Fraternity-Testvériség, 1951 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1951-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG ö KARÁCSONYI IMA A Voice of America közvetítésével karácsonyi istentiszteleti szolgálatot nyújtott Egyesületünk tisztikara. Az istentisztelet anyagából itt közöljük Dr. Újlaki Ferenc elnök imádságát: Édes Atyám! Csodálva, imádva tekintek kegyelmednek tengerébe és hálás szivvel köszönöm meg karácsony üzenetét. Megszakasztottad egeidet és alá- szállottál a földre. Isten megje'lent testben és lakozott közöttünk. Megbiztattál: noha én szegény és nyomorult vagyok, a felséges Isten gondol reám... törődik velem... szeret engem... úgy szeret, hogy egyszülött Fiát adta érettem... Angyalod által üzented: ne féljetek... született néktek Megtartó, ki az Ur Jézus... Ne félj: enyém vagy, megváltottalak, szeretlek ... Édes Atyám! mélységes alázattal könyör- gök: mutasd meg irántunk régi kedvedet. Uram! ma ismét sötétség, szorongatás, nyomorúság, bűn van... az egész világ sóvárogva nyög és békességre, jóakaratra, Te reád vár. Néki nem volt helye a vendégfogadó házban... ma millió gyermeked hontalan... és azt sóhajtja: “nincs senki aki mondaná... szeretlek gyermekem... puszta a ház... hideg szobám ... nem fütenek nekem ... Az egész világ nyög és sóvárogva vár... Óh, vajha megszakasztanád egeidet és alászállanál... Jöjj, Uram, mint az első karácsonykor jöttél... vezess ki a sötétségből... szólj ... biztató- lag: ne féljetek ... született néktek Megtartó ... bús szív ... ne sirj .. . szeret az Ur ... Hozz szivünkbe békességet... jóakaratot... hogy legyen feledve .. megbocsátva... minden, amit ki vétkezett ... ne éljen bennünk semmi érzés... csupán csak egy a szeretet... megbocsátó... jóindulatú szeretet éljen szivünkben ... nemzetek ... országok között... Hozd el Uram a nagy karácsonyt, Ígéreted beteljesedését... és az Isten városa leszállt e földre... Isten az emberekkel lakozik ... és nem lesz többet fájdalom ... jajj... halál... nyomorúság ... az Isten maga töröl el minden könnyet... Hozd el, Uram, a mi életünkbe, időnket hozzad el, hogy dicsőség legyen Te neked, békesség e földön és az emberekben jóakarat! Azért jöttél, hogy a szegényeknek örömhirt, a betegeknek gyógyulást, a sérelmes, összetört sziveknek megújulást, a foglyoknak szabadulást adj. Add meg ezt minékünk és adj mindnyájunknak, az egész világnak, békességes, idvességes karácsonyt... Jézusért kérünk, Ámen. FIGYELEM, CHICAGO, 84. OSZTÁLYI “Szeretettel értesítjük a chicagói 84-ik osztály tagjait, hogy 1952. január 1-től kezdve Német János testvérünket bíztuk meg úgy az osztály ügykezelésével, mint a pénztári ügyek intézésével.” Borshy K. György, titkár Dr. MELEGH GYULA Ahogy az ember lefelé kezd menni az élet lejtőjén, a régi jóbarátok elvesztése a legnehezebb dolog. Melegh Gyula barátom sokkal hamarább ment el, mint gondoltuk. Senkisem sejtette, hogy szervezetét halálos baj támadta meg, ő maga sem. Pár évvel ezelőtt a vállizmaival volt baj, de amikor panaszkodott, hogy nem tudja a kezét a zsebébe tenni, “szellemesen” megjegyeztem, hogy ha csak ennyi baj van, nem aggódnék fölötte, mert mi a különbség? Szelíd, szives ember volt és megértette a célzást, mert hiszen ő maga tudta legjobban, hogy majdnem 40 esztendei amerikai élet és munka után a saját zsebébe nyúlkálás valóban a legfölöslegesebb dolog volt: nem volt ott semmi abból, amit prédikációs nyelven a világ javainak nevezünk. Ebből a szempontból is igazi kálvinista pap volt és az az igazság, hogy talán sohasem találkoztam az életben emberrel, akit annyira nem érdekelt az anyagi boldogulás, a pénzhajsza problémája, mint őt. Sohasem volt és sohasem akart más lenni, mint pap s ha egy- szer-másszor lapot is szerkesztett, az mindig egyházi kiadvány volt. Sokat irt, alaposan és okosan, de nem emlékszem rá, hogy bármikor is más területre kalandozott volna. Nem érdekelte a politika sem, mert mindig az volt egyik alap- elve, hogy neveljen az állam az egyházak segítségével minél több becsületes, vallásos embert és akkor a politikájával sem lesz baj. Ez nem jelenti az, hogy szülőföldjének, vagy uj hazájának ügyei nem érdekelték. Trianon az ő lelkén is gyógyíthatatlan sebet ejtett, egyéni szempontból azért, mert örökre elvágta a lehetőségét attól, hogy visszamehessen Magyarországba, ahová mindig vágyott. McKeesporti lelkész korában évekig szomszédok voltunk és sokszor ültünk órákig intim beszélgetésben, amikor alkalmam nyílt az egyébként zárkózott ember leikébe bepillantani. Megtudtam, hogy bár szerette ezt az országot, de soha ideszokni nem tudott és szűk családi körén túl soha igazán boldog nem volt. Nem egyszer mondta: