. Aki azt hiszi, hogy évtizedei vannak még, azt viszi el gyakran a következő szerencsétlen másodperc. Tudom, sokan terjesztik, hogy a “Dipiseket nem kell félteni, ládaszámra hozták magukkal a sok finom rablott holmit.” Én, aki láttam sorstársaimat a menekülés borzalmaiban, a táborok kálvária utján s szegényes kofferjeikkel a kikötőkben nem is ahhoz az egy-párhoz intézem szavaimat, kiket illethet ez a piszkos vád, hanem a derékhadhoz, melyben apa, anya és minden felnőtt a szokatlan uj munkában éjt nappá téve töri a testét, hogy mielőbb lerakhassa az uj fészek alapjait. Mi lesz Veletek, testvérem, ha kidől csak az egyik családfen tartó? Temetési költségek, a kiesett kereset pótlása legalább, mig a már felvett részletek tartanak s a másik kereső nem gondoskodik valahogyan az élet berendezéséről. A legborzalmasabb pénzügyi gondok, mikor a csapás érzelmileg is alig elviselhető. Ezt kell elkerülni egy közösségbe tartozással és a biztosításokkal és épen ezért van az uj amerikásnak sokkal inkább szüksége erre a segélyre, mint a megterhelhető ingatlanokkal rendelkező régiek bármelyikének. Vannak, kik nem bíznak a kis egyesületekben, hanem ha már kötvényiszonyukat valahogyan legyűrték, a nagy amerikai vállalatok valamelyikét választják. Sok szó pazarlása helyett, hadd álljon alábbiakban egy rövid összehasonlítás egyesületünk és a húsz legnagyobb amerikai biztosító intézet átlagának adatai között: 1) Pénzügyi biztonság (a kötelező biztonságot 100-nak véve, mennyivel állnak az egyes vállalatok a megkívánt felett) Húsz legnagyobb társaság átlaga.... 106.92 Egyesületünk....................................... 109.00 2) Tiszta kamat jövedelem: Húsz legnagyobb társaság átlaga.... 3.09% Egyesületünk ..................................... 3.57% 3) Azonnal beváltható vagyontartalék aránya a kötelezettséghez, minél magasabb, annál biztosabb a tag:
