Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-04-01 / 4. szám
TESTVÉRISÉG 15 MOST SZÁZ ÉVE 1950 MÁJUS A balkáni Viddin és Sumla, majd a kis- ázsiai Brussza után az ugyancsak Kis-ázsiá- ban levő Kuthia lett Kossuth és kíséretének végső állomása. Április 12-én, 1850 értek ide. A törökök teljes tisztelettel fogadták a magyarokat, főképen természetesen Kossuthot, akit “magyar szultánnak” neveztek. Minden kívánságát igyekeztek teljesíteni, de azért természetesen szemmel tartották őket, mert az esetleges szökés igen kellemetlen helyzetbe hozhatta volna a szavára igen sokat adó török kormányt. A kormány odáig ment az előzékenységben, hogy kibérelt egy birtokot a lakóhelyül használt kaszárnyával szemben, ahol kis szórakozó épületet emeltek, kuglizó pályával. Május hónapja hozta el a pünkösd ünnepét, amit a számüzöttek épen úgy meg akartak ülni, amint megülték a husvétot és karácsonyt is. Asbóth Sándornak, a későbbi amerikai tábornoknak és követnek szobájában gyűltek össze istentiszteletre. Egy elég jól betanított énekkar énekelt, különösképen a “Nabukodonozor” cimü ma már ismeretlen opera egyes dalaiból, némi magyar vonatkozású szöveg változtatással. (Ne felejtsük el, az evangéliumi hitélet mélypontját jelentették azok az évtizedek Magyarországon is.) Május 19-e volt. Ács Gedeon, a későbbi első amerikai magyar református lelkész tartott “szabadelvű” egyházi beszédet, amint azt László Károly, a csoport hivatalos naplóvezetője megjegyzi, alapige gyanánt vévén e szavakat: “Á betű az, amely megöl, a szellem pedig megelevenít.” Kossuth is jelen volt és a többiekkel együtt ő is részesült az Úrvacsorában. Május egyébként meghozta a vezetők közötti gyűlölködés szomorú kiujulását is. Az történt, hogy Perczel Móric volt tábornok, Kossuth engesztelhetetlen ellensége, úgy látszik pénzzel rendelkezvén, fejenkint és havonta külön 50 török piasztert adott ajándékba a magyar tiszteknek, a törököktől kapott havi járandóságon felül. Kossuth erről nem tudott, mikor azonban megtudta, “szörnyű indulatba jött” — mint László írja. Összehivatta a tiszteket és “egészen elváltozott arccal” hangsúlyozta előttük, hogy mindenkit ő vitt oda magával, mindenki őhozzá tartozik, ő mindenkit családja tagjának tekint, ha tehát valamire szükségük van, azt tőle kérjék. A tiszteknek tudni kell, hogy Perczel neki halálos ellensége, U aki Sumlán hozzá irt levélben jelentette ki, <2 hogy sajnálja, hogy még Magyarországon j£ agyon nem lövette, de itt is meg fogja ölni. Ilyen embertől segítséget elfogadni « olyan eljárás, amit nem tételezett volna fel a magyar tisztekről, akik ezáltal eljátszot- g ták előtte becsületüket. Szolgálataikat többé Ä nem fogadja el és intézkedni fog, hogy Konstantinápolyba szállítsák őket. IT A megvádolt tisztek mentegetőztek, hogy \ nekik fogalmuk sem volt arról, hogy a (f kormányzó és Perczel között a gyűlölet ^ olyan nagy lett volna és semmit sem tud- % tak a Perczel által irt fenyegető levélről. A kormányzónak nem szabad azt hinnie, hogy a Perczeltől kapott segélynek az lett IL volna az ára, hogy meginogjanak az iránta w érzett hűségben. Kérték a kormányzó bo- & csánatát. Egyedül Kinizsi kapitány mondta, hogyha Kossuth bizalmát elveszítette, kéri a fővárosba való küldetését. (Kinizsi ké- & sőbb szintén Amerikába került és tagja volt A a bostoni magyar társaságnak, amelyet G. j? L. Stearns támogatott, 1855-ben visszament /} Magyarországra.) » Kossuth valamennyire lecsillapodott, de n] három napig halálos csend uralkodott a ma- ^ gyarok között. Ketten felmentek az egész ^ társaság nevében újabb bocsánatot kérni. A ^ kormányzó higgadtan válaszolt. Feltételezi, Q hogy a tisztek eljárása nem azért történt, <2 mintha meginogtak volna a hűségben, de $ az ő bizalma, sajnos, megcsökkent velők szemben. Ő ugyanis attól tart, hogy Perczel « (akit egyébként jó vezérnek és hazafinak J tart), külföldi újságokban azt a hirt fogja g elterjeszteni, hogy a kormányzó nyomorogni fí hagyja a környezetében levő magyarokat, Jj akik igy az ő segítségére szorulnak. Egyéb- ('C ként elfelejti az egész epizódot és Kinizsi k: felszólalását is. $ A laktanyával szemben kibérelt és fel- m szerelt tágas kert lett a magyarok legked- d1 vesebb tartózkodási helye. Gyorsvizü patak d folyt rajta keresztül, árnyas fái alatt pedig a magyarok zavartalan békességben olvas- jT hattak, tanulhattak. Esténkint, amikor az li időjárás megengedte, Kossuth is legszive- C sebben ott időzött családjának tagjaival. A jj kormányzó volt természetesen minden tár- líra salgás központja, rendesen ő beszélt, hossza- ff. san fejtegetve politikai és tudományos té- /T mákat. Gyakran jóizü adomákat is adott $ elő, úgy hogy az esték felejthetetlenek let- tek a számüzöttek részére, akik csak késő éjjel mentek vissza kaszárnyái lakásukra, m amelyet állandóan két török katona őrzött. ^ —Vasváry Ödön.
