Fraternity-Testvériség, 1951 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1951-03-01 / 3. szám
TESTVÉRISÉG Az Elnök üzeni... EGYESÜLETÜNK ELSŐ ALELNÖKE, Dr. Harsányi Sándor, 80 éves korában, hazament az Atyához. Egyesületünk megalakulásakor, 1896 julius hó 4-én, az ideiglenes tisztikar megválasztásakor, Harsányi Sándor lett az alelnök. 1897-ben és 1898-ban ismét al- elnökké választották. A megindulásnál, a kezdet első éveiben, Egyesületünk tisztikarában munkálkodott. Hosszú, áldásokban gazdag élete utolsó éveit, feleségével együtt, Bethlen Otthonunkban töltötte el. Mikor Egyesületünk megalakításában részt vett nem gondolta, hogy 55 év múltával az általa is alapított Egyesület Otthonából megy az örök hazába. A ligonieri temetőbe, felesége mellé, temették el. Az 1897-ben választott tisztikarból, Nyitray Emil elnök, Harsányi Sándor alelnök, Kalassay Sándor jegyző, Demeter Bertalan pénztárnok, Bandré György ellenőr, — már csak Bandré György bátyánk van e földi életben. Az alapítóknak emlékezete legyen áldott! Sándor Bátyánk, Isten veled — viszontlátásra. Halála előtt két nappal beszéltünk vele Ligonierben. Akkor mondotta: “Feri öcsém, úgy érzem, hogy nem látlak többé téged....’’ Azt feleltem neki: “Dehogy nem, Sándor Bácsi, hisz megígérte Mesterünk: “Aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is”, — a Mesternél találkozunk.” Erre bizonyossággal mondta: “Ott találkozunk! Viszontlátásra!” BETHLEN OTTHONUNK HARMINC ESZTENDŐS Júliusban lesz harminc esztendeje annak, hogy Egyesületünk a ligonieri szeretetmunkát megkezdte. — Húsz éven át fent a hegyen épült otthonban gondoztuk az árvákat és öregeket. Tiz évvel ezelőtt Ligonier városában vásároltunk és építettünk gyermekotthont és azóta az Öregek Házában és a Gyermekotthonban viselünk gondot öregeinkről és gyermekeinkről. A harminc éves jubileumot azzal tesszük emlékezetessé, hogy Bethlen Otthonunkat még alkalmasabbá tesszük a szolgálatra. A Gyermekotthonban igazgatói lakást építünk, hogy igy, a harmadik emelet felszabadításával, még több gyermek számára biztosítsunk helyet. Az Öregek Otthonához uj épületet emelünk. Az uj épületben 26 személy részére lesz hely. Az építkezés, berendezéssel együtt, száztíz ezer dollárba kerül. Már megindult és szépen halad előre az építés és ha Isten is úgy akarja, augusztus végére készen is lesz. Az a tervünk, hogy a felavatást és a 30 éves jubileumot szeptember 3-án, Labor Day-kor, tartjuk meg. Az Isten Országában végzett hűséges munka legszebb elismerése az újabb és nagyobb szolgálatra való megbizatás. Ezt nyerjük most Istentől. Hogy a megbízatásnak eleget tehessünk, mindnyájunk együttmunkál- kodására van szükség. Szeretettel kérjük egyházainkat, egyleteinket, testvéreinket: adakozzanak a Bethlen Otthon építési alapjára. 163-IK, CHICAGO, WEST SIDE-I osztályunk nagyszerűen sikerült vacsora keretében adott alkalmat arra, hogy az osztály tagjai és Egyesületünk barátai találkozhassanak, Egyesületünk munkájáról hallhassanak. Szívből gratulálunk Nt. Parragh Dezső lelkésznek, Balla Zsigmond kerületi szervezőnknek és a 163-ik osztály tisztviselőinek, tagságának. Mily szép az atyafiak békességes együttlakozása, családias találkozása. KÖRZETI ÉRTEKEZLETEK Egyesületünk évek óta gyakorolja azt a mind áldásosabbnak bizonyuló jó szokást, hogy körzetenkint találkozóra, tanácskozásra hívja össze Egyesületünk mun- ksssit Két ilyen találkozó volt a közelmúltban. Egyik New Yorkban, a Bronxi Független Egyháznál, a másik Cle- velandban, az Első Egyháznál. Mindkét helyre örömmel mentünk, mert Egyesületünk múlt évi munkájáról beszámolni örömmondás, munkatársainkkal együtt lenni felüditő és munkakedvet adó. Passaicon, Pocahontason, Ligonierben és Whitingon lesz még körzeti értekezlet. Dr. Újlaki Ferenc elnök IDEGENEK KÖZÖTT Elhagyottan élek egy kis bajor tanyán erdőkkel-hegyekkel, idegenek között. Keserű az élet s rám szakadt a magány, még a reményem is messze költözött. Társul szegődött a szomorúság, bánat és egymást váltják a reménytelen napok, mintha eljegyezve volnék a halálnak, vagy börtönben ülnék, mint elítélt rabok. Kis szobának rácsos börtön-ablakára borúi csillagtalan, gyász-sötét éjszaka; de bízom, hogy egyszer, mégis nemsokára kiszabadult rabként rohanhatok haza!.... Somoskői Pál A TÓT KALAP Irta: Békési P. Andor Évekig tanyán laktunk, ahol csendesen, zavartalanul, minden különös esemény nélkül folyt az élet. Ritkán történt nevezetes dolog. Ha mégis történt, akkor azt sokáig emlegettük. Egy nevezetes eseményre még ma is emlékszem. — Na, holnap megyek s kölyköt fogadok! Olyat fogadok, amilyen még nem volt, — mondta apám ebéd után. — Akkor jót fogadjon, apám — szólt közbe Imre öcsém —, mert olyan még nem volt. — Az igaz, hogy még mindegyikkel baj volt. Hogy ez jó lesz-e, vagy nem, majd viselve válik el, mint az új csizma. Apám a jószág mellé akart fogadni valakit, és elég furcsán “kölyök”-nek nevezte az illetőt. De jobb kifejezést keresve se talált volna. Mert ha csak a marhák mellé fogadott volna valakit, az gulyás lett volna, ha csak a birkák mellé, az juhász, ha pedig csak a disznók mellé, akkor meg kanász. De mindezt együtt csapták ki a legelőre, amely a tanya körül terült el, és ezt a vegyes együttest nevezték jószágnak.
