Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-09-01 / 9. szám
8 TESTVÉRISÉG Pár évtizeddel ezelőtt ez volt az első a magyar nagy egyesületek közül, amely a régi kivetéses alapról áttért a korszerinti fizetés tudományos alapjára. Hallatlan merénylet volt ez akkoriban. Később azonban egymás után jöttek a további “merényletek”: a kerületi szervezők beállítása, uj meg uj biztosítási módozatok kibocsátása; más oldalon a jótékonyság páratlan mérvű gyakorlása: összvagyona hetedrészét küldte át a magyar hadi árvák és özvegyek sorsának könnyebbitésére, az itteniek számára pedig árvaházat, öregeinknek agg- menházat állított fel. Egyházaink mellé odaállott: kölcsönökkel segítette templomépitkezéseiket. Minden ilyen vállalkozásnál sohasem azt nézte, hogy ez sokba kerül; számfejtőjével mindig azt számíttatta ki, hogy valamiképpen be tudjuk-e még ezt is szorítani az elkölthető pénzeink rovatába? A mindenható Isten pedig megint úgy tett, mint mindig tesz hasonló esetekben: megbillentette áldásainak bőségszoruját, hogy még gazdagabb legyen a tej és méz folyása. És igy derül ki, hogy a mi merészségünk nem vakszerencse kockavetése, hanem ebbe a soha ki nem maradó Gondviselésbe vetett bizakodó hit, amit legdrágább örökségképpen hoztunk magunkkal és öntöttünk bele cementként Egyesületünk fundamentumába. Amig ez a hit fogja összetartani és vezetni ezt a testületet: addig valóban a poklok kapui sem vehetnek rajta diadalmat! Ezért nem engedhetnénk meg soha, hogy megszüntessék református jellegét, elválasszák egyházi életünktől, mellyel ma oly szoros kapcsolatban áll. Néhány évvel ezelőtt történt erre valamelyes kisérlet. Ezen a most lefolyt konvención vigasztaló megerősítésként hallottuk a cáfolhatatlan kijelentést, hogy “sikerünk, haladásunk titka az Egyesület és az egyházak közötti teljes kooperáció és összetartás.” A többi nagy egyesület egyesülhet egymással, sőt tagjaik számára kívánatos is volna az egyesülésük, mert annál erősebb alapokon állana biztosításuk; ott egyedül ez a probléma. Mi azonban sohasem egyesülhetünk velük. így mindig kisebbség maradunk, — de amennyink lesz: az MIND A MIENK LESZ, magyar reformátusoké. Amúgy semmink sem lenne.” "THE DP STORY" Az Amerikai Magyar Szövetség közli: The D. P. Story a cime annak a nagy jelentőségű “report”-nak, amelyet “Memo to America” ajánlással a három “Commissioner” készített ez év augusztusában. Ez a hivatalos és végső jelentés Amerikai Elnökének és Congresszusának készült. A könyvből néhány példányt Szövetségünk is fog kapni szétosztásra s igy azoknak az egyházaknak, testületi és szervezeti vezetőknek, akiket a négy éves menekültügyi szolgálat hivatalos beszámolója tényleg érdekel, szívesen küldünk, ha legalább egy levelezőlapon kívánságukat kifejezik. A könyv 376 oldalas s abban az egész menekültügyi összefoglaló jelentés olyan részletesen van közölve, hogy abból már csak a hihetetlen nagy postaköltség miatt sem küldhetnénk számolatlanul mindenkinek a címére. (Körülbelül 200 példány fog rendelkezésünkre állani, amelyeket Amerikaszerte küldhetünk.) A magánjellegű nemzetiségi “Voluntary Agencies” csoportban az Amerikai Magyar Szövetség is fel van sorolva azok között a szervezetek között, akiknek méltatását (292- 296 oldalakon) Amerika hálájával közli a teljes szolgálatról beszámoló Menekültügyi Igazgatóság. “A menekültügyi szolgálat egész tartamán át a közvélemény igazi ütőerei a magán és nemzeti jellegű önkéntes testületek voltak. Ők juttatták sikerre a menekültügyi törvényt, ők képviselték az amerikai polgárság véleményét még a törvény megvalósítása előtt és a már nemzeti törvénnyé lett intézkedéseknek a nemkívánatos és kisebbségeket károsító utasításait ők változtatták meg. Szolgálatunk különböző időszakában ezeknek a csoportoknak a véleménye és józan ítélőképesség volt az, amelyet az amerikai Congresszus elsősorban számbavett a végrehajtó intézményeknek küldött utasításokban ... Az önkéntes intézmények a menekültügyi munka minden részében valóságos részt vettek, kiveve a biztonsági vizsgálatokban és a bevándorlásra választottak személyszerinti eldöntésében... Az önkéntes szolgálatot vállalat szervezetek nélkül kezdetétől fogva sohasem lett volna menekültügyi program...” — Ezt az a hivatalos kormányvezetőség állapítja meg rólunk, akikkel éveken át küzdöttünk és harcoltunk azért, hogy ennyi magyar is bejuthasson Amerikába. A köztünk élő 16,000 uj amerikai magyarból reméljük mindegyik tudomásul veszi ezt. KÖRZETI ÉRTEKEZLET VOLT BÜFFALOBAN Az Amerikai Magyar Református Egyesület buffaloi körzetének vezetői és munkásai értékes gyűlést tartottak julius 26-án a West Sidei Református Egyház gyűlés termében. A gyűlésen résztvettek: Nt. Borshy Kerekes György titkár, Király Imre pénztárnok, Koszorús Ferenc uj amerikás, Washington, D. C.-ből; Syposs István igazgató Tonawandáról, Kovács Gusztáv kerületi szervező Clevelandból, az osztályoktól: 50.-től: Fedorkó András ügykezelő, id. Balla István, a 72.-től: Fodor Mihály ügykezelő és Nt. Dr. Molnár Jenő, a 149.-től: Sheperd András ügykezelő, Holesko István gondnok, a 225.-től: Kovács Imre ügykezelő, Nt. Dr. Vatay László, Nt. Juhász Imre, Vári György oszt. elnök, Csontos András és Kálmán Lajos gondnokok. Az értekezletet Dr. Vatay imája vezette be és Nt. Borshy Kerekes György titkár nyitotta meg és vezette. Az Egyesület titkára ismertette részletesen az Egyesület fejlődését, előrehaladását, kiemelve azt, hogy az elmúlt évben is több taggal gyarapodott a Református Egyesület, mint a másik három hasonló magyar egylet együttvéve, megemlékezett az uj Kossuth-Ház jelentőségéről, a Bethlen Otthon építkezéseiről, ami több árvának és öregnek nyújthat igy otthont. Ismertette a konvenció fontosabb határozatait, jelentést tett újabb biztosítások bevezetéséről, melyek által még több szolgálatot nyújthat az Egyesület, jelezte, hogy az eddigi eredmények alapján ez évben legalább három millió uj biztosítást nyer az Egyesület, — kiemelte az Egyesület jótékony munkáját, ami első helyen áll az egyleti életben és ezért is érdemes az Egyesület munkáját támogatni és segíteni, amit a jelenlevő lelkészek, ügykezelők, egyházi vezetők meg is ígértek. Király Imre pénztárnok számokban ismertette az Egyesület anyagi előrehaladását, az Egyesület befektetéseinek szilárdságát és előnyeit, amely az egyesületet az elsők közé helyezi biztonság tekintetében. Számokban ismertette az egyesület jótékony munkáját, a régi tagoknak munkanélküliség idején adott segítséget, a magyarság segélyezését, a Bethlen Otthon munkáját árvák, öregek, sőt még uj amerikás gyermekek gondozásában is. Syposs István igazgató, akinek hivatása az Egyesület összes munkáinak felülvizsgálata, nagy elismeréssel emlékezett meg a központi tisztviselők munkájáról és az egyesület fejlődéséről. Kovács Gusztáv kerületi szervező a fiókoknál elért eredményeket és taglétszámot ismertette, jelentette, hogy a múlt évben a buffaloi osztályok $86,000.00 biztosítást hoztak be és az ezres taglétszámnál tartanak. Tagmegtartásért külön dijakat kaptak a múlt évben Fedorkó András és Fodor Mihály ügykezelők és a tagszerzésért az Egyesület vendége volt az uj Kossuth ház felavatásán Washingtonban Kovács Imre ügykezelő. Jelentette, hogy ez évben a cél $100,000.00 uj biztosítás behozatala a buffaloi és vidéki fiókoknál, mire a terveket is elkészítették. A jelenlevők több Egyesületi ügyet tárgyaltak meg, a kérdésekre a titkár és a pénztárnok válaszoltak. Dr. Molnár imája zárta be a gyűlést. Gyűlés után közvacsorán vettek részt a megjelentek Tóth Gyula termében, ahol Kovács Gusztáv felszólítására — értékes felszólalások hangzottak el.
