Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-02-01 / 2. szám
TESTVÉRISÉG 9 szólaltak meg, majd Széchenyi és Deák; ha mást nem, megírhatták a fájdalmat, a kiábrándulást. Az osztrák és cseh beamterek és zsandárok nyomorúságos féreg volt a nemzet testén, melyet az aléltságából felébredő nemzet szemtelen légyként elfricskázhatott. Ma azonban az uj nép- vándorlás félelmetes barbárja egyetlen ökölcsapással földreterithet bennünket. És más maga az emigráció is. Én tisztelek minden pártállásu és hitü magyart: de ma nincs Kossuth Lajosunk. Ez az egyszerű zempléni köznemes, ez a fiskális és ez a félelmetes népszónok, — igy irt róla a kiérdemesült moszkvai nagykövetünk, Szekfü Gyula és minden romlottmagyar tanítványa, — századok óta népünk egyik legnagyobb fia. Alig néhány munkatárstól támogatva, a bukott ügy mellé állította Európa és Amerika minden szabadságszerető polgárát. A magyarság soha olyan közel nem állott az angolszász és az egész nyugati világhoz, mint akkor. Megnyerte magának a rajongókat és a reálpolitikusokat egyaránt. Az előkelő, hideg lordok, az amerikai üzletemberek, III. Napoleon, Cavour és Mazzini után 1866-ban kiépülnek a láthatatlan szálak Bismarckig. Amit sok vakvilágtalan még ma sem lát: meghirdeti a nagy dunai összefogást, a népek szövetkezését az elnyomás és az orosz rém ellen. A nemzet többsége csak 1945. után ismerte meg Kossuth igazát: akkor már minden késő volt. Most már minden tisztességes magyar tudja, hogy nem adhatjuk el lelkünket sem a germán, sem pedig a szláv kolosszusnak. Nem lehetünk függvények, nem nézhetjük a nagyvilágot ide- . gén szemüveggel. A magyarság szerepe ma már nem az, hogy meggyengült vállaival egyedül nekitámaszkodjon a viharnak, hogy hősi áldozatokat hozzon mindig csak másokért. Kossuth Lajos után elszakadt az Amerikához és Londonhoz fűző szál, azután lazult a szellemi kapcsolat Paris felé, nem épült ki Zágráb és Bukarest irányában. Amig Kossuth Lajos csinálta az emigrációs politikát, hol itt, hol ott, de meghallgatásra találtunk. Ezzel szemben 1867. után fokozatosan elszigetelődtünk. A mai emigráció sokrétűbb, számosabb és egyetemesebb. A magyarság nemzetközi helyzete hátrányosabb, a bennünket fenyegető veszedelem akutabb. Bár a múlt századi emigrációban is voltak súrlódások és ellentétek, azt az emigrációt Kossuth a maga személyében, egyedül is képviselte. Önként felvetődik a kérdés, mi pótolhatja a halott Kossuth Lajost? A szelleme, hagyománya, az a halhatatlan szövetség, amit ő magyarságunk és az európaiság, az emberiség között kötött. A szorosabbra font szálak valamennyiünk között, a szétfolyó egyéni érdekek és meglátások egybefogása. Amig mindenki a maga sokszor elavult ideológiájával külön akarja megváltani a népünket, tovább pusztulunk. Amig örökkön számonkérünk vélt, vagy elkövetett bűnöket, nem lesz megbékélés és béke nélkül nincs összefogás. Az emigrációban mindenki külön útra téved és jaj annak, aki elhagyta a nyájat és jaj annak a pásztornak is, aki színek szerint osztályozza a nyáját. Csak az az emigráció tér vissza, melynek egységesek a céljai, cselekedetei és amely magához tud vonzani minden alkotó erőt. EMLÉKEZÉS BOGÁR ISTVÁNRÓL A Magyar Bányászlap Írja: Búcsúzni kellett megint egy nagyon derék, becsületes, szorgalmas egyleti munkástól — akit a tagság köréből nem nagyon sokan ismertek, mert szerény, csendes ember volt Bogár István, aki az Amerikai Magyar Református Egyesület washingtoni irodájának titkári hivatalában fejtett ki nagyon hasznos tevékenységet. Bogár Istvánt Trianon kergette át az Atlanti Óceánon. Tanár volt a mestersége az óhazában. Itt előbb az Amerikai Magyar Népszavánál dolgozott, mig 1937 óta Washingtonban a Református Egyesületnél. Pontos, buzgó ember volt, aki a rábízott munkakört példásan látta el. A tagokkal való érintkezése mindig kellemes volt. Bogár István szolgálatkész ember volt hivatalában is, magánéletében is és ezért szerette őt mindenki, aki csak ismerte. Mennek, egyre mennek az örök hazába az első világhboru előtt és közvetlenül utána érkezett bevándorlók — akik egyházainknak és egyleteinknek oszlopai voltak. Bogár Istvánban egy nagyon hűséges és nagyon pontos hivatalnokot veszített a Református Egyesület és elmúltát nemcsak családtagjai fájlalják — hanem a testület vezetői és tagjai is, melynek szolgálatában állt. "GYERMEKEI ÉS UNOKÁIVAL EGYÜTT" Tisztelt Tisztikar: Hálás köszönetemet fejezem ki, amiért drága férjem, Beck József után úgy a beteg-, mint a haláleseti segélyt olyan pontosan és gyorsan utalták. Ugyancsak hálás vagyok a nagyrabecsült Rózsás Sándor ügykezelőnek, aki a csekkel együtt a vigasztaló sorokat is hozta. Drága férjem régi, hűséges tagja volt az Egyesületnek. Nemcsak egyedül, de összes gyermekei és unokáival együtt, azoknak születésétől kezdve és mindig hirdette, hogy ez a legjobb magyar egyesület, mert ez árváiról és öregeiről is gondoskodik. Áldja meg az Isten mindnyájukat! Canonsburg, Pa. Özv. Beck Józsefné és családja. BÁNATOS SZÍVVEL jelentem, hogy néhai jó feleségem után járó biztosítási összeget egy pár nap alatt pontosan megkaptam. Isten áldását kérem a Református Egyesületre s annak vezetőire. Külön nagy hálával köszönöm meg azt a pár résztvevő sort, amit Elnök ur irt s amit mélyen a szivembe vések. Isten áldja meg érte. Garfield, N. J. György István
