Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1952-10-01 / 10. szám

4 TESTVÉRISÉG vezető útnak, találkoztak a feldarabolt ó-haza kiutasított, idevándorló véreikkel s hallva az otthonról érkezettektől a rájuk váró sorsról, még aki elindult is visszajött ide, arra a helyre, ahol már otthon érezte magát. Jákob sem telepedhetett le otthon, mert ül­döztetés lett volna a sorsa, mi amerikás magya­rok is itt maradtunk s lettünk amerikai magya­rokká. Isten rendeléséből nem csak az üldöztetés sorsát kerültük el, de a második világháború után tudtunk segiteni azoknak az ó-hazai ma­gyar véreinknek a sorsán, akik üldözöttekké lettek. Azóta itt száznál több amerikai magyar re­formátus torony hirdeti az amerikai magyar re- formátusság Isten iránti háláját s azt, hogy a torony csúcsán a karácsonyi csillag által jelké­pezett hitét az ide vándorolt magyar reformá­tusok megtartották. Azóta abból az összes magyar reformátusok testvérsegitésének szolgálására 55 évvel ezelőtt alapitott “Református Egyesületből” öt és félmil­lió alaptőkével rendelkező harmincháromezer ta­got számláló intézmény lett. Azóta a Református Egyesület tagságának, a református gyülekezetek népének a jó csele­kedetek gyakorlásában eleddig el nem fáradt amerikai magyarságnak a segítségével magyar amerikai árvák és öregek számára ötven-ötven személyre berendezett szeretet otthont, a Bethlen Otthont tartja fenn az amerikai magyar refor- mátusság. Azóta az ötven évvel ezelőtti szegényes, egészségtelen burdos tanyákban meghúzódó ma­gyar falukról ide bujdosott népből azoknak, akik “a hitet” megtartották, öt-hat szobás minden ké­nyelemmel berendezett otthonuk van. Azóta itt felnevelkedett, itt született gyer­mekeink közül sokan-sokan vannak, papok, mér­nökök, orvosok, ügyvédek, bírók, tanárok, hiva­talnokok, de számos gyáros, bányatulajdonos, és sok-sok kereskedő, üzletember van. Az amerikai magyar reformátusság nemcsak a református közéletet építette ki itt magyar Amerikában, hanem fáklya hordozója volt a haza szeretetnek is! Származása földjének és népének szeretetét, hogy megtarthassa, hogy az uj hazát megszeret- tese, az amerikai magyar reformátusság előljárt az 1848. március 15. megünneplésének. 1949. ok­tóber 6.-ika gyászünnepként való itteni megho­nosításában a magyarok között. Ez által lassan, fokozatosan a szive az amerikai magyarságnak felmelegedett ennek az Isten által szabadság megtartására rendelt haza ünnepélyeinek be­fogadására. Ma az amerikai magyar bevándorló épen olyan lelkes örömmel készül' “Decoration Day”, “Fourth of July”, “Labor Day” és “Thanksgiving Day” megünneplésére, mint az úgynevezett ma­gát 100% amerikainak valló. Az Isten, haza, emberszeretet jegyében ala­pitott intézményei az amerikai magyar reformá- tusságnak csak úgy állhatták fenn és lettek az összetákolt viskókból, néhány téglából 50,000­350,000.00 dollár értéket jelentő templomokká, palotákká, öt és félmillió dollár alaptőkével test- vérsegitő intézménnyé, hogy az egész amerikai magyarság faluról jött népe minden felekezeti és társadalmi válaszfalon felül résztvett, áldozott az alapítástól kezdve ezeknek a felépítésében és megtartásában. Ez a nép most is ott van minden jubileumi ünnepélyen minden intézményének képviseletével és ajándékával, hogy megbizonyit- sa, hogy bármelyik hitnek a cselédei is vagyunk, de testvéreknek születtünk és maradunk. Csak igy a “szeretet”-re hallgatva nőttek és erősödtek meg intézményeink. Csak igy a békesség és “szeretet” szavára hallgatva lehet amije van az amerikai magyar reformátusságnak és az egész amerikai magyar­ságnak átadni az embersorba nőtt itt született gyermekeinknek. Jól esik hallani a jubileumi ünnepélynek viszhangjaként, hogy mindenütt arról esik szó, hogy már a fiataljaink benne élnek az intézmé­nyeinkben és az ő képviseletükkel részt vesznek az egyházak, intézmények fenntartásának mun­kájában, az őrség szolgálatát már megosztják az itt születettek a jövevényekkel. így méltók ezek a jubileumok az alapítás megünneplésére, ha a fenntartók gondoskodnak az örökség átadásáról. Ha fokozatosan a jövevény elődök egy évti­zednek a leforgása alatt átadják a vezetést az itt felnövekedetteknek, akkor az amerikai magyar református élet mezején “— vetés és aratás ... meg nem szűnnek.” Király Imre ► í Job the MARCH OF DIMES JANUARY 2 TO 31 y < UAAáAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÍWAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^

Next

/
Oldalképek
Tartalom