Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-07-01 / 7. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Megjelenik havonta Főszerkesztő - Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő - Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Társszerkesztők - Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY “Reentered as second-class matter May 1st, 1940, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Original entry as second-class matter authorized August 10, 1946“ VOLUME XXX. KOSSUTH CENTEN NARIUM July, 1952 KÖZGYÜLtS UTÁN Júniusi számunkban csupán arra volt helyünk, hogy a közgyűlés utolsó napjának legutolsó tárgyát, a választások eredményét közölhettük. Ebben a számban azonban már teljes terjedelmében hozzuk a magyarnyelvű, hitelesített jegyzőkönyvet, hogy igy ne csupán osztályaink vezetői, a vezértestület és a delegátusok tekinthessenek bele a végzett munkába, de egész tagságunk világos képet kaphasson a konvenció lefolyásáról. Augusztusi számunk pedig ugyancsak teljes egészében hozza majd a jegyzőkönyvi hiteles angolnyelvü szöveget is azok számára, akik ezen a nyelven jobban megértik azt és ezen a réven is jobban belekapcsolódhatnak Egyesületünk életének menetébe. A két szöveg, természetesen, tökéletes azonosságu, amiről összehasonlitás által bárki meggyőződhetik. Titkunk nem volt és nincs tagságunk előtt s ezt a jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozatalával is dokumentálni kívánjuk. Konvenciónk egyike volt a legérdemesebb munkát végzett közgyűléseknek s ha voltak is itt-ott olyan részletei, amelyeknek lefolyása a külső szemlélő előtt talán az indokolatlan túlfűtöttség hatását kelthette, mi azt természetesnek tartottuk s betudhattuk azt részint a normálisnál nagyobb júniusi hőségnek, másrészt pedig annak az ambíciónak, mely a delegátusok szivét fütötte, hogy a legjobbat produkálják. Korszakalkotó újítások bevezetésére a konvenciónak ugyan alkalma nem volt, mert hiszen az elmúlt négy év eredményei az eddigi rendszer helyességét igazolták, mindazonáltal több olyan határozat volt hozható, amely nagyban fogja elősegíteni Egyesületünk további zavartalan fejlődését. Fölöslegesnek véljük ezeket itt felsorolni, mert hiszen az olvasó a jegyzőkönyvek áttekintése kapcsán saját maga állapíthatja meg, hogy melyek azok. Jó volt együtt lennünk Ligonierban osztályaink képviseletével s reméljük, hogy az “együtt lakozás” csak erősítette azt a bensőséges kapcsolatot, ami közöttünk eddig is megvolt, de aminek jövőbeli mélyülése a legbiztosabb záloga a várt eredményeknek. Napi- és hetilapjaink révén a közgyűlés külsőségeiről is elegendő tájékoztatást kaphatott tagságunk s a nyilvánosság elé kerültek azok a jelentős üdvözlések és deklarációk is, amiket tettünk s az azokra kapott válaszokat alkalmas időben közzétenni is kívánjuk. Emlékezetünk szerint közgyűléseink történetében ez a konvenciónk volt az, amely ezen a téren a legszélesebb mezőt ölelte fel. Természetes is ez, mert hiszen az évek múltával Egyesületünk nemcsak vagyonban és taglétszámban, de — Istennek hála! — azzal egyenes arányban közéleti jelentőségben is állandóan emelkedik. Mi amerikai, magyar és református jellegű közösség vagyunk s ennek a hármasságnak megfelelően hallatni kell szavunkat minden olyan irányban, ahol szavunknak súlya lehet. Minden mástól eltekintve is, Alapszabályaink azt is magukban foglalják, hogy kötelességeink közé tartozik a körünkön belüli társadalmi irányítás is. Melyik szervünk tehetné ezt meg a leghatásosabban, ha nem épen a konvenció, melyen teljes képviseletünk jelen van s a legalkotmányosabban teljesítheti az ilyen irányú elkötelezettséget is. A mi “nagy napjainkénak tehát vége szakadt ugyan junius 20.-án Ligonierban, de nem lett vége a ránk következő négy esztendő hétköznapjai munkájának, amitől azt reméljük, hogy amikor az újabb számadásnak ideje eljön, megint tekintélyes eredményekről szólhat a beszámoló. Nem tudjuk, hogy ebben a zavargó világban mi következik ránk, de azt tudjuk, hogy mik a kötelességeink, hol a helyünk s mit kell tennünk, hogy a hatvan esztendős jubileumához közelgő Egyesületünk szolgálatában szégyent ne valljunk. Az a hitünk, hogy ezt nemcsak mi tudjuk, akiket a bizalom az élre állított, de épen úgy tudják munkatársaink és egész tagságunk is. Mert a nagy célt, a testvériséget csak igy munkálhatjuk együtt méltóképen és eredményesen. Borshy Kerekes György titkár.
