Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-06-01 / 6. szám
10 TESTVÉRISÉG BORSHY KEREKES GYÖRGY BESZÉL — Kossuth Ház, 1952 március 17. — ISTENKERESÉS Vájjon eljössz-e egyszer mégis értem, úgy, mint ígérted? Vájjon reám találsz-e itt a porban, ahol fetrengek, bűnben vajúdva, — élve, vagy holtan, magam sem tudva — oly nyomorultan. . . S ahol a sebben, a lázban, a vérben, életnek elhitt rémes mesémben: mentségem, titkom, végső reményem, fel-fel lázongó sok-sok pillanatban s a sikolyban, hogy “Uram, el ne hagyj!" — mindig Te vagy! Reám találsz-e majd, amint ígérted? Vájjon rámismersz? Elhiszel? Megérted zengő szavam árját, lelkem dalolását, szent, nagy jeligédet? Hiszen azóta, ahogy elbocsájtál, ahogy szemembe oltód a varázst: a vágy, az élet lángoló füzét — s gyermek-mosolyomat kedvesen, balgán ajkamra tetted, — be sok év eltelt. . . Most sötét szememben iszonya magánnyal, rémséges, gúnyos kísértet-árnyak, bánatok ülnek. . . S ajkamon az ifjú évek mosolygási, torzultan, kínnal, ezer haraggal, — jóságos, jámbor — vad, bűnös sikolyban jajjá kövültek. . . ...Uram, vájjon emlékszel-e még rám annyi időnek, térnek millió távlatán által. . .? S reám találsz-e vájjon mégis egyszer mindent megbocsájtó, engesztelő léted szeretet-szavával.. . ? Rád terítheti-e tekintetét fáradt szemem pihenése. . . Vájjon rádtalál-e egyszer szegény szivem szomorú verése. . . ? Ikafalvi Diénes László
