Fraternity-Testvériség, 1951 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1951-06-01 / 6. szám

2 TESTVÉRISÉG 5 MOST SZÁZ EVE 1851 JULIUS A biztos szabadulás tudatában Kossuth és környezete napjai most már vidámabban és gyorsabban teltek. 1851 julius negyedikén gondoltak rá, hogy megünnepeljék az ame­rikai szabadság napját, amelynek ez volt a 75-ik évfordulója. Közös vacsorán vettek részt a számüzöttek, amelyet vidámabbá tett az a tény, hogy a fiatal amerikai festő, Walter Gould is velők volt, aki “nagy gyö­nyörrel hallgatta” az előadott magyar dalo­kat s nem győzte szorongatni a magyarok és lengyelek kezét. Pár nappal előbb az osztrák kém jelentés azt mondja, hogy Kossuth környezete most már csak öt emberből áll, “a többi távol tartja magát.” Ez nyilvánvalóan nem volt igaz, bár kétségtelen, hogy a száműzetés cseppet sem hozta közelebb Kossuthot és azokat, akik kezdettől fogva keserű ellen­felei voltak. Kossuth most is tervez. Julius 5-én gróf Teleki Lászlóhoz irt levelében egy magyar kolónia tervét fejtegeti. “Rendes kis ma­gyar kolóniát” akar létesiteni, hol Kisázsiá- ra, hol az Egyesült Álamokra gondolva. Ko­moly reményei azonban nincsenek. “Alkal­masint ködfátyol után nyúlok” — irja. Julius első napjaiban Charles Loring Brace, a fiatal amerikai iró, akit Nagyvára­don börtönbe vetettek, kémkedés címén (akárcsak most Robert Vogelert), kiszaba­dult, egy hónapi rabság után. Julius 5-én már Bécsből ír az apjának, közölvén vele, hogy 3 nap alatt takarodnia kell Ausztria területéről. Börtönében írott feljegyzéseit a csizmája szárában sikerült kicsempésznie. Ezek alapján irta “Hungary in 1851” cimü, több mint 400 oldalas könyvét, amely a következő évben jelent meg. Könyvének bevezető szavaiban a követ­kezőket irja: “Amit mint egy köztársaság polgára, tapasztalni szerettem volna, azt mind megtaláltam: nemzetet, amely a sza­badságra van nevelve, amelyet szenvedélye­sen szeret s amelyért kész kockára tenni mindent, nemzetet, amelynek legfőbb jel­lemvonása a nagylelkűség és férfiasság.” Julius 13-án Kossuth gyűlésre hívta ösz- sze a magvarokat, előadva nekik a legújabb fejleményeket. Elmondta, hogv Marsh ame­rikai követ írásbeli nyilatkozatot kér tőle, hogy ő és társai az Egyesült Államokba akarnak menni. Ezzel le akarja szerelni azt az állítást, amely szerint az amerikai ható­ságok rá akarják beszélni a számüzötteket az Amerikába utazásra, bár azoknak nincs kedve oda menni. Kossuth kijelentette, hogy ő semmiben sem kötelezi magát sem Írásban, sem becsületszóval. A szabadság ügye, mondotta, olyan fordulatot vehet, mely szükségessé teheti, hogy egyik vagy másik európai kikötőben kiszálljon. Börtöne ajtaját kitöri, ha birja, de adott szavát nem törhetné meg ez esetben. Hangsúlyozta azonban, hogy nagyon is szeretne az Egye­sült Államokba eljutni. Walter Gould, az amerikai festő, köz­szemlére tette ki kutahai tartózkodása alatt festett arcképeit, amelyek között Kossuthé volt az első. (Ezt a képet később Ameriká­ban sokszorosították. Az “Amerikai Magyar Népszava” közölte 1949-es naptára 93-ik ol­dalán, azzal, hogy “ismeretlen” amerikai festő müve s az eredeti a magyar országház múzeumában van. Az amerikai sokszorosí­tás mellé tették Kossuth sajátkezű Írásának másolatát is, amely szerint Kossuth ezt tar­totta legjobb arcképének.) Walter Gould Kutahiában készített rajzainak vázlatköny­vét évekkel ezelőtt Philadelphiában megta­láltam. Ennek fényképmásolatát, Gould Ku- tahiából irt érdekes levelével együtt közölni szándékozom Egyesületünk lapjában. Batt­hyány Kázmér, Perczel Móricz, Szelj man bey és egy lengyel tábornok arcképe mel­lett Gould festett egy csoport arcképet is, amelyen 12 száműzött szerepelt. A képet az egyik amerikai lap közölte is, amelyből egy példány berámázva a Református Egyesület) székházában van, a többi Kossuth kép kö­zött. Gould, a “vig kedélyű kis szőke festész” julius 26-án búcsúzott el a magvaroktól, akiket azzal vigasztalt, hogy előbb találkoz­nak Magyarországon, mint Amerikában. — Gould valószínűleg sohasem került vissza Amerikába. Hosszú időt töltött Olaszország­ban s lehet, hogy ott is halt meg. További sorsáról semmit sem tudtam felfedezni, ha­lála dátumát sem tudom. Julius végén Ausztria hirtelen barátsá­gos húrokat kezdett pengetni a törökökkel szemben és kilátásba helyezte, hogy újra követet fog küldeni Konstantináoolyba, — ha Kossuthékat továbbra is internálva tart­ják. A török kormány válasza az volt, hogy az osztrák követet szívesen fogadja, de az internáltakat szeptemberben feltétlenül sza­badon fogja bocsátani. Vasváry Ödön. ! ti * ti § A \ ti K \ ti

Next

/
Oldalképek
Tartalom