Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-06-01 / 6. szám
16 TESTVÉRISÉG MOST SZÁZ ÉVE 1850 JULIUSA Talán nem véletlen volt, hogy Kossuth- né épen Julius 4-én, az amerikai szabadságünnepen adott ünnepélyes vacsorát a “Kossuth kertben”, viszonzásául annak a vacsorának, amellyel a számüzöttek gyermekeit és az őket kisérő, pár héttel azelőtt odaérkezett Ruttkayné Kossuth Lujzát fogadták. Kossuth egész számüzetési ideje alatt élénk összeköttetésben állott az Egyesült Államok konstaninápolyi követségével és mindnyájan sejtették, hogy előbb-utóbb Amerikába kerülnek. A vacsora természetesen nem múlt el “magasszárnyalásu” pohárköszöntők nélkül, amelyen azonban az Egyesült Államokat nem éltették. Senki sem sejtette, hogy pár nap múlva az óceánon túl nagy esemény fog történni: Zachary Taylor, az Egyesült Államok elnöke julius 9-én, 66 éves korában meghalt. Az öreg katona, bár maga is rabszolgatartó földbirtokos volt, aki szivvel-lélekkel a maga osztályához, a déli birtokos osztályhoz ragaszkodott, mégis melegen érdeklődött a magyar szabadságharc kimenetele után. Halála előtt pár hónappal, 1949 végén, a kongresszushoz küldött hivatalos elnöki üzenetében, elmondotta, hogy a maga részéről remélte, hogy az Egyesült Államok lesz az első, amely üdvözölni fogja Magyarországot a szabad és független államok társaságában és hivatalosan is megállapította, hogy az amerikai nemzet teljesen a magyarokkal érzett együtt. Utóda Millard Fillmore lett, aki bár a magyar ügyek iránt érdeklődött, de tiszteletben tartotta elődje állásfoglalását s a már akkor elindított kiszabaditási tervek elé nem gördített akadályt. Fontos körülmény volt, hogy a kormány személyváltozásai révén az uj külügyminiszter (Secretary of State) Daniel Webster lett, a hires szónok. Két esztendő múlva, amikor Kossuth átjött az Egyesült Államokba, úgy Fillmore, mint Webster tekintélyes szerepet játszott a Kossuthtal kapcsolatos eseményekben. Julius 7-én, 1850, megszaporodott a Ku- tahiába internált idegenek száma: többségük lengyel volt, de volt köztük magyar is: egy Fockner nevű volt ezredes, aki már előbb visszautasitotta, hogy Kossuthtal Ku- tahiába menjen és egy Lülley Manó nevű zsidóember. A két újonnan jöttét a többi magyar nem nézte jó szemmel. Ismerték mind a kettőt még a sumlai napokból, amikor Focknert sokszor látták az osztrák konzul társaságában. Lülley pedig, akiről Ács Gedeon, a Kossuthtal átjött első amerikai magyar református lelkész is ir naplójában, amolyan házaló-féle ember volt, aki sok értéktelen lim-lomot sózott a magyar menekültekre jó pénzért. A szabadságharcban mint százados “küzdött” Gracza György szerint, László Károly és Hentaller Lajos szerint pedig kémszolgálatokat teljesített. Simeon Wolf adata szerint Kossuth “vezérkarában” volt. Annyi bizonyos, hogy sokat forgott már Sumlán a Kossuth meggyilkolására kiküldött orgyilkosok vezetőjének, Jazmadzsinak társaságában. A róla közszájon forgó kellemetlen híresztelések azonban mégsem tudták megakadályozni, hogy át ne jöjjön Kossuthtal az Egyesült Államokba a “Mississippi”-n, még pedig nem egyedül, hanem felesége, öt gyermeke és — az anyósa kíséretében. A Lincoln polgárháborúban őrnagy lett és szintén kémszolgálatokat végzett. Washingtonban halt meg. Egyik unokája, Julius Lülley, a főváros egyik legjobb nevű éttermének, a százéves Harvey’s Restaurantnak tulajdonosa és egy időben elnöke volt a washingtoni étterem tulajdonosok szövetségének. Pár nappal később érkezett Kutahiába Dembinski gróf, a volt tábornok is, akinek ügyefogyott katonai vezérletét a magyar szabadságharc annyira megsinylette. Webster New Hampshire állam egyik szenátora volt, mielőtt külügyminiszterré lett. 1849 november 7-én Bostonban tartott hatalmas beszédében lángoló szavakkal kelt védelmére Kossuthnak és hontalan társainak. Az orosz cár kiadatási követelése nevetség tárgyává teszi a civilizált nemzetek minden megrögzitett törvényét, mondotta Webster. Uram, folytatta, ezen a világon van nagyobb valami is, mint az önkény és az erőszakon alapuló hatalom. A villámnak, a szélviharnak, a földrengésnek is megvan a maga ereje, de van valami, ami jobban meg tudja rázni a zsarnokok trónját, mint a villám, a szélvihar vagy a földrengés: és ez nem más, mint a civilizált világ mélységes felháborodása.... Ne higyje senki, hogy a puszta erőszak képes elnyomni az emberiség érzéseit.... Tegyük meg a magunk kötelességét, mérlegeljük a sors által kijelölt rendeltetésünket.... Kossuth kiadatásának nem szabad megtörténnie! Vasváry Ödön
